A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-07 / 50. szám
Tudomány-technika Babonák, hiedelmek III. Egy érdekes és tanulságos, a kor hazai tudomány-népszerűsítésnek színvonalára jellemző könyv jelent meg Kassán 1831-ben, két kötetben. Címe: „365 oktató feltétel, mely(...) [és itt következik a tartalom részletes leírása], a virtus, erkölcs, egészség és okosság-tanulságból [logika], kereset és mesterség esmeretböl, természettudományból, csillagvizsgálásból és időszámlálásból stb. áll. Versekkel, elmés mondásokkal, diktálásra, olvasásra való feltételek a két nemben levő ifjúság számára." Az első kötet 6—9, a második 11—13 esztendős gyermekek számára íródott. Szerzője Jaisz Pál Alajos. Minden napra jut tehát egy oktató „feltétel". Minden részt tanulságos versikével kezd és zár le. Valószínűnek tartom, hogy tanító lehetett a könyv összeállítója. Mindkét különösképpen a második kötetben található két rész érdekel: a természeti jelenségekről és babonaságról szóló fejezetek. Ebben nagyon logikusan, a gyermekek értelméhez igazodva magyarázza el a természet törvényeit: „Gyermekek! Midőn nyár van, néha-néha mennydörög, villámlik és harsog, akkor ti ne rettegjetek mód nélkül, mert az égi háború csupa természetes dolog. Az égi háborúk felette hasznosok. Kisebbítik a hőséget, enyhítik a levegőt, tisztítják azt az ártalmas gőzöktől. Segítik a föld termékenységét!...) Nagy babonaság az, midőn az együgyű [egyszerű] emberek azt gondolják, hogy a rossz emberek és a boszorkányok égi háborút tehetnek. Gyermekek! Ezt ne hídjáték, mert a boszorkány nincsen, a rossz embereknek pedig a mennydörgéseken, vagy villámlásokon semmi hatalmuk nincsen. Égi háborút senki sem tehet, hanem csak a természet." Azt is helyesen állapítja meg, hogy az égiháborút nem lehet harangozással elűzni, sőt tényeket sorol fel: a zivatarok alkalmával a harangozok, vagy a templom közelében állók haltak meg legtöbben. Felhívja a figyelmet a villámhárítók hasznára: „azon vasrudak és drótzsinórok, melyek mennykőfogóknak neveztetnek. Ezeket fel szokták állítani házfedelekre, tornyokra. A mennykőt magukba szívják és a ház mellett a földbe vezetik." Az északi fény jelenségét is megmagyarázza, melyet ő érdekesen „éjszak-hajnal"nak nevez. „Ez — ahogy leírja — sokszor mindenféle tüneményeket képez, fehér, majd piros színnel játszani szokott. Ez, mint minden egyéb a világon, természetes dolog. Eszelős emberek azok, akik annak különféle formáiból mindenféle szerencsétlenséget jövendölnek." A bolygó lidérctől félőket is kineveti. Ezek csupán kénköves gőzök, melyek többnyire mocsarakban, temetőkben, posványos helyeken láthatók, és a rothadás idézi elő őket. Tehát nem a meghaltak szellemei. Ugyanúgy merő kitalálás a repülő sárkányok létezése. A „csillageséseket" és „tűzgolyóbisokat” olajos, szurkos gőzök sűrűsödésének tudja, melyek meggyulladnak a levegőben és egy kis ideig fénylenek, ragyognak. A babonaság című részt egy négysoros versikével kezdi. Érdemes idézni, tipikus okító tanköltemény: Egy okos sem hiszen holmi ijesztőket. Csak a bolondoknál találjuk fel őket. Azoknak fejekben van nemcsak egy, de hány Tüzes szemű üdére, és seprős boszorkány. A pontokba foglalt feltételek, magyarázatok mindig tömörek és érthetőek, sőt több szempontból felvilágosultabb szellemben íródtak, mint a század második harmadában megjelent babonaságról szóló könyvek. Semmiféle ijedtség nem nyugtalanítja az embert annyira mint a babonaságtól való félelem — szögezi le határozottan Jaisz. — A babonaság mindentől fél. Retteg a levegőtől, égtől, csendességtől, zörgéstől, világosságtól, sötétségtől, sőt még az álomtól is. Nem hisz a kísértetekben, ijesztőkben — mert mint mondja: „aminek teste nincsen, azt látni nem lehet". Aki azt állítja, hogy lelket látott, az hazug és csalárd ember, akinek nem kell hinni! Nem igaz hogy a kísértetek éjjel az ágyban nyomorgatják az alvó embert. Ezt a bővérűség és a rendetlen fekvés okozza. Az állattartás körül kialakult babonaságot is korszerűen cáfolja meg. Ha a tehenek tejet adnak, vagy véres, kék tej jön tőlük, ez nem az igézet vagy boszorkány műve, természetes oka a tisztátalanság. „Tartsátok tisztán, csinosan a tejesedényeket, szellőztessétek az istállót, pincét, adjatok a marhának egészséges takarmányt és nemsokára jó teje lesz" — állapítja meg Jaisz. Egy mai állatorvos, vagy zootechnikus se adhatna ettől jobb tanácsot. „Midőn lovatok, tehenetek vagy egyéb marhátok megbetegszik, akkor ne járjatok papi vagy szentelt eszközök után, hanem okos baromorvoshoz (állatorvoshoz) folyamodjatok, ha magatok segíteni nem tudtok. A szentelt dolgoknak nincs az az erejük, hogy a beteg marhát meggyógyítsák." (Ez a kijelentés abban az időben bizony majdnem eretnekségnek számított!) A kalendáriumokról is leszedi a keresztvizet. Nincs valami jó véleménye a naptárkészítökről: „Ne bízzatok az időről való jövendölésekben, mint azok a kalendáriumban találtatnak s ne higgyétek azon babonás cikkelyeket [cikkeket], melyekkel a ravasz kalendárium-írók elméteket megzavarni akarják. A kalendáriumi jegyek csak az ostoba embereknek valók, akik csalattatni szeretnek. Az okos emberek csak akkor veszik elő a kalendáriumot, mikor a hétnek napját meg akarják tudni. A mezei munkánál is figyelmeztet, hogy ne a kalendáriumi jegyek szerint csináljuk: ha vetésre való idő van, vessünk, ha ültetésre jó idő szolgál, ültessünk — írjon a kalendárium amit akar!" Jaisz Pál könyve a maga idejében minden szempontból hasznos volt, a tudományokat jól népszerűsítette, küzdött a babonák ellen, és főként azért volt jó könyv mert nem a felnőtteknek, hanem a serdültebb ifjúságnak íródott. OZSVALD ÁRPÁD GYÓGYÍTÓ FÉMPÁRÁK Az űrállomások hosszú időn át teljesítenek szolgálatot a kozmoszban. Szakadatlanul különleges igénybevételek terhelését kénytelenek elviselni: hat rájuk a léghíjas tér és az állandó kozmikus sugárzás, s eközben parányi mikrometeorok is rendre beleütköznek a Föld körül nagy magasságban keringő űrállomás felületébe. így azután bármennyire tökéletesen kidolgozott szerkezetek is, a tartós igénybevétel következtében hőmérsékletszabályozó és védő burkolatuk egy idő után óhatatlanul megkopik, megsérül, veszít eredeti tulajdonságaiból. Vékony burkolatuk helyreállítására számos eljárást használnak. Egyikük, az elektronsugaras párologtatás kitűnően bevált finom bevonatok javítására — földi körülmények közepette. Alkalmazható-e a kozmoszban? A világűrben jófomán egyszerűbb is a feladat, hiszen a léghíjas tér adva van. Ugyan-A feketehimlőt sikerült legyőzni, de „kistestvére" a bárányhimlő még ma is sok embert megbetegít. Alig akadhat olyan ember, akinek nincs személyes élménye a betegségről: fájdalmas vakarózásról és apró, a bőrt elcsúfító lyukacskákról az arcon, vagy más testrészeken. Az Egyesült Államokban ötévi kutatás után kifejlesztették a bárányhimlő elleni oltás szérumát. Rövidesen tízezer gyermek és a betegségen még át nem esett felnőtt akkor a súlytalanság nehéz kérdések elé állítja a kutatókat. Ezekre a kérdésekre választ keresve, a szovjet elektro-kohászati kutatóintézet szakértői különleges berendezést szerkesztettek annak kipróbálására, lehet-e rendkívül vékony hártyát rágőzölögtetni meghatározott felületekre. A berendezés tervezőinek az a körülmény okozta a legnagyobb nehézségeket, hogy bármely folyadék, amely nem zárt tartályban van, a súlytalanságban egészen más módon viselkedik, mint a földi viszonyok közepette. Szétszivárog az edények-testek falán, vagy gömbbé formálódik és kigurul a tartályából. Az űrben végzett munka közben nem [ehet szétfolyó fémekkel dolgozni, márpedig ahhoz, hogy a fémpárák állandó áramlását alakíthassák ki, nyitott edényre van szükség. A szovjet elektro-kohászati kutatóintézet szakembereinek éppen ezt a bonyolult problémát sikerült tnegoldaniuk. 1979 nyarán Progresz utánpótlásszállító űrhajó vitte fel az első „Iszparityelj" (= Párologtató) elnevezésű berendezést a Szaljut-6 űrállomásra. A munkavégző egységet a zsilipkamrában, a vele kábelekkel összekötött vezérlőasztalt a Szaljut-6 munkatermében helyezték el. Ezután a munkavégző egységre rázárták a zsilipkamra ajtaját, hermetizálták a teret, s a készülék körül — és benne — az űrállomáson kívüli viszonyoknak megfelelő vákuumot hoztak létre. Az „Iszparityelj" tégelyét a bele helyezett fémmel együtt elektron-nyalábbal bombázva hevítették fel. Az elgőzölögtetett fém vékony hártya formájában rakódik le a mintára. Vastagságát széles határok között módosíthatják. Az „Iszparityelj" tökéletes bevonatokat készít. Négy év alatt az egymást váltó űrhajósok a Szaljut-6 laboratóriumában csaknem 300 mintát gőzöltek be a legkülönbözőbb bevonatokkal. kaphat majd ilyen oltást. A beoltottakat éveken keresztül figyelik: megmutatkozik-e rajtuk valamiféle mellékhatás. Képünkön egy leukémiás, gyógyulófélben levő kisfiú látható, akit már beoltottak. A rákellenes gyógyszerektől legyengült szervezete számára egy bárányhimlö-fertőzés végzetes lehetne. így jóval nagyobb az esélye a leukémiából való felgyógyulásra is. CSÖPPET SEM SZELÍD BÁRÁNY 16
