A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-12 / 42. szám
Ki mit gyűjt? Aerofí/até/ia A repülőbélyegek gyűjtésének külön nemzetközi elnevezése: az aerofilatélia. A bélyeggyűjtés sok ágazata között az egyik legelterjedtebb a légipostabélyegek, lévelek, bélyegzések és ragjegyek gyűjtése. A gyűjteményeket az ún. „előfutárok" vezetik be: azok a bélyegek, amelyeket a kifejezetten légipostái megjelölésű bélyegek kibocsátása előtt használtak. Dániában nemrég négy, 1808-ból származó levelet találtak, amelyet a napóleoni háborúk idején a brit hadihajók blokádja miatt Fünen- és Seeland-szigetekről valamilyen léghajóval juttattak az anyaországba, mert csak így tudtak levelezni. Hivatalos légipostái bélyegek azok, amelyeket egy állam posta igazgatása légipostái küldemények térmentesítésére ad ki, vagy amelyeket magántársaságok bocsátanak ki a posta engedélyével. Vannak nem hivatalos légipostái bélyegek is. Ezek 'magánkiadványok. Az aerofilatélia hívei a sokféle változatú légipostái leveleket is gyűjtik. Azokat a megpörkö/ődött, megégett, sokszor vérnyomos leveleket, amelyek balesetet szenvedett vagy lezuhant repülőgépek, elsülylyedt hajók, vasúti szerencsétlenségek postájából származnak, filatéliai szaknyelven „katasztrófapostának" nevezik. A sérült leveleket a posta rendszerint pótborítékba helyezi, és MIÓTA HORDUNK , KABÁTOT? A mai kabátok őse a római tunika, amelyet még nem lehetett szétnyitni, ezért alulról bújtak bele a férfiak. Később kurtább tett, és annyira testhez simult, hogy egy jól megtermett férfi válla már nem fért át rajta. Ezért elöl felhasrtották, és ebből a „hasított" alapformából fejlődött ki a modern férfi- és női kabátfazonok valamennyi változata. legtöbbször a balesetre utaló bélyegzővel, vagy a postahivatal tisztviselőjének kézírásával látja el. Az aerofilatélia körébe tartozik a légipostái bélyegzések, ragjegyek, etikettek gyűjtése is. Ezeket, természetesen, levélen kell megőrizni. Bélyegzések gyűjtése A bélyegzések gyűjtését elősegítette, hogy a posták egy-egy ünnepélyes alkalomkor, nevezetesebb évfordulókra művészi rajzú különbélyegzőket használnak, amelyek ábrájukkal felkeltik a gyűjtök érdeklődését. A bélyegzéseknek általában négy csoportját különböztetik meg: 1. forgalmi bélyegzés; 2. hirdetöbélyegzés; 3. alkalmi (különleges) bélyegzés; 4. gépi bélyegzés. Parafilatélia A parafilatélia hívei a következő gyűjtési ágakkal foglalkoznak: alkalmi bélyegzések, ajánlási ragjegyek, városi, okmány- és illetékbélyegek, bélyegzések, első- és utolsónapi borítékok, levélzárók, carte maximumok, benyomott bélyegek. ÓRIÁ SKÍG YÓ-MÉRÉS A koppenhágai állatkert rendszeresen méri állatait — de már jó ideje nem mérte meg az állatkert leghosszabb óriáskígyójának, egy boa constrictornak a hosszát és súlyát. Mivel az állat élete nagy részét összetekered've tölti, hosszát még felbecsülni sem könnyű. E kígyó már negyed évszázada az állatkert lakója, de pontos hosszát nem ismerték. Úgy oldották meg e szokatlan testsúly- és hosszmérést, hogy az állatnak nyugtatót adtak, majd pedig — minden feltételezett kígyóméterre egy-egy embert számítva, és még egy embert a kígyó fejéhez állítva — óvatosan kitekerték, kinyújtóztatták az óriáshüllöt. A kígyó súlya pontosan 62 kiló volt, így méricskélőinek legfeljebb a lelki erejét vette igénybe, hossza pedig 5,65 m. Ez a fajta a világ leghosszabb óriáskígyói közé tartozik, de aránylag karcsú. Természetes előfordulási helye Délkelet-Ázsia, elsősorban Indonézia és a Fülöp-szigetek. Emberi sorsok NEMEK PÁRHARCA ? Társadalmunk egyik legsajátosabb — és legsajnálatosabb — közhelye: a válás. Fura dolog ezt így papírra vetni, hiszen a család s ily módon a házasság védelme az alkotmányban is benne foglaltatik. Köztudott például, hogy az elmúlt években több olyan jogszabály is napvilágot látott, amely a közös szülői felelősségre helyezi a hangsúlyt és a gyermek gondozására, ápolására nyújtott kedvezményeket az apákra szintén kiterjesztette. A törvény és a különböző jogszabályok tehát elsősorban a családról, a szülőről beszélnek; a „nemek párharcában" viszont férfiak és nők néznek farkasszemet egymással... Vajon miképp vélekedik minderről dr. Kázmér Tibor, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának családjogi szakértője. — Elöljáróban hadd kérdezzem meg: minek tulajdonítja, hogy a kialakult helyzetért — becsületes önvizsgálat helyett — férfi és nő egymást hibáztatja ? — Sok fiatalban él hamis illúzió, amikor házasságot köt. Sajnos, a családmodell, amely a tudományos irodalomban, de a közfelfogásban is kialakult, a realitásokhoz képest általában túlzottan idealizált. Eszerint a házasság nem gátolhatja az egyént szabad önmegvalósításában, nem sértheti egyéni törekvéseit. Ám a valóság, a hétköznapi élet ellentmond ennek. A házasság — mint minden közösség — lényegéhez hozzá tartozik az alkalmazkodás is. Az, hogy az egyén igazítsa a közösség, a család érdekeihez elképzeléseit, törekvéseit. És mert az emberek többsége nem Így indul a házasságba, nem is próbálja elképzeléseit felülvizsgálni, hanem a konfliktusokért, kudarcokért, csalódásokért a másikat teszi felelőssé. Ilyenkor kerül előtérbe a „legföljebb elválunk’’ szólama és gyakorlata, amely szerint a válás természetes joga, szabadsága az embernek ... — Talán nem az? — Joga, hogy a házasság felbontását kérje. Ezt mindenki tudja. Ám azzal már kevesebben vetnek számot, hogy milyen felelősséggel jár a családi kapcsolat felszámolása. És milyen következményekkel. Ezért mindkét fél úgy szeretné, hogy korábbi életvitele, anyagi helyzete a válással ne változzon meg. A valóságban ellenben szükségszerű, hogy az anyagi terhek növekednek, az érzelmi konfliktusokról nem is beszélve. — Mi a véleménye arról, hogy a nők esélyei sokkal kedvezőbbek a válás után; mi több, a kedvező pozíciók megszerzéséhez még jogi segítség is járul: ő kapja a gyerekkel járó lakást, tartásdíjat! — A tényekből is lehet hamis következtetést levonni. A tény: a gyermekek nagy többségét a válás után az anya neveli. De, hogy mennyire nem a jog „bűne" ez, erre csak egy példa. Azoknál a válásoknál, ahol a felek egyezséget kötnek, a megállapodások 90 százaléka úgy szól, hogy a gyereket az anya neveli tovább. Ezekben az esetekben fel sem merülhet a részrehajlás, mert a bírák csak azt vizsgálják, hogy az egyezség megfetel-e a gyermek érdekeinek. A fennmaradó esetekben olyan döntés születik, hogy az apa, esetleg a nagyszülők vállalják a gyereket. A jogászok, a bírósági tanácsok álláspontja nyilvánvaló: a gyermek elhelyezésénél kifejezetten csak az ö érdeke dönthet. Mostanában egyébként erősödő tendenciaként mutatkozik, hogy a férfiak emelkedő számban tartanak igényt a gyermekre. — És a lakás? — Ha a volt közös lakás természetben nem osztható meg, az általában a gyermeket nevelő szülőt illeti. Ebben nincs semmi igazságtalan, hiszen a gyermek felneveléséhez lakásra is szükség van, ezzel nem a volt házasfél, hanem a félárván maradó csöppség „gazdagodik". — Mi a helyzet a tartásdíjjal? — Egy közelmúltban végzett vizsgálat éppen azt kutatta, hogyan alakult az elvált szülők jövedelme. Ahol egy gyerek van, ott a válás után is körülbelül megegyező az anyagi helyzetük. Ahol már kettő, ott átlagosan húsz százalékkal kevesebb a tartásdíjat fizető szülő jövedelme a másik család egy főre eső jövedelméhez képest, és több gyerek esetében természetesen ennél is nagyobb a különbség. E vizsgálat során találkozunk olyan véleményekkel, hogy a jövőben olyan jogi szabályozást kellene kialakítani, amely az eddiginél több tényező figyelembevételével ad lehetőséget a tartásdíj differenciáltabb megállapítására. Például a családokban az egy főre jutó jövedelem is egy-egy ilyen tényező lehetne. — Gyakorta forog közszájon a kérdés: vajon milyen arányban kezdeményezik a válást nők és milyen arányban férfiak? — A felek az esetek több mint hatvan százalékában megegyezéssel válnak, tehát itt nincs különösebb jelentősége annak, hogy ki indítja a pert. A bíróságok a peres ügyek harminc-harmincöt százalékában vizsgálják az élettársi kapcsolat feldúltságának okait. Ezeknek az eseteknek zömében sem kétséges : mindkét fél kívánja vagy legalábbis nem ellenzi a válást. Tapasztalható tény viszont, hogy a bontást ellenzők többsége az iszákos, az alkoholista férj, aki tudja, hogy a válással a lakásból is távoznia kell. — Hallani olyan véleményt, hogy túl könynyű, egyszerű manapság a válás... — A gyakorlat bizonyítja szinte naponta, hogy ennek a folyamatnak pusztán adminisztratív eszközökkel nem lehet gátat vetni. Már csak azért sem tehetjük ezt, mert a család és a házasság intézményének védelme alkotmányos alapelvünk. Ez sokirányú kötelezettséget ró a társadalomra. Hogy nem teljesen hatástalan a jog, talán az is bizonyítja, hogy az évente benyújtott több tízezer bontókereset jelentős hányada béküléssel ér véget. Ebben a családsegítő szervezetektől is hathatós támogatást kapnak a bíróságok, mert a bontókereset benyújtása és a döntés közötti időszakban gyakorta megfontolásra tudják késztetni a házasfeleket. — A válások számáról, miértjéről tűnődve általában figyelmen kívül hagyjuk, hogy az érzelmeket, az esetleges válást megelőző időszakot nem a paragrafusok szabályozzák... — Ugyanakkor a jog sem mondhatja ki, hogy tilos meggondolatlanul, felelőtlenül házasságot kötni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a családalapítás, a gyerekvállalás egyben felelősségvállalás is. E felelősség alól sokan a válással szeretnének kibújni. Elgondolkodtató, hogy míg a gyermektelen házasságoknál a válások száma az elmúlt húsz évben alig emelkedett, a kétgyermekes családoknál ez a szám nagyjából a háromszorosára nőtt! Ne tartsa hát senki igazságtalanságnak, ha a jog a felelősség elhárításához nem nyújt segítséget. M. P.
