A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
A Csemadok életéből HARMINCÖT ÉVE... tJoadas közben az abroncsosi emlékműnél HONISMERET — KÉT KERÉKEN Meidlík László neve az alapító gyűlés óta szerepet a jegyzőkönyvekben. Akkor, már mint CSEMADOK-tag, a Pelikánegyüttesben játszott. 1951-ben a Sári bíró című színműben szerepel a feleségével együtt. Szinte minden estéjük foglalt abban az időben, sok-sok ku/túrbrigádot szerveznek a közeli falvakban, majorokban. Ez volt január-februárban, márciusban már a Duda Gyuri c. darabot mutatják be. Közben zenekarával rendszeresen fellép minden ünnepélyen. 1952-ben a vezetőségben gondnoki funkciót kap. 1952-ben Egri Viktor Közös út c. színmüvével a kerületi versenyen is résztvesz, s Párkányban (Stúrovoj az előadáson megjelent maga az író is. A további években is számos színműben és egyfetvonásos darabban szerepel a feleségével együtt 1959-től a helyi szervezet pénztárosa. A múltat idézve érthető, miből ered Laci bácsi kitartó ereje, kultúra iránti szeretete, emberi hűsége. Mindazt amit az ötvenes évek elejétől tett, a munkája mellett, szabadidejében végezte. Pedig a villanyszerelői szakma gyakran munkaidőn kívül is szólította őt ha kellett Emlékszem, gyermekkoromban Laci bácsi volt a falu állandó szolgálatosa, akit még éjjel is ki mertek hívni, mert ő nem mondott nemet senkinek. Munkahelyén ugyancsak felelős beosztást kapott: a villanyelosztó telep főnöke volt innen ment nyugdíjba 1982-ben. Munkásságával, életével megnyerte a falu tiszteletét bizalmát és megbecsülését A 25 éves pénztárosi munkájának köszönhető, hogy a szervezet jót gazdálkodik. A havonkénti vezetőségi ülésen mindig észszerű és megfontolt javaslattal szól bele a gazdálkodási tervbe. Valamennyi rendezvény állandó résztvevője, szervezetünk egyik példaképe. DÁNIEL ERZSÉBET Immár tizedik alkalommal szálltak kétkerekű paripáik nyergébe a honismereti kerékpártúra résztvevői ezen a nyáron, hogy a kellemes sportolási lehetőséget összekössék a táj természeti, történelmi, társadalmi jellegzetességeinek megismerésével. Az elmúlt kilenc év során már bebarangolták a fél országot, a Latorcától a Dunáig szinte valamennyi községben megfordultak, ahol CSEMADOK- szervezet van, hiszen nemcsak átutazók akarnak lenni, rendszeres találkozásaik közelebb is viszik őket a dolgos hétköznapok embereihez. Ez jellemezte az idei túrát is, melyen mintegy százharmincán járták be Nógrád és Gömör jellegzetes falvait az Ipoly, Gortva, Rima és a Sajó völgyében. A napi ötven-hatvan kilométeres út után az esti tábortüzek mellett alkalmuk nyílt a baráti beszélgetésekre, népdalok tanulására és ízlett a közösen főzött vacsora. Minden bizonnyal emlékezetes marad számukra Somoskö vára, ahol dr. Krúdy Gábor kalauzolta őket, az abroncsosi (Obruöná) partizánemlékmű megkoszorúzása, ahol Ágoston Tibor beszélt a SZNF egyik legjelentősebb csoportjáról, a Nógrádi partizánbrigádról. Találkozásuk a csákányházi (Cakanovce), almágyi (Gern. Jablonec), hidegkúti (Studená) folklórcsoporttal, valamint a kalondai és kisgömöri (Gemercek) emberekkel szintén feledhetetlen. Persén (Prsa) Bácskái Béla sírja és szülőháza előtt tisztelegtek, megkoszorúzták a füleki (Filakovo), rimaszombati (Rim. Sobota), pelsöci (Pteáivec) hősi emlékművet. A Medvesalján zeneszóval, Kalondán forró gulyással, Ajnácskőn (Hajnácka) friss lángossal fogadtak. Csízben pedig még egy kis jó borocska is előkerült egy régi túrázó barátunk jóvoltából. Szinte megszámlálhatatlanok a közben szerzett ismeretek, mert a két fő szervező, Urbancsek Egon és Böszörményi István, jól előkészített mindent. Bár a kerekek romlottak, a jó időnek hála egy sátor sem ázott be, és sokan a tűz mellett félthették még az éjszakát is. Ahová persze nem lehet kerekezni, oda gyalog indultak: Fülek, Sőreg, Ajnácskő vára és a Pogányvár mindenkit megizzasztott, de a kilátás kárpótolt ezért. Útközben gyakorta meg kellett állni, hol egy Megkopott esemény-naplót jegyzőkönyveket ol- if vasva tudtam meg, hogy Nánán 1950. szeptember 3-án alakult a CSEMADOK helyi szervezete. Sajnos részleteket nem tartalmaznak ezek a dokumentumok, de az alapítótagok tájékoztattak arról, hogy kik voltak azok az öntudatos emberek, akik a felszabadulás után a kulturális élet megalapozása és az anyanyelv ápolásának érdekében szabadidejüket feláldozva dolgoztak. múlt hibáit, találjunk ki újakat. Jellegzetes és már hagyományos a túraszínpad évenkénti megújulása, amely ebben az évben a császár új ruhájának a meséjével aratott sikert többször is. Az utolsó napon megcsappant a létszám, hiszen tíz nap után sokan hazaindultak. Háromszáz kilométerrel, rengeteg ismerettel, élménnyel és a jövő évi viszontlátás reményével tarsolyukban, hogy otthon a SZISZ vagy a CSEMADOK művelődési klubjaiban mesélhessenek minderről. Bár ez a beszámoló sem pótolhatja a személyes részvétel hangulatát, és aki tudja ezt értékelni, az évről évre visszatér, mint majd sokan a jelenlegiek közül jövőre a Bódva völgyébe. Talán az is elég jól jellemzi a túrabarátságokat, hogy egy régi túrázónak az esküvőjére közös üdvözletét küldtek és a többség ismerősként írta alá. A művelődési táborba érkező kerekezök, nemcsak e rendezvény kedvéért választották a gombaszögi völgyet útjuk végállomásául, hanem azért is, mert itt bontott zászlót a Sarló mozgalom, amely az értelmiség népszolgálatát hirdette meg követendő például. Ezt a szellemi örökséget kívánják folytatni honismereti túráikkal művelődési klubjaink is. A táj, az ember és történelem megismerése és szeretete így válhat jövőnk tartós pillérévé. Ez a tizedik, jubileumi alkalom is erről győzött meg bennünket. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Fotó: Böszörményi (2) és a szerző (3) Sz. Haltenberger Kinga előadása Bácskái Béla szülőházának udvarán A turaszinpad fellepese Kisgomorben jellegzetes házsor, máshol egy kádármester avagy egy emlékmű kedvéért. Sőregen (Surice) a járás egyik legjobb szövetkezetének elnöke Pölhös Árpád ismertette meg a fiatalokat a sikeres munkamódszerekkel és a szép eredményekkel. Noha később kezdődött az aratás, a jó szervezés eredménye, hogy a túra idején már csak a szalmát kellett begyűjteni. Rimaszombatban Veres János volt a kultúrtörténeti emlékek kalauza, míg a múzeumban és Gömör régészeti anyagának megismerésébe B. Kovács István vezetett be bennünket. A túra végén már mindenki ismerte egymást, megjelent a túra egypéldányos szatirikus lapja a Túródia, melyben főleg az eddigi kerekezések tapasztalatait olvashattuk, mint például az egyik „őstúrázó" mondását, hogy ne ismételjük mindig a 7
