A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-14 / 51. szám
Eredeti megoldású emlékérmet tervezett Eliszo Ciklauri grúz festőművésznő ifjú házasoknak első gyerekük születése alkalmából. A plakett fajanszból készült. Nem tüzet, nem parazsat, agyagot markol a kéz — Krascsenits Géza felvételén. 125 000-et, találtak 614 nyírfakéregre rótt iratot, köztük iparosok számláit, parasztok panaszos leveleit, női leveleket, sőt gyereknek tollba mondott írásgyakorlatot is. A képen az ásatáson folyó munka látható. Hallottuk-olvastukláttuk KÖZMŰVELŐDÉS Közművelődési intézmények seregszemléje Povazská Bystrica adott otthont a közművelődési intézmények országos seregszemléjének, melynek célja a politikai-nevelő jellegű műsorok színvonalának emelése volt. Jellegük szerint három kategóriában folyt a verseny 1. diafón műsorok; 2. kombinált műsorok; 3. művészi igényű színpadi feldolgozások. Az egyéves versenysorozat folyamán összesen 1 251 benevezett műsorból a legjobb tizenkettő jutott be a döntőbe, melynek harmadik kategóriája a kisszínpadi produkcióknak adott lehetőséget. A kelet-szlovákiai színeket a körzeti, járási, kerületi versenyek megnyerése után a királyhelmeci (Král'. Chlmec) Vox Humana Kisszínpad képviselte, s ez volt egyben az egyetlen magyar nyelvű műsor is. Az atomkor alkonya című összeállításuk, mely a vizuális és a zenei hatások révén nemcsak a szakemberek, hanem a közönség tetszését is elnyerte, az előadás végén vastapsot kapott, az értékelő bizottságtól pedig a kulturális minisztérium elismerő oklevelét. A fődíjat — mivel helyezéseket nem jelöltek meg — a lévai (Levice) könyvtár műsora kapta Nemzedékek című összeállítására, amelyben a Szlovák Nemzeti Felkelés egykori résztvevőinek írásaiból hallottunk idézeteket. Nagyszerű teljesítmény volt a SZISZ zilinai városi klubjának végig feszült és színvonalas előadása A másodperc utolsó negyede címmel. A seregszemle keretében a résztvevők olyan rendezői és műszaki lehetőségekkel is megismerkedhettek (például a diaporáma), melyek a művelődési házak műsorainak színvonalát emelhetik. Hogy kevés magyar csoport jelentkezett be ebbe a versenybe — a kihasználatlan lehetőségeinket jelzi, pedig a helmeciek jelenléte és továbbjutása valamennyi fordulóból azt igazolja, hogy a kölcsönös megismerés, értékeink felmutatása kisszínpadi mozgalmunkat is kedvezőbb fénybe állítja. M. Molnár László KIÁLLÍTÁS Titkairól vall a föld November 8-án nyitották meg az érsekújvári (Nővé Zámky) Szakszervezetek Háza tükörtermében a Titkairól vall a föld c. időszaki kiállítást. Amint az Vida István igazgató és Liszka József régész megnyitó szavaiból kiderült, a múzeum szakemberei a régész mindennapi munkájával, kutatási módszereivel, a segédtudományok egyre növekvő szerepével szeretnék megismertetni a látogatót. Azok, akik valamennyire is járatosak a régészet berkeiben tudják, hogy ez a tudományág főleg az írás nélküli korok emberének életét, mindennapját kutatja, s szeretne mind behatóbb ismereteket nyerni egykor élt őseinkről (hogyan) temetkeztek, milyen volt az egyes korok, kultúrák viselete, eszközkészlete, társadalma, hitvilága) a maga sajátos módszereivel. Tudjuk azt is, hogy a régész mindent a föld alól hoz napvilágra, s a kiásott leletanyagot már a helyszínen pontosan dokumentálja (fénykép-rajz). Ezt követi a konzerválás és a restaurálás. De a csontanyag is illetékes kezekbe kerül, hiszen az emberi maradványokat tudós antropológusok vizsgálják és határozzák meg azok nemét, életkorát, esetleges patologikus elváltozásaikat. Az állatcsont-anyagot (a sírokba gyakran háziállatok — szarvasmarha, birka, sertés, szárnyasok — egyes részeit helyezték túlvilági eledelül) a történeti állattan szakemberei értékelik ki, nem is beszélve a ma már nagyon fejlett fémtárgy elemzésekről. Ezek után elmondhatjuk, hogy az érsekújvári múzeum kiállítása hű képet nyújt ezekről a — még a beavatottabbak számára is kissé homályba burkolódzó — kérdésekről. Megtekintése után viszont úgy érzem, a látogató választ kap az öt érdeklő legapróbb részletkérdésekre is (pl. honnan tudja a régész, hogy hol kell ásni, miből lehet következtetni egy-egy lelet korára stb.), így végigkísérheti a lelet útját a feltárástól egészen a múzeumig. Ebben nagy segítségére vannak a tematikus egységekbe rendezett fényképek, a különböző kultúrák leletanyagai, s még a régész segédeszközei is. Legvégül talán azt emelhetnénk ki, hogy a kiállítás anyaga nagy sikerrel hasznosítható az iskolai történelemoktatás keretében, ezért megtekintését a helybeli és a környék pedagógusainak és tanulóifjúságának csak szívből ajánlhatjuk. Trugly Sándor KÖNYV Bényei József: Magyar írók perei Bényei József debreceni költő és irodalomtörténész arra vállalkozott, hogy Janus Pannonius korától kezdve a felszabadulásig’rövid, olvasmányos formában feldolgozza a magyar írók pereit, pereskedéseit. Természetesen a magyar írók pereivel régebben is többen foglalkoztak, így Kunszery Qyula, a kiváló irodalomtörténész, Ráth-Végh István kultúrtörténész, Markovits Györgyi és mások. Ezekhez a perekhez nem a teljesség igényével közelít Bényei József. A könyv bevezetőjében olvashatjuk: „E munka szerzőjének elsődleges célja(...) az irodalmi ismeretterjesztés. Abban reménykedik, hogy jeles magyar írók pereinek tárgyszerű felidézésével segítheti az irodalom és az olvasóközönség közeledését. A kor népszerű műfaja a krimi, s ha érdeklik az olvasó-nézőt a kitalált bűnesetek reménykedhetünk abban, hogy az irodalomtörténész »bűnesetei« is érdeklődést keltenek. Egy-egy író életszakaszának egy-egy kritikus pontját szeretnénk feleleveníteni úgy, hogy egyúttal felkeltsük a figyelmet az író személye, művei iránt is ..." Negyvenhét író perét, pereskedését érinti Bényei József s mind a negyvenhét per izgalmas olvasmány. A per anyagán kívül megismerhetjük az író korának társadalmát, a történelmi és politikai tendenciákat. De megismerhetjük e rövid történetekből az író erkölcsi magatartását is, sőt kedélyállapotába, jellemébe is betekinthetünk. Érdekes a még latinul verselő első magyar költőnek, Pannoniusnak élete és munkássága, aki annak ellenére, hogy magas méltóságokat viselt, nem tekintette Mátyás királyt követendő példaképének, és ujjat húzott vele, sőt öszszeesküvést is szervezett.. . Betekinthetünk Bornemissza Péter költő-prédikátor kalandos életébe, nyomon követhetjük Balassi Bálint pörösködéseit, olvashatunk Bessenyei Györgyről, Kazinczy Ferencről, majd Petőfi, Arany, Tompa és mások összeütközéseiről a cenzúrával. Ady, Móricz Zsigmond, Hatvány Lajos, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós és más írók sorakoznak egymás mellé, legtöbbnyire azok, akik a haladás szolgálatában álltak, akik ki merték mondani a nép igazát.-dénes-HANGVERSENY Jubiláló filharmónia Két szempontból is figyelmet érdemelt a Szlovák Filharmónia Zenekarának bratislavai évadnyitó bérleti hangversenye. Ugyanis éppen harmincöt évvel ezelőtt került sor az újonnan létrehozott Szlovák Filharmónia ünnepi bemutatkozására. Az emlékezetes koncertet Rajter Lajos vezényelte és előtte Ladislav Novomesky, akkori iskolaügyi és kulturális megbízott értékelte az esemény jelentőségét. A mostani hangversenyen lépett először a közönség elé új funkciójában, vezető karmesterként Bystrík Rezucha. A műsor nyitó számával, Smetana: Libuse című operájának nyitányával a jubiláló zenekar a cseh zenei évnek hódolt. A remek fanfár-motívummal bevezetett nyitány hangulati előkészítése „a nép és a haza apoteózisaként" jellemzett műnek, mely Smetana szerint „nem szokványos opera, hanem ünnepi zenei tablók zenei-drámai megelevenítése". A rézfúvósok erősen kibővített családja (8 trombita, 8 harsona, 8 kürt, tuba) szépen, tisztán intonált. Nagyon rokonszenves visszhangja volt Hja Zeljenka Klarinétversenye bemutatójának. A szlovákiai zeneszerzők középnemzedékének élenjáró komponistája, aki útkeresései során kipróbálta századunk avantgárd zenéjének számos kifejezési formáját — pályájának mostani korszakában, s így a Klarinétversenyben is eljutott a hagyományos zenei formák, valamint a napjaink emberének humánus érzéseit tükröző újszerű kifejezési eszközök szintéziséig. A Klarinétverseny sikeréhez — a zenekar és karmester összehangolt teljesítménye mellett — mindenekelőtt a szólista: Jozef Luptácik bravúros játéka járult hozzá. Az új vezető karmester erényei főleg Csajkovszkij 6. „Patetikus" szimfóniájában mutatkoztak meg. Nem volt könnyű feladata, hiszen Csajkovszkij e legnépszerűbb müvét már a legrangosabb előadók tolmácsolásában, számtalan felfogásban hallhattuk. Rezucha — aki megtalálta az utat a mű szelleméhez, és nyilvánvalóan a zenekarhoz is — lelkiismeretesen, hatásosan kidolgozott produkciót nyújtott. Delmár Gábor 9
