A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-21 / 52. szám
A TOLL VOLT (80 EVE SZÜLETETT Ladislav Novomeský, a XX. századi szlovák líra egyik legjelentősebb képviselője, az éles tollú újságíró, a harcos forradalmár, a szlovák nép hü és bátor lelkű fia most lenne 80 éves. 1904. december 27-én Budapesten született. Apja, Samuel Novomeský szabómester volt, édesanyja, Irma Príkopová szülésznőként dolgozott a magyar fővárosban, A. Novomeský család anyagi körülményei viszonylag jók voltak, így az ifjú Laco Novomeský a Barcsay utcai gimnáziumba járhatott. Negyedikes gimnazista volt, amikor 1919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, győzött a proletárdiktatúra. Ez nagy horderejű esemény volt az alig tizenöt éves fiatalember életében — siettette politikai fejlődését és érését, élesebbé tette politikai látásmódját, s ha ekkor talán még nem is fogta fel teljes egészében a proletariátus győzelmének jelentőségét, sok mindent megsejtett belőle. A Novomeský család 1919-ben az újonnan megalakult Csehszlovákiába települt át. Ladislav Novomeský Modrában elvégezte a tanítóképzőt, majd 1923-ban beiratkozott a bratislavai egyetem bölcsészkarára. 1925-ben lett a CSKP tagja, abbahagyta egyetemi tanulmányait, hogy minden idejét az újságírásnak szentelje. Első cikkei a Svojetben, a Varban és a Mladé Slovenskóban jelentek meg, később a kommunista párt folyóirataiban, a Pravda chudobyban és a Pravdában adta közre írásait és verseit. E folyóiratok szerkesztőjeként is óriási munkát végzett, sokszor kellett helyettesítenie a Pravda chudoby akkori főszerkesztőjét, Klement Gottwaldot is, akit a pártmunka gyakran elszólított a szerkesztőségi asztal mellől. Ladislav Novomeský a CSKP V. kongresszusán egyértelműen a gottwaldi vezetés mellett foglalt állást és szembeszállt azokkal az ------írókkal és értelmiségiekkel, akik bírálták a gottwaldi irányvonalat. Politikai és publicisztikai tevékenysége mellett költői munkássága is kiteljesedett, 1927-ben adta ki első verseskötetét, amelynek a Nedeľa (Vasárnap) címet adta. Következő, Romboid c. gyűjteménye 1932-ben, Otvorené okná (Nyitott ablakok) c. kötete 1935-ben látott napvilágot. A német fasiszták prágai bevonulása után, 1939-ben megjelent Svätý za dedinou (Szent a falu határában) c. könyvében antifasiszta költeményeit publikálta. A második világháború alatt irt verseit az 1948-ban megjelent PaSovanou ceruzou (Csempészett ceruzával) c. kötetében adta közre. Ladislav Novomeský éles hangvételű, ragyogó stílusban megírt cikkeiben sikraszállt a proletariátus ügye mellett, leleplezte a burzsoázia mesterkedéseit, ugyanakkor már a LADISLAV NOVOMESKÝ versei ÚTIRAJZ AFEGYVERE Célom már van és helyem az ablaknál, mért gondolok hát mindig a halálra, ha indulnak a vonatok? , Ismerem zokogásukat a temetésekről, a százszor elhangzó búcsúszavakat, a hófehér keszkenőket LADISLAV NOVOMESKÝ) harmincas évek elejétől fogva felhívta a figyelmet a fasiszta fenyegetésre. Aktív munkatársa lett a DAV folyóiratnak, s ebben a minőségében kapcsolatba került a baloldali érzelmű és gondolkodású csehszlovákiai magyar fiatal értelmiségiekkel, a sarlósokkal is. A második világháború éveiben tevékenyen bekapcsolódott a szlovák nép ellenállási mozgalmába, egyik szervezője és előkészítője volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A felszabadulást követően iskolaügyi megbízott volt. 1951-ben letartóztatták és koholt vádak alapján — 1954-ben — elítélték. Két év múlva feltételesen szabadlábra helyezték, majd 1963-ban rehabilitálták. Ekkor jelent meg Vila Tereza (Teréz villa) c. kötete is, amelyben Novomeský azokra az időkre emlékezik, amikor — az 1920-as években — a prágai szovjet megbízott házában a csehszlovákiai politikai és művészeti avantgarde legjelesebb képviselői rendszeresen találkoztak. Ugyancsak 1963-ban látott napvilágot Do mesta 30 minút (30 percnyire a várostól) c. versgyűjteménye, amelyben felelevenednek gyermekkora emlékei, s szembesülnek nemzedéke vágyai és elképzelései a jelennel. Az 1964-ben kiadott Stamodtiaľ a iné (Onnan és más) c. kötetének verseiben börtönéveinek keserű élményeit idézi fel. Publicisztikai írásait 1969-ben két kötetben adta közre, irodalomtudományi tanulmányai pedig az 1971 -ben megjelent O literatúre (Az irodalomról) c. gyűjteményben kerültek könyv formájában az olvasók kezébe. Hja Ehrenburg írta róla válogatott verseinek orosz kiadása elé készített bevezetőjében: „Fet, Rilke vagy Saint-John, Persze verseit olvasva, alig törődünk a költők életével — ez az------ irodalomtörténészek dolga. Laco Novomeský azok közé az írók közé tartozik, akiknek költeményeit nem lehet leválasztani személyes lététől, sőt, korunk történetétől. Korunk nagy költőjének tartom Novomeskýt, de nem csupán versei vonzanak, hanem élete is — nem választhatom külön ezeket ..." Ladislav Novomeský 1976. szeptember 4-én hunyt el.-It-A bús özvegyek fátylait ma füstbe vonják a vonatok. A búcsú pillanatai mindig egyformák. IFJÚSÁG A világból még nem sokat ismer a húszesztendős fiatalember. Rejtély előtte az élet a lét, csak az álmok filmjében látta még. Vágyával Éva almáját szedi, amit kínálnak, azt megöleli. Hallaná az életet, ahogy dalol, részegülne Champagne boraitól. Töltekeznék lánytestek füzével, testtel, mert a lélekig senki sem ér el. Arca pírját az életre tárja, gúnnyal néz a fehér kórházi szobákra. Mert a világból még nem sokat ismer a húszesztendős fiatalember. RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA Isten veled! Szemaforok zászlaival mezők hada vonul szembe velünk s ezredei mind visszafelé futnak a helyre, ahonnan elindultunk; talán hogy hírül vigyék: láttak bennünket Az évek is mind odatartanak, hol emléküket mélyen magukba zártuk, szembe jönnek, pedig elhagytak már. Egyszer majd elmennek mellettünk és átvonulnak rajtunk észrevétlen, számunkra nem lesznek többé, mint a mezők ezredei sem, a szemaforok zászlaival, amikor nem látjuk már őket És ennyi az egész. Isten veled! És isten veletek, mezők, szemaforok, isten veled, tájék, hol a halálra gondoltam, ha indultak a vonatok. DUDÁS KÁLMÁN FORDÍTÁSA AZ EMBER Vas léptekkel vonul a történelmen át, s térdre kényszerít minden népet. (írja egy új, mozgalmas dráma vázlatát az eljövendő nemzedéknek.) Birodalmakat épít, a trónokat úgy taszítja szemétre, mint ócska edényeket, s acélkézzel, büszkén emelt fővel szorítja új formákba a kontinenseket. És földön kúszik és halál félelme fojtja, ha ég rikácsol, pokol háborog. Ki tudja, mikor görcsbe görnyed térdrerogyva, menekült-e, vagy támadott? S amint fekszik, bogáncsok közt, roncsolt fejével, ahol a golyó kioltotta életét a csenevész bokorágak szántó tenyérrel lefogják merev két szemét. RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA 11
