A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-16 / 47. szám
Tudomány-technika A TERMÉSZET SZERELMESE Alfred Brehm (1829—1884) Ha Brehmröl esik szó, általában mindenkinek Az állatok világa című több kötetes műve jut róla az eszébe. Gyermekkoromban az iskolai könyvtárban én is ezt lapozgattam, gyönyörködtem a fekete-fehér illusztrációkban, a színes, lakkozott, úgynevezett műmellékletekben, ahol környezetükben csoportosan mutatták be az állatokat. De a szöveg is lekötött, mert nem száraz, a tudományosság mázával leöntött, oktató hangú felsorolást adott, hanem élményen alapuló, érdekes megfigyeléseket tartalmazott az állatok életéből. A világ számos nyelvére lefordították, minden országban az ottani viszonyokhoz alkalmazva dolgoztatták át. Magyarul először tíz kötetben jelent meg (1901—1907). Azóta is állandóan számos változata készül a világ minden részében, a modem kiadások nyomda-technikailag színesebbek, vonzóbbak, de a szöveg lényegében ma is Brehm alapos megfigyeléseire támaszkodik. Alfred Brehm zoológus, természetbúvár 1829-ben Németországban, Renthendorfban született. Már gyermekkora óta vonzódott az állatokhoz, a természet sokszínű világának megismerését tűzte ki célul maga elé. Mielőtt még beiratkozott volna az egyetemre, már abba a szerencsés helyzetbe került, hogy beutazhatta Afrika egy részét; járt Egyiptomban, Núbiában és Kelet-Szudánban. Majd bőséges tapasztalatokkal hazatérve Jénában, később pedig a bécsi egyetemen folytatta természettudományi tanulmányait. Az egyetem befejezése után újra útnak indult. Először Spanyolországban, pár év múlva Norvégiában és Lappföldön végzett megfigyeléseket. Aztán megint Afrikában találjuk, Észak-Abesszínia vadregényes tájain barangol. 1863-ban a hamburgi állatkert igazgatója lesz, de itt sem bírja ki sokáig. Berlinbe költözik, ahol népszerű akváriumot alapit. Közben állandóan járja a világot. Ezúttal Ázsiát keresi fel, Nyugat-Szibéríában és Turkesztánban tesz látogatást. A kirgizek, az osztjátok életéről érdekes cikkekben számol be. Élete utolsó éveiben többször járt Magyarországon is előadó körúton. Budapesten háromszor tartott élménybeszámolót és ezek az előadások mindig sok hallgatót vonzottak. De beutazta a Duna középső vidékét is. Aránylag fiatalon, 55 éves korában 1884. november 11 -én szülővárosában halt meg. Fia, Horst Brehm Az északi sarktól az egyenlítőig címmel kiadta apja népszerű tudományos előadásait, amely képekkel illusztrálva a Magyar Természettudományi Társulat gondozásában már 1892-ben magyarul is megjelent. A magyar előszó véleménye szerint Brehm előadói készsége szinte felülmúlhatatlan volt: mindenkit elragadott formai tökéletessége, képeinek eleven szépsége és „szónoki bája". Tény az, hogy sok költő, prózairó megirigyelhetné képeinek kifejező erejét. A tundra és állavilága című előadásban pl. így jellemzi a téli világot: Az osztjákok „Napokig és hetekig hullik alá a hó az égből, majd halkan zizegve, hegyes, éles kristályokban, majd őrült orkántól korbácsolva nagy pelyhekben. Hegyek és völgyek, folyók és tavak mind felöltik lassan egyforma, egyetlen téli ruhájukat. Olykor-olykor megcsillan még déltájban a Nap fénye a havas tereken, de nemsokára még derült időben is csak bágyadt derengés jelzi dél felől, hogy a tundráról a verőfényes napok már eltűntek. A hosszú téli éjszaka itt van. Hónapokon át csak a csillagok fénye ragyog a hótakarón és A krokodilus és az őrlile Alfred Brehm csak a Hold ád hírt világrendszerünk mindeneket éltető csillagzatáról. Mikor pedig ez a Nap végképp eltűnik a tundráról, egy másik gyúl ki rajta világolva és ragyogva: magasan fönt északon, lobog és sziporkázik... a lángoló sarki fény!" Egész pontos, szinte néprajzi leírást közöl az osztjákok külsejéről, népviseletéről, lakodalmi szokásaikról, pogány vallásukról, a szülök és gyermekek kapcsolatáról, halászatról, vadászatról stb. Ugyanígy mutatja be a kirgizek nomád életmódját is. A karaván és a sivatagi utazás-ban érdekes, szinte humorosan megírt megfigyelést olvashatunk arról, hogyan is nem szabad felülni a teve hátára: „Most előhozzák a jól megnyergelt hátas tevét. A teve púpján levő, magas, teknőszerű nyeregre mindegyik utazó odakötözgeti legnélkülözhetetlenebb utazószereit, fegyvereit és készül rá felülni. Aki először ül tevére, arra nézve a felszállás rendesen veszedelemmel jár. A lovagnak merész lendülettel kell a nyeregbe ugrani, mert a teve felpattan, mihelyt a nyeregben érzi. A teve felkelése úgy történik, hogy először kézcsuklójára emelkedik, azután mindjárt hosszú hátulsó lábára, s végre egész első lábára. A kezdőt rendesen a második mozdulattal éri a baj, vagyis ekkor zökken ki a nyeregből és vagy földet kóstol, vagy a teve nyakára esik és belékapaszkodik. A teve sokkal rosszabb hangulatban van, semmint efféle dolgot tréfának vagy tévedésnek venne. Felháborodásának bődülettel ad kifejezést, aztán tovanyargal a nyakán csüngő szerencsétlen flótással. és addig rázza, hányja-veti a nyakát míg az ügyetlen lovagot bátyustól együtt le nem rázza magáról. Csak idővel szokja meg a nyugatról való utas is, hogy a teve felkelésekor testének idejében és megfelelően való előre- majd hátrahajlításával a nyeregben maradjon". Brehm minden állatfajjal egyforma szeretettel foglalkozott, de mégis legkedvesebb állatai a madarak voltak. Külön könyvet is írt a madarak életéröl. A népszerű előadások sorozatának az első helyére fia a Lappföld madárhegyeit teszi, s talán nem is véletlenül. A madárhegyek monumentális, magasbanyúló, meredek sziklafalai, a millió madárszárny kavargása, a pehelykacsa gyermekszeretete, a sirályok röpte, mindig lenyűgözte. „A tengert pedig, amennyire beláthattuk, elborították a sirályok, mint könnyű habgolyók, himbálódzva a hullámokon, le s fel. Miként írjam le ezt az elragadó látványt? Azt mondjam, hogy a tenger millió meg millió fényes gyöngyöt fűzött sötét hullámruhájába ? Vagy a sirályok a csillagokhoz, a tengert meg az égboltozathoz hasonlítsam? Nem tudom; annyit azonban tudok, hogy a tengeren valami szebbet még soha nem láttam." Élményeinek s tapasztalatainak sokfélesége, tudásának és érdeklődésének sokoldalúsága, mesteri megfigyelésmódja, költői leírásai teszik ma is élvezetessé, olvashatóvá Brehm műveit. OZSVALD ÁRPÁD 16
