A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-21 / 52. szám
Tudomány-technika A rekord-autók mindenféle gyakorlati felhasználásra alkalmatlan, de rendkívüli megoldásokban bővelkedő, érdekes műszaki alkotások. A skála széles: a versenyteherautótól a hangsebességnél gyorsabb „szárazföldi űrhajóig" terjed. Képünkön egy gyorsasági rekorder teherautó látható. 1 300 kW-os motorja segítségével 379,331 km/ó sebességet ért el. Egy alkalommal sikerült elérnie 472 km/ó értéket is, de csak az egyik menetirányban, márpedig a hitelesítéshez oda-vissza meg kell futni egy órán belül a távot, ez viszont nem sikerült, mert a kocsi motorja visszafelé szétesett. SZILVESZTERI AUTÓVÁSÁR Egy játékos kedvű kiéli orvos néhány hónapos munkával kényelmes háromkerekűt épített a hulladéktelepen talált alumínium profilokból, néhány méternyi áttetsző műanyagfóliából és különböző kerékpár-alkatrészekből. Az egyedülálló járműben teleszkópos rezgéselnyelő ülés, 15 fokozatú sebességváltó és három dobfék van, s a repülőgépekéhez hasonló botkormánnyal lehet irányítani. Az autózás egyik fő bizonytalansági tényezője a gumiabroncs; defekt miatt a legváratlanabb pillanatban irányíthatatlanná válik a jármű, és a legsúlyosabb baleset is bekövetkezhet. Lehet, hogy ezt a veszélyt a gumik számának megkettőzésével kiküszöbölhetjük? A Volkswagen Művek arra a felismerésre alapozva, hogy az emberek egyre több időt kívánnak a szabadban játékkal és sporttal eltölteni, piacra dobta a Golf Caddy típust, amely kiválóan alkalmas a legkülönfélébb eszközök — sátrak, vitorlás deszkák, kisebb csónakok — szállítására. THAN KÁROLY Than Károly — aki 150 évvel ezelőtt, 1834. december 20-án Óbecsén született — a magyarországi kémia egyik meghatározó, nemzetközi jelentőségű és iskolateremtő egyénisége volt. Némi túlzással azt is szokták róla mondani, hogy ő volt a magyar kémia megalapítója, s ez abban az értelemben mindenképpen igaz, hogy az ö tudományos munkássága és tanári működése nyomán a magyar nyelv végérvényesen polgárjogot nyert a magyarországi kémiatanításban és a tudományos életben is. Than Károly még tizenöt esztendős sem volt, amikor kitört az 1848-as forradalom, de ez egyáltalán nem akadályozta meg őt abban, hogy három idősebb fivérét követve ő is katonának álljon; a honvédség tüzérségében szolgált és végigharcolta az erdélyi hadjáratot. A szabadságharc leverése után hazatért, de a családi házban már csak özvegyen maradt édesapját találta, aki ráadásul anyagilag is tönkrement, így a fiatalember nem folytathatta gimnáziumi tanulmányait sem. A kőrösladányi patikában kapott állást, innen később a hódmezővásárhelyi patikába került, ahol letette a gyógyszerészgyakornoki vizsgát. A sors kegyes volt hozzá, mert összehozta Rohrbach Antal szegedi patikussal, aki lehetővé tette Than Károly számára, hogy leérettségizzen és a bécsi egyetemen folytathassa tanulmányait. 1855-től Bécsben előbb orvosi stúdiumokat folytatott, majd átnyergelt a gyógyszerészetre, ahol a kémia professzora, egy bizonyos Redtenbacher felismerte a tehetségét és maga mellé vette, majd szerzett neki egy 1000 forintos ösztöndíjat is, hogy külföldre mehessen tanulmányútra. így került Heidelbergbe, a spektrálanalízis megteremtőjének Bunsennek a laboratóriumába. Heidelbergben elsősorban az analitikai kémiában mélyedt el, s későbbi tudományos kutatásának is ez maradt a fő területe. 1859-ben visszatért Bécsbe, ahol a kémiai tanszék tanársegédévé nevezték ki. 1860 októberében a pesti tudományegyetemre került mint helyettes tanár, de két év múlva már nyilvános rendes tanárként kezdhette meg az új tanévet. Than Károly közel félévszázados egyetemi tanári pályafutása alatt nemcsak korszerű alapokra helyezte a magyarországi kémiaoktatást, hanem egy sereg kiváló vegyészt nevelt föl, akik közül csupán találomra ragadnék ki néhányat, hiszen annyian voltak; Lengyel Béla (1844— 1913), llosvay Lajos (1851—1936), Matolcsy, Miklós (1869-1938), Winkler Lajos (1863— 1939), Buchböck Gusztáv (1869—1935) stb. Számos könyvet írt, ezek sorában kiemelkedő helyet foglal el A kísérleti chemia elemei című kétkötetes munkája (az I. kötet 1897-ben, a második 1906-ban látott napvilágot), amely abban az időben talán a legmodernebb szervetlen kémiai tankönyv volt a kontinensen. Az első kötetben például a következőket olvashatjuk a periódusos rendszerről: „(...) a periódusos rendszer, noha kétségtelenül egészséges elven nyugszik, mai alakjában csak egy magasabb törvénynek töredéke, amelyet teljességben még nem ismerünk (...) Egyes búvárok azt tartják, hogy a periódusos rendszer azzal a hypothesissel magyarázható, mely felteszi, hogy csak egyféle ősanyag van és hogy ennek különféle módon történt megsürűsödéséből keletkeztek az egyes chemiai elemek. Ha felteszszük, hogy maga az ősanyag csak egyféle atomokból áll és hogy ezek különféle számban és különféle, de törvényszerű csoportosulás szerint sűrűsödtek össze chemiai atomokká: akkor a periódusos rendszer okát csakugyan megérthetjük. Ilynemű okoskodások azonban a tudomány-EMLÉKEZETE nak mostani fejlettségében mindenesetre koraiak és meddők is (...)" Than Károly érdeme, hogy a kétségtelenül rokonszenves, de rendkívül nehézkes műnyelvet eredményező magyarítási törekvéseket a megfelelő mederbe terelte és kiiktatta az efféle törzsszüleményeket mint pl.: „Ha hamvaskéklecs oldatán halványt hajtunk keresztül, akkor ez a hamvaskéklecs hamanyának részét elvonja, hamhalvagot képezve. A kivált kékleny ellenben a vaskéklecsre szállván át, azzal vaskékleget képez.". (Zárójelben ide írom, miről is van itt szó, hiszen még a vegyész sem érti: az a bizonyos hamvaskéklecs a kálium-vas(ll)-cianid, amelynek oldatán klórgázt vezetnek keresztül; a klór káliumkloridot — „hamhalvagot" — képez a káliummal — a „hamannyal" —, míg a visszamaradt vascianid — „vaskéklecs" — a cianid — „kékleny" — meg a vasklorid — „vashalvany" — létrehozzák az ún. berlini kék elnevezésű komplex vasvegyületet — Fe4[Fe(CN)6]3 —, amelynek vaskékleges-vaskéklecs volt a becsületes magyar neve az idő tájt.) Az első magyar nyelvű kémiai folyóiratot Kolozsvárt alapította 1882-ben Fabinyi Rudolf, Vegytani Lapok címen. Ez a lap hét év múlva megszűnt, s Than Károly volt az, aki 1000 forintnyi alapítványt téve lehetővé tette, hogy meginduljon egy új magyar nyelvű kémiai közlöny. Az 1895-ben indult lapnak Magyar Chemiai Folyóirat volt a címe. Eddig főleg Than Károly pedagógiai és tudományszervezői munkásságáról szóltam, jóllehet tudományos eredményei is jelentősek voltak. Az ő kezdeményezésére és az irányítása alatt ismét elvégezték a magyarországi gyógyvizek kémiai elemzését. Than Károly már a hatvanas években azt javasolta, hogy a vizekben található anyagokat ne sókra átszámítva, hanem „gyökökre" — mai szóval: ionokra — vonatkoztatva adják meg. Ez azért figyelemre méltó, mert az ionok elméletét csak húsz évvel később, 1884-ben dolgozta ki Arrhenius. Than Károly alkalmazott Magyarországon először spektrálanalízist (tölgyfahamuban kimutatta a rubidiumot, amelyet egy évvel korábban, 1861 -ben Bunsen fedezett fel). Ö vezette be az analitikai kémiai gyakorlatba a káliumhidrokarbonátot (káliumbikarbonát, KHCOJ sav-mérőoldatok hatékonyságának beállítására, s ö alkalmazta először a kálium-hidrogén-jodátot [KH(J03)2] — amelyet Than-sóként is emlegetnek — a jodometriában. Than Károly fedezte fel a karbonilszulfid (COS) nevű gázvegyületet, amelynek minden lényeges tulajdonságát felderítette. Ezt az anyagot néhány természetes gyógyvízben is kimutatta. Szerves kémiával csak pályafutása elején, bécsi működése idején foglalkozott, a későbbiekben elsősorban az analitikai kémiára és a szervetlen kémiára összpontosított. Ez azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy Magyarországon a szerveskémiai kutatások csak a XX. század tízes éveiben érték utol az európai színvonalat. Mindez azonban semmit sem von le Than Károly érdemeiből, aki 1908-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott a magyar kémia felvirágoztatásáért. LACZA TIHAMÉR 16
