A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-05 / 41. szám

m n a A F. Rakov sky /2f és F. Tomik /1/ felvételei „Mintha ma lenne, olyan élénken em­lékezek még arra, amikor az első katonáink átlépték a határt — írta visszaemlékezéseiben Vladimír Jan­kó vezérezredes, aki a duklai harcok idején a csehszlovák hadtest páncé­los dandárjának volt a parancsnoka. Nem is tudom leírni, milyen nagy volt az öröm. Annyi szenvedés és áldozat után, annyi év múltán újból megpil­lantottuk szülőföldünket. Örömünk­ben átöleltük egymást, nevettünk és sírtunk, megilletődve csókoltuk a ha­zai földet. Egyszeriben megfeledkez­tünk az átélt szenvedésekről, tudtuk, hogy a győzelem már nem várat ma­gára sokáig. Nehéz ütközeteken es­tünk át, úgy volt, mint a mesében, hét hegyen és völgyön keresztül kel­lett jutnunk, amerre csak néztünk, aknák leselkedtek ránk, golyózápor fogadott minket. Olyan nagy volt a sár, hogy a tankokat alig tudtuk ki­húzni a kátyúból." Hétköznapokon kegyeletes csend uralja a duklai tájat. Csak a rendezett sírok, a kegyelet virágai és a bajtár­sai teteme fölött őrködő bronzkato­na a néma tanúja a negyven év előtti ádáz harcoknak. Duklát — ha nem ismernénk a múlt véres történetét — azt mondanánk, a természet üdülőhelynek formálta a Kárpátok bércein. Petőfi sem itt is­merte meg a Kárpátokat, mikor zord­nak nevezte őket. Duklánál inkább szelíd, lankás a táj és valószínűleg épp ezért vált a „hadak útjává", ki tudja hányszor az évszázadok folya­mán. Erre vonultak a tizennyolcadik század végén nyugati irányba Kutu­zov seregei és erre vánszorogtak a tizenkilencedik század elején Napole­on megvert katonái is. Ebben a szá­zadban pedig kétszer folyt itt ember­vér, először 1914-ben az egyik olda­lon a császárért és a királyért, a másikon a cárért, és persze mindket­tőn a „hazáért", amely kegyetlen mostohaként hajszolta pusztulásba jobb sorsra érdemes gyermekeit. Má­sodszor 1944-ben, amikor áldozato­kat kellett hozni nem királyokért és cárokért, hanem egész nemzetekért, akiket a hitlerizmus igája alatt a pusztulás veszélye fenyegetett. Igen drágán fizettek a szovjet és csehszlovák katonák minden centi­méternyi földért a duklai szorosban. Talán közhelyként hat, de megmásít­hatatlan igazság, hogy ezreknek kel­lett meghalni, hogy milliók élhesse­nek. A duklai operációt a szovjet hadvezetőség a Szlovák Nemzeti Fel­kelés katonai megsegítésére indítot­ta, pedig tudta, hogy épp itt nem lesz könnyű megtörni a jól kiépített né­met ellenállást. Véres harcok közepette érkezett el 1944. október 6, amikor katonáink végérvényesen megvetették lábukat a hazai földön. Az ötszázharmincné­­gyes kóta hatszor váltott gazdát, hat­szor került az ellenség kezére. Ez a kóta őrizte a Dukla-szorost, innen kellett végérvényesen kiűzni az ellen­séget. S attól a naptól kezdve, hogy katonáink átlépték az államhatárt, az elesett harcosok fegyvereit új önkén­tesek vették át. A felszabadult terü­letek lakossága nagy számban jelent­kezett a hadseregbe, a csehszlovák egységek itt már valóságos hadse­reggé nőttek. Észak- és kelet-szlová­kiai városok, majd Ostrava, Olomouc, a további fejezetei néphadseregünk küzdőképességének. Még az egykori krónika sem jegyezhette fel az összes csata nevét. A történelemben azon­ban joggal helyet kap október 6-a, országunk felszabadulásának valóba­­ni kezdete. Ezen a napon a szovjet és a csehszlovák katonák nyomán kitá­rult a szabadság, az új élet kapuja. Csehszlovákia felszabadításáért ví­vott harcok történetéből tudjuk, hogy a szovjet csapatok harcai a csehszlovák városok és községek fel­szabadításáért 1944. szeptember 8-tól 1945. május 11-ig tartottak, mégpedig három szakaszban. Az első szakasz 1944 szeptemberétől de­cemberig tartott, azokat a harcokat foglalja magában, amelyek mint már említették a Szlovák Nemzeti Felke­lés segítésére irányultak. A szovjet parancsnokság mindjárt a felkelés ki­törése után — a rendkívül kedvezőt­len feltételek ellenére előkészítette és megkezdte azt a hatalmas hadmű­veletet, amelyben az 1. és 4. Ukrán Front erői később pedig a 2. Ukrán Front erői vettek részt. A hadművelet folyamán felszabadult Kelet-Szlová­­kia egy része. Az első csehszlovák hadtest kato­nái —■ 16 451 fő — Krosnától egészen a duklai szorosig a Kárpátok csúcsain húzódó csehszlovák határig együtt küzdöttek a 38. és az 1. gárdahadse­reg vöröskatonáinak ezreivel. A szov­jet csapatok, amelyek a csehszlovák határ megközelítéséért és az első szlovákiai falvak felszabadításáért harcoltak, csupán szeptemberben és októberben több mint 21 ezer halot­tat és 80 ezer sebesültet vesztettek. A Szovjetunióban alakult 1. csehszlo­vák hadtestnek a kárpát-duklai had­művelet kezdetétől november köze­péig 910 halottja, több mint négye­zer sebesültje volt, akik közül 194 a tábori kórházakban halt meg, 960 katonája pedig eltűnt. A háború néhány hete alatt tíz­ezrek véreztek el, ilyen nagy árat követelt a csehszlovák terület első kilométereinek felszabadításáért in­dított hadművelet. STRASSER GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom