A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-09 / 46. szám
többnapos túrafajta.) Kb. félórás repülés után Káthmanduból Lukla felé elállt a lélegzetem. Ugyanaz az érzés fogott el, mint évekkel ezelőtt Aucklandban, amikor kezet fogtam Sir Hillaryval. Repülési irányunktól balra, kelet felé, megpillantottam egy fekete csúcsot a Sagarmatha délnyugati falának legmagasabb pontját. Annyira meghatott ez az ünnepi pillanat, hogy fényképezni is elfelejtettem. Arra gondoltam, hogy 1—2 nap múlva az óriáshegy lábánál fogok sétálni. Mivel az idő kitűnő volt, a luklai repülőtér nehézségek nélkül fogadta gépünket. Persze nem mindig van ez így, néha a rossz látási viszonyok miatt több napig is szünetel a repülőtér forgalma, mert a hegyes környék miatt nagyon rövid a leszállópálya, így a leszálláshoz nagyon jó látási viszonyokra van szükség. * Rövid pihenő után elindultunk a Sagarmatha alatti alaptábor felé. A túra időtartama Lukiéból az alaptáborba és vissza általában tíz napig tart. Nekünk azonban csak öt nap állt a rendelkezésünkre ... A Duth Kosi völgy 4 000 m magasságig aránylag sűrűn lakott. Fokozatosan elhagytuk Namche Bazart, a View Everest hotelt és megcsodáltuk a tyangboche-i buddhista templomokat. A menetelés másnapján elértük a 4 000 méteres magasságot. Érezni kezdtük az oxigénhiányt. Nehezebben lélegeztünk, lépéseink már nem voltak olyan határozottak mint korábban, gyenge fejfájást is éreztünk. Azonban hajtottuk magunkat előre, mert kergetett bennünket az a vágy, hogy minél közelebb kerüljünk a Sagarmathához. A turisták közül sokan, akik először jártak ilyen tengerszint feletti magasságban, annyira elgyengülnek, hogy nehezen viselik el a hegyi betegség következményeit és vissza kell fordulniuk. A hegyi betegség elleni egyetlen orvosság a kellő mennyiségű oxigén biztosítása ... Az utolsó két jelentősebb emberi település Lobuche és Periche már magasan az erdőövezet felett terül el. Ezeken a helyeken már alpesi réteken keresztül vitt utunk. A környező himalájai csúcsok már nagyon közelről magasodtak felettünk. Lobuche az utolsó emberi település Földünk legmagasabb csúcsához vezető úton. A település 3—4 faházból áll. Ezt az utolsó menedéket az összes vándor felkeresi. Van, aki csak teát iszik, vagy szerény ételt fogyaszt, de a „trekingisták" többsége itt tölti az éjszakát, esetleg az akklimatizáció miatt egy-két napot itt tartózkodik. Harmadik napja meneteltünk. Ma tehát megérintjük a Sagarmathát. Reggel még teljesen derült volt az ég, de dél tájban romlani kezdett az idő. Michal gyorsabban haladt és eltűnt valahol az előttünk lévő sziklamorénák között. Az égbolt fokozatosan felhőssé vált. A csúcsok körül ködfelhök képződtek. Nyugtalanná váltam. Meglátom egyáltalán a Sagarmathát? Gyorsan átmen-A turisták mielőtt a hegyekhez érnek Káthmandu exotikus látványosságaival találkoznak. Tyangboche-i templomok A gyerekek a Himalája alatt is olyanok mint nálunk... Az alaptáborba vezető úton levő ház Sziklák és jéghegyek a Sagarmatha masszívumban. Balra a világ legmagasabb csúcsának (8 848 m) délnyugati fala Duth Kosi völgyének járdáján Luklai fiú tem a Khumba jéghegy morénájára, amely a Sagarmatháról zúdult ide. Jobban szerettem volna látni a völgy szélét, és a világ legmagasabb csúcsának felső széleit de már későn érkeztem ... A látási viszonyok tovább romlottak. Megláttam viszont azt a kb. 5 350 méter magasan levő helyet, ahol az Everest-expedíciók alaptábora terül el. Feljebb tekintettem, de csupán 6—7 000 méter magasságig láttam. Még feljebb köd gomolygott és szélvihar tombolt. A Sagarmatha csúcsa néhány napra felhőkbe burkolódzott. Michal Orolin barátommal ezúttal is anélkül kellett visszatérnem, hogy megpillanthattam volna a Sagarmathát. . Visszaindultunk Lukla felé. Hosszú menetelés várt ránk ... FRANTISEK KELE A szerző felvételei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 21
