A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-23 / 48. szám

Bikaviadal (1936) Hetvenöt évvel ezelőtt született Cyprián Majernik, a szlovák festészet egyik legnagyobb egyénisége, aki immár kishíján negyven esztendeje halott, de életművének európai mércével mért modernségéhez ma sem fűződhet kétség — sőt: az egyik igazán modem, vakmerőén új szemléletű szlovák festőnek tekinthető. Rövid életet élt, s ez az élet tragikusan, öngyilkossággal végződött. Tipikus, huszadik századi festősors­nak is mondhatnánk az övét, hiszen a lángoló tehetség, a művészi érzékenység benne ils egy olyan korral találta magát szemben, amikor a legnagyobb emberi rossz, a legpusztítóbb háború infemóját produkálta a történelem. Majemík megélte ugyan a felszabadulást, de a békébe belekóstolni már alig tudott, s a testben-lélekben megviselt ember előtt már az új történelem ígérete sem lehetett elegendő egy új. nagy lélegzet­­vételhez. A hányatott ifjúkor, az éhezés, a történelem kegyetlen arculcsapásai, a második világháborús tanúszerep, a pálya küzdelmei, a betegség temette maga alá oly fiatalon. 1909-ben született egy Veľké Kostolany-i földművescsalád­ban, s a festészetet Gustav Maily magániskolájában kezdte tanulni, majd később érettségi nélkül lett a Prágai Képzőművé­szeti Akadémia legfiatalabb hallgatója. Három esztendeig tanult általános festészetet, majd Jakub Obrovsky műtermében ké­pezte magát tovább. Matisse festészetének megszállottja és csodálója volt, melynek nyoma a saját életművére, kivált egy hosszú korszakára, érthető módon rányomja bélyegét, de az önálló művészi gondolat már itt is függetlenített minden hatástól, képein csupán a szemléletmód rokonítható a nagy francia festőével. Később, amikor teljes önállósággal megterem­tette saját formanyelvét, szír- és témavilágát, akkor már nem lehetett kétséges, hogy olyan rendkívüli művésze ő korának, akihez hasonlót nehezen találni szőkébb pátriánkban, hiszen legna­gyobb erénye épp az az eredetiség, amelynek tulajdonságai a legjobb festői hagyományok megőrzése mellett viselik magukon az igazán haladó politikum, a vitathatatlanul modem művészi szemlélet és a hu­manista európai gondolkodás mar­káns jegyeit. Életrajzában sok a bizonytalan­ság, az adatok részben csupán va­lószínűsített adatok, s bár nem volt zárkózott, mégis úgy alakult, hogy a művészettörténet mindmáig nem tudta pontosítani teljes mértékben pályaívét, életrajzának pontos kro­nológiáját. Pedig hát lényegében a kortársunk volt, s az utókor bár­mennyire is megbecsüli Majemík emlékét, művészi hagyatékát — úgy tetszhet, mintha sokkal régeb­ben élt volna. Ellenben, ha végig­nézzük az életművet, egyértelmű­nek látszik, hogy a képeket, „egy ma is élő” nagy művész festette. Alighanem így lesznek ezzel a ké­sőbbi nemzedékek is, mert forma­nyelve és mondanivalója egyete­mes értékű, maradéktalanul aktu­ális. Mert Cyprián Majernik, aki 1946-ban meghalt — olyan életmű­vet hagyott az utókorra, melynek időszerűsége folyamatosan része marad a világnak. Megjárta Párizst, tengődött, éhezett, de idehaza, kivált Prágá­ban, majdhogynem rendszeresen kiállított, ami biztosította számára az erkölcsi-művészi sikert, csak éppen a szociális gondoktól nem mentesítette öt. A menekülők, a megkínzottak és az erőszak ellen harcoló hősök festője volt. Képein lehajtott fejű. elsoványodott, szomorú lovak, megtört, reménytelenül menekülő emberalakok, lángoló falvakból elhajózó megszomorí­­tottak, könnyező bohócarcok sorakoznak — és katonák, békés akaratú felszabadítók. Kedvenc alakja volt Don Quijote figurája, kedvenc világa volt a cirkus: világa, és nem kevés vásznán a chagalli álomvilág is felvillan — pompázatosán, mégis egyértel­műen az ő ecsetjéből eredő teremtett valóként. K. F. Menekülők (1938) < Menekülők (1936) Prandl Sándor reprodukciói A Gamibazin különleges rágógumi. Az or­vos javaslatára használhatja a szovjet pá­ciens, ha le akar szokni a dohányzásról. Az Örmény Élelmezésügyi Minisztérium fel­ügyelete alatt kísérletezték ki, gyógyhatá­sú szer, patikában kapható. Megalkotói remélik, hogy talán eljön a nap, amikor az új rágógumi-gyógyszer segítségével a leg­­megrögzöttebb dohányosok is megszaba­dulhatnak káros szenvedélyüktől. Tavaly még arra gondoltak, hogy a legki­sebb Olaszországban gyártott Fiat autó a Panda lesz — a 126-osokat már csak Lengyelországban gyártják, s innen kerül­nek Itáliába is —, nemrég azonban úgy döntöttek, hogy 1985-re, de legkésőbb egy esztendővel később már piacra dob­ják a Micro Fiatot. Innen-onnan (1909-1946) Cyprián Majernik

Next

/
Oldalképek
Tartalom