A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-19 / 43. szám
Csak egy percre... megálltak. Ma egészen más, sokkal könynyebb a hajósok élete. — Természetesen így van, bár ezáltal vesztett is romantikájából a hajózás. Persze sokkalta biztonságosabban utazunk ma, mint hajdanán Mielőtt elindulnánk, még a parton kézhez kapom az ún. szolgálati lapot. amiből megtudom a leglényegesebb dolgo kát. Például azt, hogy az adott időpontban hol keletkeztek zátonyok, hol kotorják a medret, milyen más munkálatok folynak a vízen és igy tovább . . . Persze ez nem azt jelenti, hogy nem érhetnek bennünket váratlan meglepetések. — Gyakran változik a Duna ? — Szinte percenként. Vannak olyan helyek, ahol alig néhány hete még simán áthajóztunk, ma viszont jobb ha messziről elkerüljük, nehogy zátonyra fussunk. A hajót is nagyon gondosan fel kell készítenünk az útra. Tüzetesen át kell néznünk, megraknunk üzemanyaggal, élelmiszerrel . .. A hajók ma már persze fel vannak szerelve radarral, meg sok más olyan műszerrel, amiről a régi hajósok még csak nem is álmodhattak ... — Milyen hajókon teljesítettél szolgálatot? — Kapitányként csupán teherhajókon, vontatóhajókon dolgoztam. Van egy teher - hajó-típus, amely nem is tol, nem is húz uszályt. Ezt mi „expressz" fehérhajónak nevezzük. Nos ilyen hajón vagyok kapitány már jó néhány éve. Jelenleg a Rimaván hajózom. — Általában mit szállittok? — A rakomány a leggyakrabban gépekből, vasércből áll. Mondanom sem kell, mekkora felelősség egy ilyen hajót a tengerig „kormányozni”, s lehetőleg minden baj nélkül. Csupán maga a hajó tízmillió korona értékű, nem beszélve a rakományról meg az emberek megfizethetetlen biztonságáról, egészségéről. — Előfordul-e, hogy zátonyra fut a hajó? — Bizony előfordul. Tavaly sok nehézséget okozott az alacsony vízállás. Mindenre oda kell figyelni, s még így is bajba kerülhet az ember. A fehérhajónak aránylag kicsi a legénysége. Nincs különösebben sok tennivaló a hajón, de a munka olyan, amit csak pontosan, nagy-nagy odafigyeléssel lehet elvégezni. Elég egy kis figyelmetlenség és végzetes hiba "történhet. Elszakad egy kötél, s eloldódhat maga az uszály is. — Kerültél-e már veszélyhelyzetbe? — Ha a hajóm nem is, én magam igen. Októberben belepottyantam a vízbe ... — Mit keres a hajóskapitány a vízben? — Régen történt, akkor még nem voltam kapitány ... Összeütköztünk egy másik hajóval s én hirtelen a vízbe estem. Ez nem is lett volna túl nagy baj, azt leszámítva, hogy nagyon hideg volt a víz, de sajnos á hajó alá kerültem, s át kellett úsznom alatta, hogy ismét a felszínre kerülhessek. Örökkévalóságnak tűnt az az idő, amit a hajó alatt töltöttem. — Említetted, a hajón aránylag sok a szabadidőtök, hiszen öt-hat napig utaztok lefelé a Dunán a tengerig. Mivel foglalkozol ilyenkor? — Sokat olvasok, azonkívül naponta öszszejövünk a társalgóban, megbeszéljük a teendőket, csevegünk. Úgy érzed valóra vált a gyermekkori álmod? — Igen, bár az utóbbi időben nehezen válók meg a családomtól. Amíg nőtlen voltam, könnyebben vágtam neki egy-egy útnak. — Sohasem gondoltál arra, hogy a tengeren hajózz? — Nem. Én a Duna szerelmese vagyok. Ezt a folyót ismertem meg gyermekkoromban. A tenger idegen nekem. — Gondolkoztál-e már azon, hogy meddig lehet ezt a munkát végezni ? Sohasem érezted azt, hogy eleged van a vándorlásból, jó lenne már végleg letelepedni otthon, egyhelyben megülni? — A Duna nélkül nem tudnám elképzelni az életemet, fél ember lennék nélküle ... — Szabad élet a hajósélet? — Szabad. Vannak nyugdíjas kollégáim, akik visszavágynak a hajóra. Én meg tudom őket érteni. A Duna csodálatos. Mindig más és más, titkokat rejtő, varázslatos ... DUSÍK ÉVA TAMÁS ZSUZSÁVAL a szepsi (Moldava nad Bodvou) presszóban beszélgetünk. Feketekávét kortyolgatva hallgatom, amit magáról és a családi körülményeiről mond. Édesapja már nem él. Haláláig a Szepsi Vnb elnöke volt. Édesanyja kereskedő, László fivére gépészmérnök, évekig a kassai (Kosice) VSS egyik erőssége volt. Zsuzsa szülővárosában (Szepsi) járt általános iskolába, ott is érettségizett a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. Két évig a debreceni Tudományegyetemen tanult, és Lőcsén (Levoőa) fejezte be a tanulmányait 1976- ban. Nevelői szakon végzett. — Első munkahelye ? — Szepsi. Öt évig voltam nevelő a magyar tanítási nyelvű általános iskolában. A kezdés nem volt könnyű, de a gyerekeket nagyon szeretem, a velük való foglalkozás örömet jelent. Máté Róbert igazgató segített a munkámban. — Mit nyújtott az első munkahely? — Szakmai tapasztalatot. Meg a baráti körömet is kialakította. Meg azt is lehetővé tette, hogy otthon lehessek, szüleimmel egy fedél alatt. — Mi késztette munkahelyváltoztatásra ? — Személyi dolgok. Erről azonban nem szívesen beszélek. Az osztályok száma is csökkent, így a személyi állomány bázisa is szűkült. Mecenzéf lett a következő állomás. A mezőgazdasági szaktanintézet, ahol magyar osztályok is vannak. Nevelői beosztásban dolgozom ott is. Hat társam van. — Mi a tulajdonképpeni feladatuk ? — Minden iskolán kívüli tevékenységet mi szervezünk, irányítunk és fogunk össze. Kultúra, sport, szak- és érdekkörök. A diákotthonnak 150—155 tagja van. — Szükségesnek tartja a munkáját ? — Szükségesnek és fontosnak, hiszen tizenöt-tizenhat éves fiúk figyelmét irányítom hasznos dolgokra. Arra törekszünk a társaimmal, hogy a tanulók okosan és tartalmasán töltsék el a szabad idejüket. Ne értsen félre, ez nem valamiféle beskatulyázás akar lenni. — Nehéz a munkája ? — Nehéz, de nagyon szép. Különösen akkor, ha munkám eredményét is látom. Színházba például én szervezem a tanulókat. Nos, kezdetben tízen jelentkeztek a kassai Nemzeti Színház vagy a Thália Színpad előadására, most meg már annyian, hogy válogatnom kell. — Mi szerint? — Magaviselet és tanulmányi eredmény szerint. Az arra érdemes tanulók jönnek elsősorban számításba. — Mire képesít az iskola ? — Mezőgazdasági gépjavítókat nevel. Szakérettségi bizonyítvány megszerzésére is lehetőséget nyújt. — Mivel tölti ön a szabad idejét? — Bánt, hogy a CSEMADOK helyi szervezetében nem tudok dolgozni a beosztásom miatt. Az estéim ugyanis többnyire foglaltak. Olvasni szeretek, meg lemezezni. A kerti munka is vonz. Szívesen futok, biciklizem esténként. A téli sportokat is kedvelem. — Külföldi utazásai? — Tavaly az NDK-ban jártam a tanulókkal. Ez jutalomút volt. Valamennyi európai szocialista országban megfordultam már. MACS JÓZSEF 13
