A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-30 / 49. szám

Szlovákiai magyar néptáncok 492 11 A zoborvidéki falvak története egész az Árpád-korig nyúlik vissza. Létezésükről egy 1111. és 1113. évi oklevél is ta­núskodik. Nyitrától északkeletre, az 587 m magas Zobor hegy alatt tizen­négy, részben magyarajkú falu terül el: Pográny (Pohranice), Geszte (Hosfová), Gerencsér (Nitrianské Hmciarovce), Ko­lon (Kolínany), Csitár (Dőlné Stitáre), Zsére (Zirany), Ghymes (Jelenec), Alsó­­bodok (Dőlné Obdokovce), Béd (Bádi­­ce), Vicsapapáti (Vycapy-Opatovce), Menyhe (Mechenice), Lajosfalva (Ludo­­vítová), Egerszeg (Jelsovce) és Lédec (Ladice). A 18. századtól a nyelvhatár délre húzódásakor a nyitrai magyarság elszi­getelődött az összefüggő magyar nyelv­területtől, épp ezért Zoborvidéken egy sajátos archaikus vonásokat őrző kultú­ra fejlődött ki. A vidék építészetét a vertfalú három­­osztatú házak jellemezték, településeit a szalagtelkek és a halmaztelepülés. mely utóbbi — a terület természeti adottságai következtében — jellem­zőbb a vidékre. A néprajzkutatók figyelmét elsősor­ban Zoboralja archaikus folklórja keltet­te fel. Népzenekutatásunk fontos állo­mása volt. Kodály Zoltán itt kezdte el népzenegyűjtését. Vikár Béla útmutatá­sai alapján olyan ritka folklóralkotáso­kat sikerült megörökítenie, mint pl. a Szentiván napi tűzugrás rítusai, az eh­hez kapcsolódó dallam és szöveg­anyag, vagy az akkorra már kihaltnak vélt siratok. Hazai tájegységeink közül a Zoboralja máig is a legreprezentatívabb, legha­­gyományörzőbb terület, mely továbbra is megérdemli a gyűjtök és kutatók megkülönböztetett figyelmét. (A szlovákiai magyar néptáncok típu­sai és dialektusai) ZOBORALJA TÁNCAI A néptánc területén talán nincs is olyan gyéren felkutatott tájegységünk, mint épp a Zoboralja. Elengedhetetlenül fon­tos számunkra, hogy ezen a viseleté­ben, népballadáiban, dalkincsében ar­chaikus területen a néptánc szempontjá­ból is mielőbb tüzetes kutatásokat vé­gezzünk. Az eddigi gyűjtések csupán négy község táncanyagát ölelik fel, azt sem teljességgel. Az egy-egy gyűjtés során megszólaltatott adatközlők csak a közelmúltban használatos anyagot tudják a felszínre hozni. A gyűjtő a későbbiekben rendszeresen vissza kell, hogy térjen az adatközlőihez, akik ad­digra már tudatosan készülnek a legkö­zelebbi találkozásra. A következő gyűj­tések alkalmával általában mindig mé­lyebb, régebbi és régebbi réteget sike­rül feltárni. Sajnos, a központi tánc­gyűjtések a hetvenes évek második felétől szinte teljesen megszűntek. Ezidáig a következő községekben fo­lyik tánckutatás: Zsére, Lédec, Kolon, Ghymes A feltárt táncok: Karikázó Lassú csárdás és gyors csárdás Két férfi csárdása egy nővel Verbunk Az eddigi gyűjtések során bebizonyo sodott, hogy Zoboralja néptánca új stí­lusú. Az viszont nincs kizárva, hogy az eszközös táncok is ismertek voltak. Ugyanis kivétel nélkül minden zoboralji községben él énekelt formában a duda­nóták egész széles skálája. Tudjuk, hogy a duda az állattartással foglalkozó emberek hangszere volt. A dudanóták többsége régi stílusú, egyoktávos ugrós vagy kanászos dallam, ebből követke­zik, hogy a táncnak is élnie kell még. KATONA ISTVÁN Fotó: Platzner László mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom