A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-21 / 52. szám
— Ördög és pokol! Most áruld el nekem végre; hogy hol mászkáltál? — kérdezte Phil Abbott a feleségétől, aki egykedvűen méregette a férjét. — Mi az? Megnémultál? Linda átsétált a nappaliba. — Nem hallottad, mit kérdeztem? — toporzékolt a férj. — Ha éppen tudni akarod, meg-, mondom. Meglátogattam a barátnő-’ met, Glóriát. — Valóban a barátnőd az a Gloria ? Nem ismerem. — Nem ismerheted, mert nem mutattam be neked. Gloria Webb... nagyon jól megértjük egymást. — Miért nem mutattál be neki ? — Az egy finom nő. Nem hinném, hogy szívesen elbeszélgetne egy olyan goromba fráterral, mint amilyen te vagy. Phil Abbott szeme szikrákat szórt. a méregtől és Linda tudta, hogy* ilyenkor okosabb, ha visszavonul. Nem szerette a férjét. A szépség szövetséget kötött a vagyonnal, a pénzzel. Azt hitték, hogy a szerelmet méltóképpen helyettesítheti a kölcsönös megbecsülés. Az asszony gyorsan megutálta a férjét. Másnap reggel felkereste fodrásznőjét. A sorsukra várakozó hölgyeket nem zavarta Linda megjelenése, ott folytatták a beszélgetést, ahol abbahagyták. — Hát ez hihetetlen — mondta az egyik korosabb nő. — Phil Abbott megtámadta a postást és beverte a fejét. — Miért? — érdeklődött a másik. — Azt hiszi, hogy a felesége vele csalja. — Mit fog tenni most a postás? — Nem tudom, drágám. Nem meri beperelni Mr. Abbottot, mert az úr faragatlan ... és egyáltalán mindenre elszánt. Talán még gyilkosságra is képes. — Tehát hallgat? — Talán nem minden ok nélkül... Linda lecsapta az újságot és elviharzott. Az utcán nagyot sóhajtott, majd lassan-lassan megnyugodott. Otthon a férje újabb jelenetet rendezett. — Hol voltál ? — kérdezte. — A fodrásznál... — Milyen nyugodtan mondod. Úgy hazudsz, mint a vízfolyás. Tegnap a postásra vigyorogtál, ma a fodrászra ... Mi lesz holnap? Linda hallgatott. Tudta, hogy a férje természetét nem változtathatja meg. Akkor sem szólt semmit, amikor Phil Abbott megragadta a haját és arcul csapta ... A nagy nyüzsgésben jól érezte magát Meleg volt ugyan, de a tömegben észrevétlenül csavaroghatott A férjére gondolt és eikomorodott Sápadtan válogatott az almák között, amikor felfigyelt egy érdekes párbeszédre. — Permetezett az őszibarack? — kérdezte az egyik vásárló. — Hogy gondolja?! — méltatlankodott a gyümölcsárus. — A permet veszélyes méreg, asszonyom. Nem tudta? Linda elgondolkozott, majd elhagyta a piacot. Útközben hazafelé betért Olson PHIL ADLER patikájába, ahonnan egy üveg színtelen folyadékkal távozott. Linda jól sejtette, hogy milyen otthon a fogadjisten. — Hol voltál? — kérdezte a férje. Linda ezúttal nem válaszolt Csak megvonta a vállát. — Ugyanaz a nóta. Az egyik pasas karjából a másikéba vándorolsz, nem igaz? Te nem vagy normális. — Nem bizony. — Nem ám ... — Nem vagyok normális, mert megtűrlek magam mellett. Linda megérezte, hogy túllőtt a célon, de ami elhangzott elhangzott. Phil Abbott elsápadt, majd elpirult. — Hát így vagyunk? Nem is tűrsz meg magad mellett? A legújabb szeretőd biztosan fellázadt... ritkán találkozhat veled... ( — Örült vagy ... — Mindenki rólad beszél a városban. — Meg rólad, drágám. — Mi? — Betegesen féltékeny vagy, Phil. A vagyon a tiéd... de nem törsz össze, Phil. Esküszöm ... olyasmit teszek... Phil Abbott a következő pillanatban felkapta az asztalról a papírvágó kést. A gyilkos szerszám azonban célt tévesztett. Phil a szívéhez ka- Ipott. Linda gépiesen megjegyezte: — Ülj le és maradj nyugton. Nem megmondta az orvos, hogy óvakodj az izgalmaktól? Abbott belezuhant a karosszékbe. Linda a konyhába rohant. A frizsiderben almaszörpöt talált. Teletöltötte az egyik kancsót, majd visszasietett a férjéhez. — Idd meg ... ettől magadhoz térsz. — Gloria — mondta Linda a barátnőjének, — nem bírom tovább. Ennek a komédiának hamarosan véget vetek. — Szegény barátnőm ... — Nem adtam neki okot. — ilyenek a férjek, ha a feleség szép és fiatal. A gazdag férj mindig gyanakvó. Ez nem volt szerelmi házasság. — Nem csaltam meg... esküszöm! Linda este érkezett haza. A ház tele volt rendőrrel. A felügyelő a nőt azonnal leültette. — Mrs. Abbott... az ön férje ... — Meghalt? — Igen ... — Mi történt? — Méreg... ne bámuljon rám, asszonyom. Méreg végzett vele. Gyorsan ölő méreg ... Linda szeme hatalmasra tágult a meglepetéstől. A következő pillanatban megcsörrent a telefon. Linda felkapta a kagylót. A felügyelőt keresték. — A hívás önnek szól... — Igen —- mondta a felügyelő, amikor végre letette a telefonkagylót. — Méreg ... nem megmondtam ? Honnan van az a kancsó, amelybe az almaszörpöt öntötték? — Mexikóból — válaszolta Linda. — A nászutunkon vásárolta a férjem. Emlék néhány boldog napról. — A turisták nem tudják, de a máz, amellyel bevonták, veszélyes. Az almasav feloldja az ólmot... a máz ugyanis ólmot tartalmaz. Nagyon sajnálom. A férjét nem tudták megmenteni az orvosok. Fogadja részvétemet asszonyom. Linda Abbottnak megint friss levegőre volt szüksége. A hídon óvatosan körülnézett, majd egy hirtelen mozdulattal beledobta a folyóba azt a színtelen folyadékot tartalmazó üvegcsét, amelyet ki sem nyitott. A CIPŐ Barátomnak az egyik estén borozgatás közben, csak úgy véletlenül a cipőjére tekintve, — melynek annyira elkopott a talpa, hogy érezte az utcán a kavicsokat — jutott eszébe a történet. ... Tudod annak idején a nagyobb városokban még külön üzletek is voltak, ahol külföldi cipőket is árusítottak. Én is vettem egyet. Lakkozott volt és fekete. Pontosan a lábamra pászolt, nem nyomta sem a talpam, sem a lábamon levő tyúkszemet. Természetesen minden nap ezt húztam fel. Mert cipőim közül ez volt a legkényelmesebb. És így, bizony, három hónap után észleltem, hogy elkopott a talpa. Gondolkodóba ejtett. Ennek még nem szabadna megtörténnie, hogy használhatatlan legyen. Mérgemben fogtam a cipőt, becsomagoltam a dobozba és visszaküldtem az üzletnek. írtam hozzá néhány sort, hogy a cipő három hónap alatt tönkrement stb ... Bizonyítékul hozzácsatoltam a cipővásárlásról szóló háromszázkoronás nyugtát Szép, jó cipő volt, de most már eldobható? Az ára viszont?... nincs arányban a minőségével. Kérem, kártalanításom, vagy egy új cipőt, de jót!... Ezt a sort még alá is húztam, hogy lássák, komolyan gondolom. Néhány napon belül válasz érkezett, melyben közölték, hogy a cipő külföldi áru és a reklamációt levelemmel együtt elküldték a gyár címére. Legyek türelemmel ... Választ közvetlenül a gyártól kapok. Megértettem és türelmesen várakoztam. A levél kissé meglepett és elküldtem egy fényképemet, amelyen véletlenül a szóbanforgó csinos lakkcipö is látszott a lábamon. Csodálkozásomra nem telt el egy hét és kilencszáz koronát — külföldi pénzegységben a bankon keresztül — kézbesített a posta. Előbb csak néztem, majd, hogy felfedeztem az utalványon a külföldi cég címét alákanyaritottam a nevem, zsebrevágtam a pénzt és elégedetten hazafelé ballagtam. Hazaérve a postaládámban egy levélke várt — a cég bélyegzőjével — melyben ez állt. Kedves vásárló! Reklamációja és fényképe vétele után cégünk igazgatósága úgy határozott, hogy kártalanítja Önt és átutalta Önnek a cipő árának háromszorosát Reméljük, hogy intézkedésünkkel elnyertük úgy az Ön, mint az Önöknél tevékenykedő vállalatunk fő fiókja megelégedését és továbbra is bizalommal lesz cégünk iránt Azonban megjegyezni kívánjuk, hogy az Ön által vásárolt cipő egy temetkezési vállalat részére készült szállítmányból való, melyeket halottak részére készítünk és Ön három hónapig — mint élő ember — ezt viselni tudta. Ezért szives engedelmével fényképét, reklamációját és intézkedésünket szaklapunkban közöljük és minden elismerésünk az Öné! Remélve, hogy ezen sorainkkal meggyőztük áruink rendkívüli jó és finom minőségéről. Sok-sok egészséget és hosszú életet kívánva maradunk Tisztelettel. DEMJÉN FERENC 23
