A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-13 / 29. szám

'X tabuk itt megtörtek, a házasságban mind nagyobb szerepet játszik a szere­lem, s legfeljebb a kis falvakban akad férj, aki a nyilvánosság előtt megbélye­gezné szüzességét vesztett menyasszo­nyát. Kevesebb a fátyol, s úgy tűnt, hogy a maradiság tünedezése a politikai élet­ben is érződik, hiszen az elmúlt évek­ben a demokratikus szervezetek, köztük a legalitásukat visszanyert kommunis­ták — több mozgási lehetőséghez ju­tottak. Az iszlám hagyományokat védő és a reakciós „muzulmán testvéreket" Burgiba elnök erős kézzel igyekezett visszaszorítani. És a libanoni kivonulás után épp Tunézia adott otthont a Pa­lesztin Felszabadítási Szervezet Ara­­fat-vezette központjának. Ezt a „folyta­tólagos átalakulást" azonban megza­varták tavaly azok a véres összecsapá­sok, amelyeket 1983 végén a gabona, a kenyér és a legtöbb népélelmezési cikk árának drasztikus emelése robbantott ki. A kormány először katonasággal, rendőrséggel verette le a szegényeket sújtó áremelés visszavonását. De a de­mokratizálás folytatását ígérő Mzali mi­niszterelnök maradt a kormány élén — s az alkotmány szerint ö követi az elnöki tisztségben a beteg, 80 év felett járó Burgibát. Tunéziát sem kerülték el a világgaz­daság gondjai — az államadósság 5 milliárd dollár. Az országba látogató turisták azonban ezt aligha érzik, hiszen az ő ellátásuk zavartalan, az ország 1300 kilométeres tengerpartjának fi­nom homokstrandja, a Földközi-tenger kéklő és gyakran 24 Celsius fok meleg vize a külföldivel feledteti az észak-afri­kai ország gondjait. A turista — különö­sen ha férfi — örül annak, hogy Tunéziá­ban egyre kevesebb a fátyol, s ennek következtében mind több csinos nö tűnik fel az utcákon. SEBES TIBOR 1. Kairouan — Tunézia egykori „iszlám fővárosa" — nagymecsetjének udva­rán 2. Díszőrség a tuniszi külügyminisztéri­um kapujában 3. A tuniszi Medina, az óváros egyik bazársorán 4. Meditáció a kairouani nagymecset egyik ajtajában... 5. Vidéken ma is a fehér bubu a legelter­jedtebb viselet Tunéziában 6. Karthágó romjai: Antonius Pius ther­­mája — az ősi közfürdő — romjai a tengerparton A szerző felvételei Ságot nagyrészt felszámolták, szinte minden fiú és lány elvégzi az általános iskolát, s a fátyol fokozatos eltűnése vagy legalábbis ritkulása mutatja a tu­néziai nők megnövekedett társadalmi szerepét, értékét. A nemek egyenlőségét a független­séget követő hatodik hónapban mond­ta ki a törvény. Az iskolákban koedukált osztályokat is létesítettek, a nők szava­zati jogot kaptak és az utóbbi eszten­dők kormányaiban már nők is helyet foglalnak. Tuniszban rendőrök irányítják a forgalmat, az első bírónőt 1968-ban nevezték ki, az első nagykövet-asszonyt 1978-ban. Évszázadok örökségét természetesen nem lehet két-három évtized alatt sem­missé tenni, s akad ma is fátyol az arc előtt, főként vidéken. A törvény meg­szüntette ugyan a többnej űséget, de az iszlám örökségét nem számolhatta fel teljesen egyetlen törvény, s nem hivata­losan még léteznek a korlátok, megkü­lönböztetések. Hammemet tengerparti homokján alig néhány helybeli lányt, asszonyt láttunk fürdőruhában ... Az el-kairuáni kávéházak teraszán a vízipi­pát szívó férfiak között egyetlen nő sem ült... Három évtized alatt sok minden megváltozott, de amíg a nők gazdasá­gilag függő viszonyban maradnak, ad­dig aligha valósul meg a hivatalos emancipáció minden vonatkozásában. Ám Tunézia e „folytatólagos átalaku­lással" együtt is más képpel fogadja a látogatót, mint Észak-Afrika néhány más, az iszlám előírásaihoz mereven ragaszkodó arab ország. Az évszázados ............ 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom