A Hét 1984/2 (29. évolyam, 28-52. szám)

1984-07-13 / 29. szám

Június elején a Tompa Mihály Napokon Rimaszombatban (Rim. Sobota) találkoztam a népszerű művészházaspárral, Pelsőczy Lászlóval és Dévai Nagy Kamillával, akik verses-zenés műsorral léptek fel a három napig tartó ünnepségen. Ez alkalomból megkértem a kedves és szerény művészeket, hogy pár kérdésemre válaszolva a Hét olvasóinak valljanak életükről, munkájukról és terveikről. Elsőnek Dévai Nagy Kamilla, Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek tettem fel né­hány kérdést. — Hogyan került először kapcsolatba az énekkel, a népdallal? — Igaz, én már Budapesten születtem, de szüleim Erdély­ből származnak. Édesanyám Csík megyei székely lány volt. A népdalok, a balladák szeretetót otthonról örököltem. Kisko­romtól énekelek. Elször a Magyar Rádió Gyermekkórusának, később még legalább hat kórusnak voltam a tagja. Minden diákrendezvényen, iskolai ünnepélyen szerepeltem, mégse készültem soha énekesnőnek. Érettségi után a Zeneakadé­miára jelentkeztem középiskolai énektanári és karvezetői szakra. Hogy mégse lett belőlem tanár, az a Nyílik a rózsa és a Röpülj páva népdalvetólkedőknek köszönhető. Én voltam az országban az első, aki gitár kísérete mellett énekeltem a népdalokat. A szigorú zsűri jóvoltából „repültem" is rögtön a vetélkedőkből, de a közönség megkedvelt és újra meg újra visszajuttatott a színpadra. — Hogyan alakult a további pályafutása ? — Az 1970—73-as években a Rajkó zenekar szólóénekese voltam, de nem tudtam összeegyeztetni a saját egyéni elképzelésemet az együttes elképzeléseivel és céljaival, így szabadúszó, önálló előadóművész lettem. Azóta érzem ma­gam boldognak és hasznos embernek. Sokkal többet kaptam a sorstól, mint amennyit a legmerészebb álmaimban remél­tem. Többször is bejártam a világ országait. Egyszerűbb lenne azt felsorolni, amerre még nem jártam. Olyan emberek hallgatták ez énekemet, mint Fidel Castro, Ludvik Svoboda, Indira Gandhi, a nepáli király és még sokan mások. — Melyik a legkedvesebb dala ? — Csak akkor lennék igazságos, ha legalább tizet sorolhat­nék fel, de ha csak egyet szabad, akkor az Erdő mellett estvéledtem című népdalt választanám. Ez Kodály Zoltán Esti dal című kórusművének az alapdallama. — Ha „véletlenül" nem énekel, mi a kedvtelése, egyéb szórako­zása ? — A kertészkedés. A Balaton mellett van egy kis bérelt házunk, egy kiskerttel. A kertet a két kezünkkel vakartuk ki a gazból. A házat is én meszeltem ki egyedül. Csak a hanglemezeim készítése okozott ekkora örömet, bár más jellegűt. A hang ugyanis elszáll, az előadást a hanglemez nem pótolja, de a fal azóta is tiszta. A másik kedvtelés, de nevezhetjük inkább örömteli anyai kötelességnek is: figyelni, ahogy két fiam értelme bimbózik, ahogy önálló egyéniségekké fejlődnek. — További tervei? — Eddig hét nagylemezen szerepeltem, ebből kettő önálló album volt. A levegőben „lóg" a harmadik önálló lemezem is. Valószínű, hogy a gyermekeknek fogok énekelni rajta. Nem tudom eldönteni, hogy a felnőtteknek, vagy a gyermekeknek szóló anyagot szeressem-e jobban. Pelsőczy László színészt először a tavalyi kiugró, sikeres szerepléséről faggatom. — Az István, a király rockopera főszerepe egycsapásra az országos hírnév, a figyelem középpontjába lendítette. Hogyan esett önre a választás? — Tucatnyi társammal együtt engem is behívtak előzetes próbafelvételre. Persze nem a főszerepre, hanem azért, hogy valamelyik főurat alakítsam. Az utolsók között kerültem sorra. Közben a főszerep eljátszására két színészt választot­tak ki, de nem tudtak megegyezni, hogy melyik legyen az. Miközben szenvedélyesen vitatkoztak, azt hiszem Szörényi volt aki hirtelen rám nézett és azt mondta: Mit vitatkozunk, hiszen itt van Pelsőczy, legyen ő István! így lettem István, a király. Azt már előzőleg eldöntötték, hogy István hangját Varga Miklós énekli és Koppány szerepét Vikidál alakítja. — Mi volt a kezdet? Hogyan lett színész? — Körülményesen és nagyon lassan kerültem erre a szép. de rögös pályára. Az érettségi után a szinművészeti főiskolá­ra jelentkeztem, persze nem vettek fel. Erre elmentem repülőgép-rádiólokátor műszerésznek. Közben a keramikus szakmát is megkedveltem. De a színészi pálya utáni vágy nem hagyott nyugton. Még megkíséreltem újra a felvételit, aztán úgy döntöttem, hogyha nem megy, nem kell erőltetni. Mégis sikerült bejutnom két évre a Nemzeti Színház. Stúdió­jába. Később Szurdy Miklós, aki azóta már rendező, meghí­vott egy vizsgaelőadásra. S ott találkoztam Maár Gyulával. Ö választott ki élete első filmjének, a Présnek egyik szerepére, ahol Törőcsik Mari partnere voltam. Ebben a filmben látott meg Jancsó Miklós és felajánlott egy kis szerepet a Még kér a nép című filmjében. Ennek kapcsán kaptam a meghívást a 25. Színházhoz, ahol a Jancsó által rendezett Fényes szelek­ben játszottam. Tíz évet töltöttem a 25. Színháznál. Ezután a Várszínház következett, majd két év a Békéscsabai Színház­ban. Dévai Nagy Kamillával való házasságkötésem után kerültem fel újra Budapestre. — Melyik volt a legkedvesebb szerep ? — Az első igazán kedves és hálás szerep a Rómeó volt, de az alakítással személy szerint nem voltam megelégedve. Aztán Békéscsabán jöttek a jó szerepek, például Szakonyi Károly Honkongi parókájában Zongori Ottó. Első és utolsó operettfellépésem Ábrahám Pál Viktóriájában a Miki gróf volt, de játszottam táncos-komikus szerepeket is. Victor Máté zenéjével készült Rostand Cyranójában Krisztián alakí­tása a legemlékezetesebb. Ezután már István a király követ­kezett. — Azonkívül, hogy szerepet tanul, énekel, mi a kedvtelése ? — A lovaglás és a kertészkedés. De imádom a jó futball­meccseket is. — Melyik műfaj áll önhöz legközelebb? — Nincs kifejezetten kedvenc műfajom, mindegyiket sze­retem, legyen az dráma vagy táncos-zenés darab. — További tervei? — Nincs különösebb tervem. Mindig azt a szerepet szeret­ném tökéletesen eljátszani, alakítani, amit rámbíznak, nem­csak a magam kedvére, de a közönség megelégedésére is. Beszélgetett: OZSVALD ÁRPÁD (Prandl Sándor felvételei) A Pedele nevű új kerékpár első pillantásra szokványos bicikli. Az új benne az, hogy 80 wattos motorral van felszerelve, me­lyet egy szabványos, 12 voltos elem táp­lál. Emelkedőn a kerékpár pedálozás nél­kül, villanymotorhajtással kb. 20— 23 km-es sebességet érhet el. Düsseldorfban egy nagy medencét építet­tek, amelyben a leendő búvárok termé­szethű körülmények között készülnek gyakran veszélyes foglalkozásukra. A ve­szélyek közé tartoznak a kék cápák is, ezért a medencében villanymotorral fel­szerelt távirányítású „cápák" úszkálnak. A díszes ezüstkancsót a híres londoni Tiffany and Co. cég készítette 1859-ben, a Nemzeti Gárda egyik tisztje részére. A New York-i városi múzeumban látható. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom