A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
Tudomány-technika BABONÁK. HIEDELMEK II. Az előző részt a babonás állatokkal fejeztem be. Most a babonás napokról szólok, melyekkel Sirisaka Andor: A babonáról című könyvében részletesen foglalkozik. András napjának éjjelén pl. a babonás leány megálmodja, ki lesz a mátkája, sőt, ha valamelyik legénynek ingét párnája alá teszi, azt úgy megbabonázza, hogy utána jár mint az árnyék. A Luca napján, a már jól ismert szék faragásának a módját is leírja. Ebből ered az a népi mondásunk: úgy készül, mint a Luca széke. Ha a szék elkészül karácsony estéig, akkor az az ember, aki rááll a templomban a székre, meglátja a boszorkányokat. Luca napjától karácsonyig szokták feljegyezni a kalendáriumba (nekem van is régi bejegyzésekkel ellátott naptáram), hogy milyen volt az idő. A 12 nap időjárását aztán az egész évre vonatkoztatták, vagyis egy nap időjárása egy hónapot jelzett. Például, ha a Luca-nap után az első napon havazott, akkor január csapadékos, havas lesz, ha a hetedik nap napsütéses volt, akkor júliusban nagy meleg és aszály várható stb. Szilveszter és Újév napjáról is sok népi hiedelmet jegyzett fel. Kezdve az ismert ólomöntéstől a kakas kukorékolásáig. Aki a kakast Újév hajnalán meglesi, amikor az elsőt kukorékolja, arról a tájról várhatja jövendőbelijét, amerre a kakas nézett. Aki Újév napján későn kel fel, az egész esztendőben lusta lesz, aki korán, az minden nap frissebb lesz (ez természetes!). Aki Szilveszter éjjelén megfordítja feje fölött a párnáját, az álmában meglátja a kedvesét. Gyermekkoromban édesanyám is mondta, hogy aki pénzt ad ki újév napján, az egész évben költekezik. Akit pedig újévkor megvernek, az minden nap kikap az egész esztendőben. Újévkor malachúst kell enni, mert a malac előre túrja a hasznot, a pénzt, a tyúk, a csibe meg hátra kaparja. Szent György napjához fűződik a legtöbb babona. Ez a szerencse napja. György nap .előtt pillangót fogni nagy szerencse jele. Ugyanúgy, ha kígyót fog valaki, abból lehet a legjobb orvosságot készíteni. Az ilyenkor elejtett ürge bőréből készült pénzeszacskó sose fogy ki. Sirisaka gúnyosan megjegyzi, hogy úgy látszik Rotschildéknak is ilyen zacskójuk van! Aki György-nap előtt fűzfasípba fú, annak nem lesz torokfájása; ha zöld békát fogunk a kezünkbe, nem lesz hideglelésünk (mert úgyis kiveri az illetőt a hideg!). Aki e nap előtt fecskét vagy gólyát lát, annyi évet él, ahányat a madarak szárnya lebben. György-nap éjjelén kihallgathatjuk a boszorkányok beszélgetését a jó és a rossz füvekről. Ha György-napja nagyszombatra esik, vége lesz a világnak. Sirisaka nem állja meg, hogy meg ne jegyezze; az 1886-os gyönyörűséges esztendőre ez a jövendölés éppen nem illik! A karácsonyi szokásokat nem sorolom fel, mert arról már többször irtunk és eléggé ismertek. A hét napjai közül a pénteket tartják a legszerencsétlenebbnek. Állítólag azért, mert Isten e napon teremtette az embert. (Nesze neked teremtés koronája!). Kotlós tyúkot pénteken ültetni nem jó, mert megzápul az alá rakott tojás. A pénteken kezdett és végzett munkán nincs szerencse (ezt ma is sokan betartják — és igyekeznek pénteken délben hazautazni!). Aki pénteken nevet, az vasárnap sír. Pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy veszedelmet jelent. Aki pénteken fűt be először a téli napok előtt, annak leég a háza. Pénteken útra kelni nem tanácsos. A pénteken sütött kenyér keletien marad. (Ezért ne vegyünk szombaton kenyeret!). Skóciában a halászok pedig éppen a pénteki napot tartják szerencsésnek. Minden lakodalmat, házi ünnepet pénteken tartanak. Sirisaka a babonás napok után levonja a tanulságokat is. Elmondja, hogy minden napban 24 óra van és minden órában 60 perc. Minden nap keleten kel fel a Nap és nyugaton nyugszik le. Nincs szerencsés és szerencsétlen nap. A jóravaló könyvekben ilyesmit nem is találni. Ezeket a hóbortosságokat a régi tudatlan emberek találták ki. Külön fejezetben foglalkozik az amulettekkel, babonás ásványokkal. Sok ásványnak, drágakőnek csodaerőt tulajdonítottak. Például a gyémántról azt hitték, hogy ha az ember a balkarján gyémántot hord, akkor semmiféle gonosz lélek, semmi méreg nem árthat neki (gúnyosan megjegyzi: porciószámra eheti a ciánkálit, kutya baja sem lesz tőle!) A gyémánt azért volt ilyen értékes, mert a legkeményebb és legritkább ásvány; állítólag a kígyók fújták ilyen keményre, rejtett barlangokban. A gránát arról volt nevezetes, hogy mig egészséges ember viseli, szép piros, akárcsak a húsvéti tojás, amikor beteg, akkor a gránát elhalványodik. A karbunkuluskő pedig olyan, mint egy lúdtojás és valahol Eldorádó tájékán található. A hiedelem azt tartja róla, hogy a sötét pincében úgy világit, mintha fényes nappal lenne. (Itt is egy gúnyos megjegyzés: a villanyvilágítás ehhez képest csak pislogó faggyúgyertya!). Ennek az a magyarázata, hogy a karbunkulus nappal beszedi (beszívja) magába a világosságot és éjjel kisugározza. (No nézze meg az ember, milyen nagy kópé ez a karbunkulus — élcelödik Sirisaka —, valóságos naplopó!). Nincsenek bűbájos erővel biró ásványok, és ilyen emberek sem. Csak szemfényvesztők, az emberek tudatlanságát kihasználók. Mutatványaik nem csodák, csak ügyes cselekmények. Ha a bűvészek csodákat tudnának tenni, bizonyosan a vasat arannyá, a követ gyémánttá, és a vizet borrá változtatnák. (Ennek a fordítottja elég gyakran előfordul!). OZSVALD ÁRPÁD Illusztráció egy múlt századi csiziós könyvből A SAVANYÚ HALÁL A Herrenwieser tó vizének pH-ja 3,1 volt 1983. aug. 3-án reggel. A tó vize olyan savanyú volt, mint a kereskedelemben kapható főzöecet. Előző este még 3,6 pH-t mértek. A gyors savanyodásnak az előidézője az egész éjszakán át hullott eső volt. A közeli Strassburg füstgázaitól savanyúvá vált eső több mint háromszorosára növelte a savas anyagok töménységét a vízben. Az északi államokban ez a gond még súlyosabb. Dél-Norvégiában pl. 1 500 tó vizének pH-ja van 4,3 alatt, 70 %-ukban már nem élnek halak. Az ilyen tavak optikailag tiszta vize az „egészséges víz" csalóka benyomását kelti. Az NSZK-ban a vízszennyezések nem növekedhetnek ilyen méretű problémává az eltérő geológiai viszonyok miatt. Ugyanis nagy területeken — pl. az Alpokban — meszes a talaj és ezért képes lekötni a savasságért felelős hidrogénionokat. Merőben más a helyzet a gránit- és gneisztartalmú őshegyekben, pl. a Bajor Erdőben. Az itt eredő vizek már eleve gyengén savasak, pufferkapacitásuk csekély és csak igen kevés állat és növény él meg bennük. Nagyon valószínű, hogy a vizek savszennyeződése az utóbbi 30—40 évben ment végbe, bár erre nem könnyű egyértelmű bizonyítékot szerezni, mert még ha végeztek is akkoriban pH-méréseket, pontosságuk alig hasonlítható össze a mai mérésekkel. Mégis van megoldás. A tavak üledékének és növényi anyagának vizsgálata reményt nyújt a vizek régebbi pH-értékeinek megállapítására. Ugyanis bizonyos kovamoszatok csak meghatározott savasságé vízben tenyésznek. Az üledékben való előfordulásuk lehetővé teszi egy természetes PH-skála felállítását. így sikerült pl. megállapítani, hogy a Pinnsee (Schleswig-Holstein) vizének pH-ja az utóbbi harminc évben 6,4-ről 4,8-ra csökkent. Figyelembe véve a pH-skála logaritmus voltát, ez azt jelenti, hogy a vízben negyvenszeresre nőtt a sav mennyisége. A napjainkban vett és a régebbi preparált növény- és moszatminták összehasonlításából megállapítható volt, hogy az NSZK-ban 1940 óta a vizek pH-ja 1—2 egységgel csökkent, tehát 10—100-szor savasabbakká váltak. Ennek oka: a savas anyagok nedves és száraz lerakodása (esővel és porral) során a kénvegyületek feldúsulnak. Esőzéskor és hóolvadáskor a viz nagy része közvetlenül a tavakba vagy patakokba kerül. Meszes talajokon való hosszabb csörgedezés biztosítja a semlegesítődést, csakhogy a talaj pufferkapacitása idővel kimerül, és egyre nagyobb mélységben válik savanyúvá. Megnő a talajvíz elsavasodásának veszélye, amelyet az ivóvíz minősége is megszenved. Savas közegben ugyanis a fémek — elsősorban az alumínium — jobban kioldódnak a talajból. Spessartban a nyers víz alumíniumtartalma csaknem mindenütt meghaladja az Európai Közösség által az ivóvízre megengedett értéket. Ilyen vidéken az ivóvíz előkészítésére új, az eddiginél több anyagi és technikai ráfordítást igénylő módszereket kell kidolgozni. A savas tavak és patakok vizének magas fémkoncentrációja természetesen hatással van ezek növény- és állatvilágára is. 5-ös pH alatt nemcsak az Al-ionok oldódnak ki nagyobb mértékben a talajból, hanem a cink, a vas és a kadmium is. Ezek a fémek ugyan már eleve a tavak és patakok üledékében vannak, de az elmúlt három évtized légszennyeződése következtében mennyiségük megnőtt, 7-es pH (semleges) esetén oldhatatlan állapotban vannak az üledékben, ellenben a víz savasságának fokozódásával egyre könnyebben kioldódnak. így a víz savas volta és magas fémtartalma együttesen fejt ki károsító hatást pl. halak bőrére és kopoltyújára: halpusztulás következik be. 16
