A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-14 / 51. szám
Szlovákiai magyar néptáncok 492 11 A folklórjában, viseletében, dalaiban legarchaikusabb szlovákiai magyar vidék leggyakrabban táncolt tánca a csárdás — annak lassú és gyors, valamint a két férfinak egy nővel való táncolása volt. A dalokkal ellentétben, még a legöregebb generáció sem emlékszik a régies táncolási módra. A lassú csárdás csupán a zárt összefogódzású (derék-, vállfogás) kétlépéses csárdásra szorítkozik — ez már mindenképpen a táncmesterek által tanított táncanyag lehet. A gyors friss csárdásban sincs különösebben nagy motivikai eltérés. Táncaik egyértelműen lenthangsúlyosak. Ezzel ellentétben a két férfinak egy nővel való táncolása már tartalmaz bizonyos régies jegyeket, mégpedig a csalogatós csárdás egyik formáját. A tánc közben szabadon, egymást elengedve rögtönző táncosok incselkedve, kacérkodva csalogatják egymást. A zoboralji falvak csalogatós csárdása a nö kezdeményezésére történik. A férfiak motívumai sokszor ugrós, kanászos elemeket tartalmaznak. A további fejezetekben állandóan kelet felé haladva, egyre gyakrabban találkozunk majd a csalogatós csárdás kifejezéssel, ezért érdemes kissé elidőznünk felette. „A legrégibb párostáncjellemzés Dél-Németországból i. sz. 1000-ből származik. Ez az irat említi először a szerelmi csalogatás mozzanatát." (Dr. Martin — A magyar nép táncai) Azt hiszem leghűbben Arany János idézi fel a csalogató csárdást az Öldöklő angyal c. versében: Ennek kimért mozgása, dölyf. Az csúszni látszik, mintha kérné. Amaz sebes szemmel kísérve, Galambját űzi, mint az ölyv. Itt jobbra — balra — a terem Széliében egy oldalfelez, Mint a hajó a tengeren, Midőn széllel szemközt evez... A hármastáncoknak — a Felső-Tisza vidékén, az erdélyi Mezőségben, valamint a Bodrogközben is van változata azzal a különbséggel, hogy ott egy férfi két nővel táncol — de erről majd a későbbiekben szólunk. KATONA ISTVÁN Fotó: PrandI Sándor
