A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-28 / 40. szám

Ki mit gyűjt? Emberi sorsok MODELLEZÉS - PAPÍRBÓL Az óvárosok építőinek is sok érdekes maket­tet kínálnak az NDK modellező füzetei. Góti­kus, román, reneszánsz típusú házacskáival, a lipcsei és wernigerodei óvárosházával a középkori építőművészet remekeit állíthatjuk elő, régi autókkal, emeletes omnibuszokkal. De nálunk is kaphatók ilyen füzetek. Technikai tanácsok A modellek összeállításához nem kell szak­értelem, elég egy kis figyelem, kézügyesség, kombinatív készség. A technikai segéd­eszköz mindössze egy olló, kés, vonalzó s egy tubus univerzális ragasztó. Néhány taná­csot azért adok a modellezőknek. 1. Mindig csak annyi ábrát vágjanak ki a füzetlapokból (színes kartonokból), amennyit éppen felhasználnak, mert ha valami elvész, nehezen pótolható. 2. Egyszerre csak egy ábrát vágjanak ki a papírelemekből, a számozásnak megfelelő­en. 3. A szaggatott nyomvonalakat késhegy­gyei — vonalzó segítségével —■ húzzák végig, s az illesztő részt kifelé hajlítsák. A pontozott nyomvonalak mentén a hajlítás ellenkező irányú. 4. Egy-egy modellt az illesztés helyén ál­lítsanak össze, s csak ezután ragasszák. 5. Mindig vegyék figyelembe a modellek szerkesztési rajzát, s az ott feltüntetett szá­mozásnak megfelelően helyezzék el az alkat­részeket. 6. A puha és félkemény kartonlapokon álló modelleket ragasszák fel vékony furnér­lemezre, alul lyukasszák át két helyen (az épületek alján, ahol nem látható), hogy két ujjal megfogva, könnyen hordozhatók legye­nek. így a makettet nem csúfítja el a gyűrő­dés, töredezés, szakadozás. Óváros tárolás az előszobafalon Hová helyezzük el a miniházacskákat, a terjedelmes térfogatú várakat, palotákat, ut­casorokat, a falusi és városi lakónegyedeket, amikor nem „játszunk" velük? Modern és kis lakásokban sem nagy gond a sok kis épület ízléses, tetszetős elrendezése, csupán ötlet és némi barkácsraunka kell a tároláshoz. Szemet gyönyörködtetők a szoba falán, polcokon ízlésesen elhelyezett modellek. Mennyezetig érő polcokat készíthetünk ugyancsak a szobában, vagy a legkisebb előszoba falán is. Vitrinekben, lakásunk szá­mos helyén kedves színfoltok, díszítőelemek ezek a remekbe szabott modellek. A városépítő modellezés nem öncélú hob­by, nemcsak kellemes időtöltés és jó szóra­kozás, mert gondüző sikerélményen, játékos szenvedélyen kívül, a fiatalok számára hasz­nos művelődést jelenthet. RENATE HOLLAND-MORITZ (NDK) BOLDOGSÁG HÁRMASBAN Az asszony izgatottan, reszkető kézzel feltár­csázta a férfi számát. — Halló — csendült a férfi hangja a kagy­lóban. — Én vagyok — mondta az asszony, és a hangja kissé megremegett. — Á-á — húzta a szót a férfi. — Te vagy az. Mi az már megint? Az asszonynak hevesen dobogott a szíve. — Oswald — suttogta és igyekezett meg­őrizni önuralmát. — Oswald, végre bekövet­kezett ... Én, én ... szóval nekünk ... A nagy izgalomtól kiszáradt a torka. Kény­telen volt elhallgatni. — Helga, Helga! — kiáltotta a férfi. — Miért hallgatsz? Ismételd meg, amit mond­tál. — Oswald, nekünk kettőnknek hamaro­san ... Istenem, mennyire szeretlek! — Helga, Helga! — harsogta a férfi olyan örömmel, ahogyan bizonyára Kolumbusz tengerészei kiálthatták: „Föld, föld!". — Hel­ga drágám! Te arra gondolsz, hogy te, hogy mi — szóval hogy nekünk... Helga, hol vagy? Honnan telefonálsz? Mi? Odalentröl, a presszóból? Maradj ott, azonnal lemegyek. Istenem, mennyire örülök! Mennyei boldogság hulláma ömlött el Hel­gán. Bárhogyan alakultak is kapcsolataik a legutóbbi időben — férje ugyanolyan ma­radt, amilyen akkor, azon a napon volt, amikor megismerkedtek. Figyelmes, udvari­as, és imádja őt. Öt perc sem telt el, és Oswald olyan erővel szorította magához a feleségét, mintha lega­lább öt év óta nem látta volna. Szemében örömkönny csillogott. — Helga, drágám! Ülj le. Mit rendeljek neked? Előbb mondj el mindent, szép sorjá­ban. — Ugyan mit mondjak, Oswald ... Szóval, figyelmeztettek, hogy valamivel korábban is bekövetkezhet... Tudod, mennyire megvál­tozik majd az életünk? Ezentúl takaréko­sabbnak kell lennünk. Hiszen az új családtag sokba kerül! — Helga drágám, ne izgulj. Minden rend­ben lesz. Majd csak megbirkózunk vele. Ketten vagyunk, fiatalok vagyunk. Arra gon­dolj, mennyi öröm vár ránk ... Ó, édes an­gyalom ... ha eszembe jut, milyen figyel­metlen voltam hozzád az utóbbi időben, akkor legszívesebben a föld alá süllyednék a szégyentől! Tudod, őszintén szólva, ekkora boldogságot meg sem érdemeltem. Az asszony gyengéden a férje tenyerébe tette a kezét. — Hagyd ezt, szívem. A mi veszekedése­ink — olyan akár a tavalyi hó. Elfelejtjük. A férfi megcsókolta a kezét, és megittak egy pohár pezsgőt. Azután a férfi visszament a munkahelyére. Helga pedig, mennyei boldogságban úsz­va, a legközelebbi metróállomásra sietett. „Végre-valahára — gondolta —, végre ne­künk is lesz autónk. Milyen jó, hogy olyan ügyes voltam, hogy idejében feliratkoztam a listára ... Milyen boldogok leszünk majd hármasban!" Ford.: Gellért György TÖRVÉNYESSÉG, TÁRGYILAGOSSÁG, BÍRÓI LELKI ISMERET Bírósági tárgyalás... Egy üzemi baleset sé­rültje — mivel az eset önhibáján kívül történt — méltányosabb kártérítésért pereli a gyá­rat. Az alperes, tehát az üzem jogi képviselő­je, látványos érveket sorakoztat fel vállalata védelmében. Mikor azonban azt tapasztalja, hogy a tanácsvezető bíró mellett ülő két népi ülnök egyike nagyon is szakszerű kérdéseket tesz fel az igazi tényállás felderítésére, kény­telen fokozatosan meghátrálni érveivel; vé­gül pedig — ítélethirdetés után — pervesz­­( tesként elhagyni a termet. A vállalati jogász „lecsendesedő" meghát­rálásának oka: a népi ülnök a szóban forgó gyár egyik testvérüzemében dolgozik, úgy­hogy nagyszerűen ismeri a valós helyzetet, s konkrét tények tudatában tudta föltenni kér­déseit. Tudvalévő: a szocialista országokban, így hazánkban is, a hivatásos bíróval egyenran­gú és egyenjogú nem hivatásos bírák: a népi ülnökök is részt vesznek a törvényes igaz­ságszolgáltatásban. A bíró két oldalán ülve vesznek részt a tárgyalásokon. Jelenlétük Írészben segít eloszlatni azt a „misztikus ködöt", amely régebben a bírói hatalmat körülvette, másrészt pedig többé-kevésbé enyhítik az emberek idegenkedését a bíró­ság intézményétől, mert a tárgyaláson részt vevő személy érzi, hogy ügyében hozzá ha­sonló emberek mérlegelnek és ítélkeznek. Hazánkban tavaly emlékeztünk meg a népi ülnökök testületé megalakulásának harminc­­ötödik évfordulójáról. E jubileum kapcsán megállapítást nyert: amikor a csehszlovák kormány 1948-ban — a dolgozók februári győzelme után — az igazságügyi szervezet szocialista átalakításához fogott, már fel­használhatta a népi ülnökrendszer szovjet tapasztalatait. A népi ülnökrendszert először a büntető eljárásban vezették be, majd a polgári perekben is. Azóta a népi ülnökök a tárgyalások során a bíróval egyenrangú jogo­kat gyakorolnak a ténymegállapításban s az ítélkezésben. Bíróságaink népi ülnökeit bizonyos időtar­tamra a Nemzeti Front jelölése alapján vá­lasztják, tehát minden esetben a nép küldöt­tei. Becsületes és tiszta életű dolgozók, akik bár nem jogászok, de tisztelik a jogot és környezetük ismeretét, élettapasztalataikat s józan gondolkozásmódjukat hozzák a tör­vénykezésbe. Részvételük nincs korlátozva a tárgyalás egyes szakaszaiban, sem pedig az ítéletalkotás során. Foglalkozási megoszlás szerint van a népi ülnökök között fizikai dolgozó (belőlük van a legtöbb), továbbá mezőgazdasági munkás, szellemi foglalko­zású szakember, nyugdíjas és háztartásbeli is. Aki járt már valami személyi vagy más okból eredően a bíróságon, az tudja: a jogszabályok szerint az elsőfokú tanács ve­zető bírája mellett két nem hivatásos népi ülnök vesz részt a tárgyalásokon. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a népi ülnökök megválasztásuk után általában három-négy hétjg a bíróságokon tartózkodnak, hogy a bírósági ügyvitelt figyelve áttekintést nyerje-Inel» a tárgyalási-ítélkezési gyakorlatról. Ter­mészetesen, a hivatásos bíró jogi képzettsé­ge s ítélkezési gyakorlata nagyobb az ülnö- I kökénél, ezért minden esetben kellő tájéko­zottsággal segíti őket az igazságszolgáltatás és a sokféleképpen csürhető-csavarható pa­ragrafusok útvesztőiben. Előfordul viszont, mint azt a bevezetőben felhozott példából láttuk, hogy olykor az ülnök segíti a hivatásos bírót a teljes igazság kiderítésében. Pervezetés tekintetében a hivatásos bíró irányítja a tárgyalás menetét. Szükség ese­tén tájékoztatja ülnökeit a perben álló ügy eldöntése szempontjából fontos körülmé­nyekről, a jogpolitikai szemléletről és a tör­vény előírásairól. Az ülnökök a bíróval egyen­­jogúan tehetnek föl kérdéseket, együtt álla­pítják meg a tényállást és döntenek a jogkö­vetkezményekben. Az ítélethirdetést minden esetben tanácskozás előzi meg. A népi ülnö­kök és a bíró közösen határoznak: hárman szavaznak, elsőként a fiatalabb, majd az idősebb népi ülnök; végül a bíró. Ha akár a tanácsvezető bíró, akár valamelyik népi ül­nök más véleményen van, mindegyikük joga, hogy a másodfokú bírósághoz ellenvéle­ményt nyújtson be. Ritkán fordul elő, hogy a népi ülnökök leszavazzák a hivatásos bírót, ha olykor-olykor mégis ellenvélemény szüle­tik, annak oka rendszerint a népi ülnökök emberi okokra visszavezethető, „megértő" bizonytalankodása, esetleges jogi tájékozat­lansága .És itt érdemes elidőzni egy ke­véssé, hiszen az ítélethirdetés minden tár­gyalás legfontosabb, legnagyobb érdeklő­déssel várt mozzanata. Ezt a pervezetés néha bizony hosszadalmas és fárasztó folya­mata előzi meg, amiben nagy fontossága van a bíró és ülnökei érintkezésteremtö ké­pességének. A pervezetés aszerint változik, hogy milyen az emelvényen ülő tanács tagjainak vérmérséklete vagy érzelmi beállí­tódása. Ha a bíró a pervezetésben határozott és az ülnökök is pontos, „méretre szabott" kérdésekkel segítik, úgy gyorsan és tárgyila­gosan jut a végeredményhez, majd a tárgyi­lagos ítéletalkotáshoz is. A bíró és ülnökei­nek személye minden ügynél újabb meg újabb erőpróbának van kitéve, és a szaktu­dás meg a gyakorlat óvja meg őket attól, hogy körmönfont bűnözők, helytelen bizo­nyítékok, esetleg igaztalan állítások vermébe essenek ... Nem kétséges, hogy a tanács csak akkor érezhet feloldódást munkájában, ha nem mechanikusan, hanem az eset, vagy a válságba jutott házasság összes körülmé­nyeinek; a vádlott, illetve a pereskedő felek személyiségének figyelembe vételével, leg­jobb meggyőződése szerint hozta meg ítéle­tét. Mind a büntetőjogi, mind a polgári bírósá­gi eljárásban a népi ülnököknek még a tár­gyalás előtt meg kell ismerkedniük a per­anyaggal, a nyomozati jegyzőkönyvekkel, a különböző szakértői véleményekkel. Felké­szülésüktől függ, mennyire tudnak aktívak lenni. Ha jól ismerik az anyagot, sokszor a tanácsvezető bíró által kevésbé ismert szem­pontokra is rávilágíthatnak, a bíró viszont a jogi vonatkozásban s azok összefüggéseiben nyújt számukra tájékoztatást. A bírók és a népi ülnökök kapcsolata a szocialista igazságszolgáltatásban egyre szorosabb lesz: ma már az a törekvés, hogy a népi ülnököknek minél nagyobb önállósá­guk legyen. A lelkiismeretesen végzett mun­ka minden büntetőjogi és polgári ügyekben ítélkező tanács belső meggyőződéséből fa­kadó, természetes igénye, hiszen emberek sorsának alakításáról, embereknek a társa­dalomba való visszavezetéséről van szó. (m. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom