A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-26 / 44. szám

\ többieket is. Ugyanolyan állatállomány­nál azelőtt ötvenmilliót, most hatvan­­millió koronát produkálunk. Természe­tesen nem önmagában a módszer be­vezetésében van a dolgok nyitja. Meg kell teremteni a feltételeket a terv telje­sítéséhez. Volt olyan év, amikor a szá­­lastakarmány-készletünk csak 87 %­­ban fedezte az igényeket, mégis akadt ember, aki a tervét 120 %-ra teljesítet­te. Ez arra utal, hogy abban az évben ők sokkal hatékonyabban dolgoztak, mint máskor, másrészt ha minden szakaszon biztosítjuk a zavartalan munkát, az eredmény sem marad el. Évről-évre több ember érti meg, hogy csak így lehet jól dolgozni. Nem minden ágazat­ban ilyen egyszerű az értékelés. A nö­vénytermesztésben hiába akarunk ha­vonta értékelni. Legfeljebb azt vizsgál­hatjuk, betartották-e a vetésmélységet? A fö értékelés csak az egyes termelési ciklusok után következhet. A növényter­mesztésben gondokkal küzdünk. Nagy területünkön mindössze három patak található. A következő ötéves tervidő­szak alatt ezek vizét szeretnénk víztáro­lóba gyűjteni, hogy öntözhessünk. Ottjártunkkor éppen nem volt vízhi­ány. Mint ahogy az ország más vidékein sem volt. Nagy cseppekben esett az őszi eső. Dél felé kisütött a nap, és Zatykó László szőlész kivonulhatott az „asszonyaival" szüretelni. — Nem mutatkozik valami híres ter­més. 30 %-os kiesés lesz a fagyok és a jégkár miatt. Azért a szüreti ünnepségre jut szőlő is, must is, bor is. Megtartjuk a hagyományt. Allegorikus kocsikon fel­vonultatjuk a szőlészetben és a borá­szatban használatos régi és mai mun­kaeszközöket. Előkerülnek a puttonyok és a kovácsmühely, ahol a hordóab­roncs készült, de ott lesz a menetben a tőke közét is megkapáló mechanikus kapa. A bortermelésnek hagyománya van. A csábi pincegazdaság országos és európai hírű. Bort is palackoznak, hosz­­szúnyakú hasas fiaskóikat szívesen vá­sárolják. Már aki hozzájut. Mert a csábi bor hiánycikk. Nagy szó ez, a mai világ­ban, amikor fehér bort eladni nagy művészet. De a jó bornak sohasem kell cégér! Ezért jogos a Béke- és szüreti ünnepség, amelynek megrendezésére ezidén huszadszor kerül sor. A Nemzeti Front Csábi Helyi Szervezete és a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztá­lya a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére kétnapos ün­nepséget rendez. Tábortűz lesz a csábi pincéknél. Itt találkoznak az egykori partizánok és az idősebb párttagok az ifjúsággal. Nem véletlenül találtam együtt a já­rási népművelési központ igazgatóját és a CSEMADOK járási bizottságának titkárát. A hétvégi rendezvénnyel kap­csolatban tartottak még egy utolsó megbeszélést. Közös a céljuk: a párt kultúrpolitikai határozatainak megvaló­sítása, a szocialista kultúra fejlesztése és a hagyományok ápolása. A mintegy kétszázötven szereplőt felvonultató rendezvényhez szoros, baráti együtt­működésre van szükség. Baráti kapcso­latok terén a nagykürtösi (Vefky Krtís) járás nagyon gazdag. Párt- és állami szervei, kulturális intézményei baráti kapcsolatot tartanak a salgótarjáni me­gyei és a balassagyarmati városi párt- és állami szervekkel, intézményekkel. Ennek köszönhetően a Banská Bystri­­ca-i Urpín és a Modry Kamen-i Hrad­­cianka együttesek egy színpadon szere­pelnek a magyarországi vendégművé­szekkel. A terényi (Magyarország) Nem­zetiségi Napokon .két járásbeli csoport is fellépett. A Vefky Lom-i hagyomány­őrző- és az ipolynyéki (Vinica) nép­tánccsoport. Koreográfusok cseréjére is sor került. Braun Miklós Csábon és Ipolynyéken, Juraj Matias pedig Vo­­nyarc községben tevékenykedik. Meg­tudtam, hogy a Béke- és szüreti ünnep­séget szeretnék járási méretűvé tenni. Szép gondolat. Legyen ott mindenki, aki szőlőt termeszt. A csábiak jó házi­gazdák, mint ahogyan jó gazdák is. Termelési eredményeik legalább is erre vallanak. A legattraktívabb ágazatuk a pince­­gazdaság. Külsőleg is tetszetős pincéi — még az építéskor — méreteikkel ámulatba ejtettek. Most még bővítik. No, nem a hegy alatt, hanem a felszí­nen. Kellemes csilingelő hang fogad. Gyöngyözve folyik a bor a palackokba. Az asszonyok gyakorlott kézzel teszik, amit kell. Nagy Magdolna a laboratóri­umban ellenőrzi, mennyi a borban a kötött kén és a szabad kén, milyen az alkoholtartalom, a cukortartalom és a savtartalom. Ha minden rendben, in­dulhat a gépsor, tisztán ragyog a palac­kokban a bor. Fónodné Vankó Gita a könyvelést vezeti. A számok közül fel-felmerül a kislányai arca. Már mindkettő Banská Bystricában tanul. Hogy szaladnak az évek! Ahogy közeledik a munkaidő vége, egyre gyakrabban beszédtéma az otthon rájuk váró munka. — Mit is fogok főzni ? Kell-e ma mos­ni? Van-e vasalatlan ruha? Estébe hajlik az idő, mire búcsút intek Csábnak. Remélem a hétvégi ün­nepségen mindenki jól szórakozott és jövőre ismét ott lesznek. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei BOROK VÖLGYE 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom