A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-12-07 / 50. szám

‘ L '> ŽÉS• * • i*U '«Uv: mást se tesznek egész nyáron, csak szemeznek, meg szemeznek ebben a faiskolában." De az ilyen szellemes­­kedésért még nem kap jobb fát a vevő, mert azt mondják: ahol nincs pult, ott még lehet pult alatti áru. De itt akkor se számítson pult alattira senki, mert a minőség egységes, mindegyik szívvel, lélekkel beszeme­zett, beoltott, szeretettel ápolt cse­mete, különbség pedig csak a fajták között lehet, abból meg mindenki olyat visz, amilyent csak akar, — feltéve, ha van. Az idén már túl vannak az ostro­mon s a hétvégeken ha mégis ki-ki­­tör, akkor állni tudják, mert sikerült a kínálat egy bizonyos részével felülke­reskedni a keresleten. Nógli Károly több mint negyedszázada, tehát a legelső alany beszemzése óta dolgo­zik ugyanezen a helyen. A negyven hektáros területen az idén kilencven­ezer piacképes facsemete csepere­dett fel s bár ennek zöme a nagyter­melők megrendelésére készült, úgy is mondhatni, egy-egy szövetkezet „ösztöndíjasa" volt — az idén lénye­gesen jobban ki tudják elégíteni azo­kat, akik kicsiben jöttek vásárolni. A csonthéjasokból ennek ellenére is még országszerte tart a hiány, de nem annyira, hogy a kerttulajdono­sok kedélyeit a korábbi esztendők módján korbácsolja fel. Azt mondják, két-három év múlva helyre kell bil­lennie az egyensúlynak. Bízunk benne. Negyven hektár nem kicsi terület, nem lehet csak úgy bekóricáini. De bármerre indul a szájtáti idegen, min­denütt katonás sorokban álló facse­meték ezreit, tízezreit látja s mindez mögött legfeljebb sejtheti csupán a rengeteg munkát. És milyen munkát. Százezer alany beszemezéséről csak annak lehetnek elképzelései, aki már legalább félezret szemezett. • • • Varga Gáspár forgatja kezében a csemetét, nézi, gyönyörködik benne, látom az arcán, hogy tetszik neki, mert szép, sűrű a gyökérzete ... Elképzeli az öt év múlva gyümölcs­csel pompázó barackfát, s hogy elé­gedett ez engem is megnyugtat, mert így remélhetem, hogy bár nem értek igazán hozzá, de jó facsemetéket vet­tem. Aztán még mond valamit az öreg .. . — Tudja, ha bevág, igazán szép pénzt hozhat a barack. Bár — mire ez teremni fog, az is lehet, sőt valószínű, hogy a kajszi olcsóbb lesz a krumpli­nál. De nem bánom, mert az örömöt már akkor is megadja, amikor tavasz­­szal elsőnek borul virágba. — Aztán elsőnek is fagy el — ve­szem el az öreg kedvét, aztán azonnal megbánom, amit mondtam, de csak azért szalad ki a számon, mert eszembe jutott egy másik ember, aki száznál több barackfájáról tizenkét esztendő alatt csak annyi termést gyűjtött, amennyi egy derék, öreg, edzett barackfán is megterem. Mert a faültetés, mint az élet — szerencse kérdése is. KESZELI FERENC A szerző felvételei Fotó: Deneš A felszabadító szovjet hadsereg egységei 1944 novemberéig egészen az Ondavai síkságig nyomultak elő, néhány helyen átlépve az Ondava folyót. Itt sorakoztak fel a Dargov-szoros áttörésére, amely a felszabadí­­tási harcok egyik fontos történelmi határköve lett. A 4. ukrán front I. gárdahadserege Grecsko marsall vezetésével hét hétig küzdött a szoros visszaszerzéséért. A harcok hasonló erősségüek voltak, mint a Kárpátokban. A fasiszta német hadsereg a Kelet-szlovákiai síkságról a Slanský­­hegység lábáig vonult vissza, elvágva ezzel Čememé—Dargov—Slivník felé vezető utakat. Az ellenség 12 hadosztálya a Slanský hegység gerincein építette ki állásait és felkészült az ellenállásra. 1944. december 9-én megkezdődött a dargovi fronton a tüzérségi támadás. A harc könyörtelen volt. Az ellenség ereje nem gyengült, utánpótlással állandóan erősítette védelmét. Döntő fordulatra 1944. december 16-án került sor, amikor a 276. lövészhadosztály egységei elfoglalták Dargov községet. A németek visszavonultak a hegyek közé, de továbbra is folytatták az ellentámadásokat. December 26-ra a front a Slanský hegység nyugati lejtőin állapodott meg. Borda és Klečenov községeket szegélyező erdők közelében. A szovjet hadsereg december 16.-22. között érte le a frontvonalat és egészen 1945. január 18-ig tartották. Január 17-e volt az a nap, amikor a 4. ukrán front I. gárdahadseregének katonái kiűzték az ellenséget védőállásaikból és győztek a Dargov-szorosért folytatott harcban. A szovjet hadsereg több mint 20 000 katonája vesztette életét ebben a harcban. Az ellenség veszteségét ennek duplájára becsülik. A Dargov-szorosért és Kelet-Szlovákia felszabadításáért folytatott dicső harc emlékét a Győzelem emlékmű őrzi, amelyet 1955-ben, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 10. évfordulóján lep­leztek le. A szobor Löfler Béla szobrászművész alkotása, és egy szovjet gépfegy­veres katonát üdvözlő munkások és földművesek csoportját ábrázolja. A Győzelem emlékmű, mint hazánk fasiszta elnyomás alóli felszaba­dításának jelképe vésődött be az emberek tudatába. Minden évben tízezrek jönnek el az egész országból, hogy tiszteletüket és hálájukat fejezzék ki a Szovjetunió bátor fiainak emléke előtt, köszönve hogy ma békében élhetünk. Dr. JÁN KARAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom