A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-27 / 31. szám

A Gsemadok életéből JOBB VOLL MINTÁZ ELŐZŐ ÉVEKBEN rási dal- és táncünnepélyen, amelyet Gabcí­­kovóban rendeztek meg. Itt is felléptek a járás élvonalbeli csoportjai és munkájuk sok­rétűségét éppen a két műsoros délután elté­rő volta igazolja a legjobban. Ez idén még az időjárás is kedvezett, így zsúfolásig megtelt a park. A gondos szervezésnek köszönhető­en a helyi futballcsapat pályára lépése és az ünnepség időpontja sem esett egybe. Az embereket nem kényszerítették válaszút elé, s a hála a szereplőknek juttatott sok-sok taps volt. — Nagyon tetszett a műsor. Szivem a tánc ritmusára dobbant. Régen volt ilyen kellemes délutánom — mondta távozóban egy kedves fiatalasszony. Lássuk, kik voltak azok, akiknek oly nagyon kellett tapsolni? A csallóközkürti (Ohrady) éneklőcsoport • nyitotta a műsort. Jól összeszokott társaság, 1978-tól énekelnek együtt. Az országos ren­dezvényeken kívül rendszeresen részt vesz­nek a járási és a helyi ünnepségeken. Ma­gyarországon nagy sikerrel képviselték sző­kébb hazájukat. Repertoárjuk gazdag. Csal­lóközi és palóc népdalokat hallottunk tőlük. Ezután az alistáli (Hroboftovo) komédiások vásári játékán mulattunk. Elképesztő, mire képesek ezek a fiataloki Gyerekkorukban a Dunamenti Tavasz rangos mezőnyéhez tar­toztak, ám telt-múlt az idő, kinőtték azt a A színjátszók vezetőjének a nevére nem em­lékszem. Ötvenegyben engem is beválasztot­tak a vezetőségbe). Tóth Ilonka 1953 októberében került a Központi Bizottság apparátusába. Pathó Ká­roly volt akkor a vezető titkár. Azóta dolgozik a gazdasági osztályon megszakítás nélkül. Szereti a munkakörét. A könyvelés nagyon megfelel a természetének. Csendben lehet, minden idegszálával a munkára összponto­síthat. A rend és a pontosság híve. Bosszant­ja, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. (Heten vagyunk az osztályon. Heten, mint a gonoszok. Sok gazdasági vezetővel dolgoztam már együtt mindegyiktől tanultam is valamit. Protics Mária mérnök, akivel igazán jól meg­értjük egymást sorrendben a hatodik főnö­köm. A jelenlegi állomány utánam következő legrégibb dolgozója Kucseráné Takács Emília. Minden zselizi és gombaszögi országos ren­dezvényünkön ott vagyok. A főpénztárban ütök. Ott van a legtöbb munka. Sok embert ismerek, engem is sokan ismernek. Néha azt érzem, hogy a CSEMADOK tagjai egy nagy család, nyolcvanezret meghaladó tagságával az is! Tizenkét év óta az üzemi pártbizottság­nak is tagja vagyok...) Élete összeforrott a Szövetségével. Még a korcsoportot, a színpad azonban fogva tartja őket. A társulat tagjai már valamennyien középiskolások, s az összetartó erő, a tenni­­akarás munkálkodik bennük. S hogy milyen eredménnyel? A Jókai-napokon az előkelő második helyen végeztek. Mi is vidáman tapsoltunk az aranyszörű bárány esetét látva. A Csalló népművészeti együttes példaké­pe lehet a járás minden most induló csoport­jának. Ők a „nagyok", akik már a B kategóri­ás minősítésnek is megfeleltek. Évről-évre tudnak újat nyújtani, s a színvonalból sem engednek. Vígan ropták a táncot a hús lombú fák koronái alatt. Az igazi hajrá azonban akkor következett, amikor a két vendégegyüttes, a bratislavai Gymnik és a magyarországi (Szany) Bokréta hagyományőrző népművészeti együttes lé­pett színpadra. A hagyományőrzés számunk­ra kicsit új és szokatlan, de rögtön kedves és megnyerő formáját mutatták be. Tetszésün­ket és elismerésünket csak tapsi&l fejezhet­tük ki, de él bennünk a remény, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor találkoztunk. FISTER MAGDA Fotó: Saskó Jenő (!) és Kontár Gyula (2) házasságát is úgy emlegetik fel, hogy CSE­­MADOK-esküvő volt, kívülállók nélkül. Fia, Lali a bratislavai magyar tanítási nyelvű óvo­dából került a Duna utcai iskolába, ahol kitüntetetten érettségizett. A Műszaki Főis­kola Villamosmérnöki Karán nem is kellett felvételi vizsgát tennie. Menye deáki (Dia­­kovce) születésű, szintén a Duna utcai ma­gyar gimnáziumból jutott el a Műszaki Főis­kola Építészmérnöki Karára. Két mérnök van a családban. De aminek ennél is jobban örül, az a kis Zsuzsanna, az unokája. (Ha újra kezdhetnék mindent? Egyetlen dol­got határozottan korrigálnék. Még többet ta­nulnék, és az egyetemet is elvégezném. Újra kezdeni azonban nem lehet semmit. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Jövőre elé­rem a nyugdijkor-határt s tetszik, nem tetszik, meg kell majd válnom attól, ami számomra — a családomon kívül — az életet jelentette). MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvétele A nagykürtösi járásban az SZNF 40. és a CSEMADOK megalakulása 35. évfordulójá­nak jegyében rendezték meg a nagycsalomijai (VeTká Calomija) Béke-parkban a járási dal- és táncünnepélyt A kétnapos rendezvény első napján szokatlanul hűvös nyárelejei idő fogad­ta az előadásra igyekvő fiatalokat, akiknek lényegében a műsor készült A szombat esti összeállításban elsőként az ipolynyéki (Vinica) művelődési otthon Qualiton együttese és Szabó Erzsi énekesnő léptek fel. Az együttes és Erzsi is a Melódia '84 országos döntőjének résztvevője volt és elért helyezé­sükkel nem hoztak szégyent járásukra. Közös fellépésük után Vlado Dudus diszkómüsora következett a nagykürtösi (VeTky KrtiS) Afrodi­­ta modern táncegyüttes tagjainak a közremű­ködésével. A szombat esti műsor zárórészét a nagycsalomijai Rotren zenekar játéka töltötte ki. Másnap, a melegebbre fordult idő telt házat biztosított a főműsorhoz, melynek első részé­ben a bussai (Busince) vegyes énekkar és a nagycsalomijai kamaraegyüttes mozgalmi és forradalmi dalokat adott elő. Őket két népi tánccsoport követte. Az ez évben alakult ipoly-Érdeklődéssel elegy csalódással olvastam a Hét 24. számában D. Varga László: A VOX HUMANA jubileuma című írását Érdeklődés­sel, mert sok-sok éve jómagam is benne élek az amatőr művészeti mozgalom mindennapja­iban. Kereken másfél évtizede szereplőként később rendezőként és szervezőként az utóbbi esztendőkben pedig részint műsorbizottsági, részint zsűritagként Együtt élek hát a mozga­lommal, szívből szeretem azt, hangsúlyozva s tudatosítva annak közösségteremtő, a nemze­tiségi kultúrát gazdagító, az anyanyelvet őrző szerepét. Csalódással pedig azért, mert az írás címe alapján joggal reméltem, hogy eszmei, művészi vagy társadalmi szempontból fogja értékelni a Vox humana tíz esztendei, valóban érdemdús, bár színpadilag nem mindig hibát­lan tevékenységét Ehelyett azonban — sajnos — csupán a királyhelmeci (KráT. Chlmec) együttes eleddig bemutatott műsorainak kro­nologikus felsorolását s az idei Jókai-napok válogató bizottságát érintő bírálatot kaptam. Mivel tagja voltam az amatőr mozgalmat a cikk szerint „ félvállról" kezelő bizottságnak, szükségesnek érzem, hogy az említett cikkhez néhány megjegyzést fűzzek. Azon a péntek délutánon valóban kaotikus állapotok uralkodtak a helmed művelődési ház színpadán. Volt csoport amely a tervezett­nél később, mások viszont így épp a Vox humana is, a nekünk jelzett időpontnál koráb­ban kerültek aznap pódiumra. Bizottságunk ráadásul nem. azért késett, hogy bosszantsa a Vox humaná-t hanem azért mert délelőtt 11 órakor a váratlan teremgondokkal bajlódó Jó­zsef Attila Irodalmi Színpad műsorát értékelve még Ipolyságon (Sahy) tartózkodtunk: Bodrog­nyéki tánccsoport Szatmári táncokat mutatott be, a csábi (Űebovce) Szőlőskert táncegyüttes új összeállítással, a Dunántúli ugrós című tánckompozícióval szerepelt A járási dal- és táncünnepély műsorának második részében kaptak helyet a vendégegyüttesek. A VeTky Lomból érkezett Lomianka folklórcsoport a Tamás napi fosztó szokásait elevenítette fel. Nemcsak ők, hanem a magyarországi Rimóci Folklórcsoport és az utolsóként fellépő szinai (Sena) Rozmaring Táncegyüttes is nagy siker­rel szerepelt Ez volt a rendezvény rövid krónikája. Én, aki közeI egy évtizede rendszeresen figyelemmel kísérem a nagykürtösi járás dal- és táncünne­pélyeit azt kell mondanom az idei műsorról, hogy tartalmában és összetételében jobb volt mint az előző években. Vonatkozik ez a ren­dezvény első napi műsorára is. És még valamit de nem ünneprontásként Az utóbbi két-három évben könyvsátorral is találkoztunk a Béke-parkban, idén, sajnálattal állapítottam meg: hiányzott! köz felé menet pedig Rimaszécsen (Rimavská Sec) is meg kellett tekintenünk egy együttest amelynek tagjai jó két órai várakozás után nem azt vetették a szemünkre, hogy miért késünk, hanem azt kérdezték: vajon előadhat­ják-e műsorukat mert tudják, sietős az utunk... így ott magyarázkodnunk sem kel­lett hogy nem bohókás jókedvünkből, hanem a feladatok torlódása miatt vagyunk késésben. Elárulhatom: Rimaszécsről aztán minden pi­henő nélkül loholtunk Királyhelmecre, ahol meglepetéssel kellett tudomásul vennünk, hogy már megkezdődött a program. Bizottságunk felajánlotta a Vox humana \ rendezőjének s tagjainak: a közeli Nagy kapós­ról (VeTké Kapuéany) vissza jövet — ahol aznap koraeste egy további csoport várta (meg) érke­zésünket — megtekintjük a Cirkusz, avagy a háló nélküli trapézmutatvány című összeállí­tást (amelynek nevét ki tudja, miért a bíráló cikk Az atomkor alkonya címmel jelöli). Fel­ajánlottuk azt is: április 14— 15-én, a gyer­mekszínjátszó együttesek és bábcsoportok kassai (Koiice) kerületi fesztiválján is megnéz­hetjük a műsort, ahová Királyhelmec (KráT. Chlmec) és Nagykapos környékéről féltucat autóbusz hozta föl a szereplőkel Sajnos, mindkét ajánlatunkra önérzetes elutasítás volt a válasz A válogató bizottság tehát nem vette „féNállról" a valóban rengeteg áldozatot, tü­relmet s igyekvést igénylő amatőr mozgal­mat. .. Ellenkezőleg, arra törekszik, hogy ahol tud, segítsen. A sikerhez azonban az is szük­séges, hogy az amatőr mozgalom és a bíráló bizottságok tagjai megértsék és kölcsönösen támogassák egymást MIKLÓSI PÉTER BODZSAR GYULA VALASZ EGY BÍRÁLATRA NEM VESSZÜK „FÉLVÁLLRÓL í 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom