A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-28 / 40. szám
A Nagymező út arról volt híres, hogy a legnagyobb forgalom idején is alig vetődött arra jármű. És még valamiről — a vasútátjárójáról. A keskeny útszalagot szántóföldek és ittott egy megtépázott cseresznyefa szegélyezte. A bakterház közelében egy gyomtelepkert volt a kerítése rozoga, nem messze egy ócska sorompó. A sínpár még valamelyest fényes a környéken, de nem nagyon mert az az egy-két szerelvény amely napjában áthalad rajta, nem győzi fényesen tartani, különösen esős időben vagy kiadósabb harmatot hozó hajnalok után. Aki csak teheti, messziről elkerüli ezt a vasúti átjárót. Ennek egyetlen oka van: végtelenül sokat kell várakozni a véletlenül odatévedt — a legtöbb esetben idegen — motorosnak. Tucatjával érkeztek a panaszlevelek a Fövasúthoz. Az intézkedések kudarcba fulladtak. Kisbakterrel egyszerűen nem le hetett bimi. Elbocsátani sem, mert nem ta láltak senkit a helyébe. Megvonták tőle a prémiumot, a nyereségrészesedést, a szak szervezeti üdülést. Elvették tőle az utazási kedvezményt. A Kisbaktert ez sem törte meg. A biztonsági előírást — amely a sorom pó le- és felengedésének idejét határozta meg — az utasok épsége megőrzésének érdekében felülbírálta, és levonta a konzekvenciát. Ez abban nyilvánult meg, hogy a szükségesnél sokkal előbb zárta le az utat és jóval a vonat áthaladása után tette azt sza baddá. Aztán, mint már annyiszor az élet maga csinált rendet. Történt ugyanis, hogy a Váró si Főpályaudvar főforgalmistája a hagyó mánytól eltérően pontban nyugdíjjogosultsá gának napján akasztotta a szögre piros sáp káját és a zöld-fehér „palacsintasütőt". Kis baktert érdemei elismerése mellett, a közvé lemény hatására felettesei — tehetetlensé gére való tekintettel — kinevezték a Város f őpá ly a udva r-f öf öjévé. Az árván maradt bakterház bakteri állása nak betöltésére pályázatot hirdettek (!). A legrátermettebb az Újbakter névre haliga tott, és mindenkire, aki jót akart neki, és másnak. Megfelelő végzettséggel, jó testtar tással, egészséges fogsorral rendelkezett Ezenkívül, középkora ellenére, már több ok levelet szerzett versmondással erdei gyű mölcs- és gyógynövénygyűjtéssel valamint szúnyogirtással. Külön hangsúlyt kapott az a tény, hogy még senkit sem pofozott fel az autóbuszban, mindig tisztességesen beszélt az elárusítónőkkel, tisztviselőkkel, és még egy rossz szót sem szólt az anyósáról. A Nagymezői vasútátjáró híre és környéke ünneplő ruhát öltött. Újbakter heteken keresztül fúrt-fa rágott, festett-meszelt. Kertje vetekedett őseink paradicsomról elnevezett kertjével. Az autósoknak nem kellett többé fölöslegesen vesztegelni a cseh gránáttal kirakott piros-fehér sorompó előtt. A hír futótűzként terjedt. Ezek utón aki csak tehette, ha ideje és benzintartálya engedte, a Nagymezői úton hajtott célja felé, az ország bármelyik pontján is volt az. Teltek múltak az évek. A Nagymezői utat a forgalomhoz kellett méretezni Nyolcsávos utat építettek. A sorompó megmaradt. Minden sáv más-más színű sorompót kapott. Nem is ment többé panaszlevél a fővasútfőhöz. Annál több dicsérő, elismerő levelet kézbesített a postás. Újbakter nagy dolgokat müveit. Az utóbbi időben naponta fényesítette a síneket. Ásványvizet és kockacukrot adott a gépkocsivezetőknek. Megtörülte a szélvédőt és a hátsó ülésen bámészkodó Pistike orrát. Újbakter szép lassan közeledett a nyugdíjhatárhoz. Egy szép napon még az ő sínjeinél is fényesebben csillogó öt hatszázmittudoménhányas gépkocsi állt meg a bakterház mellett. Előkelő nyakkendős, délceg férfiak szálltak ki a frissen nyírt gyepszőnyegre. Kitüntetést, egy csokor szegfűt és több üveg bort hoztak. Újbakter szeme ragyogott. A föfö néhány keresetlen szó kíséretében egyenesen a meghatódott vasúti alkalmazott mellére tűzte a kitüntetést. Ezt követően Újbakter megköszönte a küldöttség fáradozását, és munkaebédre hívta meg valamennyiüket és a sofőröket. Vajaskenyér, paradicsom, paprika. Micsoda eledel! Közben természetesen a munkáról beszélgettek. A magasrangú vendégek az iránt érdeklődtek, hogyan könnyíthetnék meg Újbakter munkáját, annál is inkább, mert a továbbiakban is számolnak felelősségteljes helytállásával. Erre ö elpanaszolta, hogy már evek óta egyetlen gondja-dolga a sínek fényesítése. Amióta megszüntették a vonatjáratokat egyfolytában hadi állapotban van a rozsdával. Valamilyen jó konzerváló szerre lenne szüksége. A főfő arca előbb fehér, vörös, szürke, majd zöldeslila színt játszott. Hallatlan! Évek óta ingyen kapja a fizetést, és még van pofája a kitüntetést is átvenni — szó nélkül. Szégyentelen gazember! Feljelentem! Újbakter nyugalomra intette a főföt, és bátorkodott megjegyezni, hogy az utóbbi néhány (ívben a járművezetők elégedettek a munkálaval. Ráadásul folyamatos, balesetmentes a közlekedés, sohasem kell várakozni a sorompók előtt. A bakterházban vasútátjáró-múzeumot létesített, ö maga a padláson lakik. Az ünneplő társaság perceken belül távozott, hogy majd ők rendet csinálnak ... A múzeum sorompógyűjteményét meg se tekintették. Még formálisan sem ... M. NAGY LÁSZLÓ P. Breier felvétele TISZTELT POLGÁRTÁRSAK a ZBERNÉ SUROVINY nemzeti vállalat köszöni Önöknek a segítséget, amelyet a hulladék üvegcserép gyűjtése során nyújtanak neki, s háztartásaik üveghulladékát a lakóhelyükön található KÉK és ZÖLD KONTÉNEREKBE gyűjtik KÉRJÜK ÖNÖKET, HOGY AZ ÜVEGCSERÉP SZEPARÁLT GYŰJTÉSE SORÁN tartsák be AZ ÜVEGEK ÉS POHARAK SZÍNBELI MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉT. A kék konténerek a fehér üveg gyűjtésére, a zöld konténerek a színes üveg gyűjtésére szolgálnak. Mivel a piszok és a különféle keverék anyagok ezt a hasznos nyersanyagot értéktelenítik, KÉRJÜK ÖNÖKET, hogy a konténerekbe ne rakjanak: fémkupakokat és parafadugókat műanyag fedeleket porcelánt, üveget, amelyben festék vagy különféle vegyi anyagok maradtak. Az Önökkel való további sikeres együttműködés reményében ZBERNÉ SUROVINY nemzeti vállalat 23
