A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-12 / 42. szám
fl ■ / : ' ■ h '- V,; A karcsú kenderkévékből összerakott gúlák indián településre emlékeztetnek. A iiülő közepén beragadt a sárba egy kenderrel megrakott traktor. Körülötte néhány ember gyúrja a sarat. Az arcukat elmossa a távolság, de aki nézi őket, biztos abban, hogy haragosak a kenderhordók, és nyilvánvaló; káromkodnak is, szidják az időjárást. Az vesse rájuk az első követ, aki szívesen cserélne velük ... Az újságíró meg sem kísérli, hogy bemerészkedjen a tarlóra, mert attól tart: maga is ottragadna. Indul hát tovább abban a reményben, hogy távolabb talán derűs az ég s bár az őszi betakarításról beszélni kissé korai még, bízik benne, hogy valahol majd emberekkel találkozik, akik az idei termés télire való részét már kezdik betakarítani ... A galántai járás alsó csücskében aztán meghökkentő kép fogadja. Vágtomóc és Sókszelőce (Tmovec n/V. — Selice) között többkilométeres szakaszon emberek sokasága és gépek hosszú sora állja el az utat. Az eső most is kitartóan áztatja a világot, ezért is érthetetlen: mi ez a sosemlátott határi sokaság ebben a kutya időben? Közelebb érve már a megafon hangját is hallani. A közvetítő műszaki adatokat sorol, gépeket szólít fel a startra ... A helyszínre érve aztán minden megviű lágosodik, csak éppen az ég marad olyan sötét, hogy fényképezni szinte oktalan hiábavalóság. Mezőgazdasági gépbemutató van tehát... persze, nem mindennapi. Az esemény pontosabb, körülírtabb megfogalmazást igényel. Az ipari kukoricatermesztési rendszerről manapság egyre gyakrabban hallani — kivált a magyar mezőgazdaság, Bábolna, Baja, Nádudvar említése kapcsán. A kukorica, illetve a napraforgó, a cukorrépa és néhány gabonaféle iparszerű termesztési rendszerének lényege a sűrű vetés, végeredménye pedig a szokatlanul magas terméshozam. Persze, ami a vetés és a betakarítás közti folyamatban történik, az legalább annyira szokatlan még, mint maga a rendszer hatékonyságának jelenlegi hírfoszlányai. Annyi bizonyos, hogy a kézi munka teljes kizárásával, speciális gépesítéssel minden eddiginél nagyobb, és további ígéretekkel kecsegtető terméseredményeket érnek el hazánkban is. A sókszelőcei szövetkezet tulajdonképpen része a Vágsellyei (Sala) szövetkezet úgynevezett második kooperációs körzetének, melynek keretében a Bábolnai Állami Gazdasággal együttműködve alkalmazzák az IKR-technológiát. Hogy milyen eredménnyel, arról most itt a helyszínen győződhet meg az a sokszáz szekember, akik szinte az egész ország területéről sereglettek a sókszelőcei szakmai bemutatóra. Tamaskovics Károly, a szövetkezet elnöke a házigazda ezerféle teendője mellett is készséggel elmagyarázza a technológia lényegét, a gyakorlatban szerzett tapasztalatokról azonban rövidebben szól. mert elég, ha a végleges terméshozamok adatait sorolja — azok önmagukért beszélnek. A 3 552 hektárnyi szántóterületnek csaknem az egyharmadán, több mint ezer hektáron átlag hat és fél tonna szemeskukoricát tudtak megtermelni a tavalyi évben, az idén pedig a hét tonnánál is többre számítanak. E becslés reális voltát ebédidőre már a szakmai bemutató során betakarított kukorica részeredményei is jelzik, igazolják — nem is beszélve arról, hogy az ipari kukoricatermesztés rendszere messzemenően több és nagyobb értékű zöldtakarmányt is biztosít. A hatalmas gépek sorra felvonulnak, a jelenlevők feltűrt nadrágszárral, térdig sárosán, esernyők alól nézik végig a bemutatót és elismerően bólogatnak. Csak éppen az esőfelhők nem mozdulnak az égen. Érsekújváron (Nővé Zámky) túl is esik az eső. Az útmenti dinnyeföldön ennek ellenére is tucatnyi asszony gyúrja a sarat. Kérdezni sem kell őket, mert nyilvánvaló: az idei dinnyetermés majdhogynem siralmas, mert ennél kedvezőtlenebb időjárást még nem ért meg a dinnye errefelé. Szedik, mert legalább mentik a menthetőt. Távolabb végtelen paprikaföldek, paradicsomültetvények — néptelenül, mert nagyobb kár most a földre lépni, mint elszál-
