A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-21 / 39. szám

rem kínálata csak keveseket győzött meg. Számíthattak is rá, mert az étlap alján eldugottan volt néhány népszerű húsétel is. Ez fogyott. Végigjárva az Agrokomplex nem kis területét, rengeteg látnivalót rak­tározhatott el magában az ember, laikus és szakmai róka egyaránt. Nyilvánvaló volt, hogy kiállítás lévén mindenki a legszebb, legjobb termé­keit hozta el. Természetes, hogy a lovak szőrét a szokásosnál is jobban kifényesítették, sőt, még az anyako­cákat is rózsaszínűre mosdatták — családostól. Persze, nem a szemfény­vesztés, hanem a jó ízlés, a higiénia okán. S ez nem lehetett ok arra, hogy a látogatóba némi gyanakvás fészke­­lődjön, mert az emberekben él a meghatározó, mindennapi tapaszta­lás, miszerint hazánk és a szocialista országok mezőgazdasága az elmúlt évtizedek során példátlan fejlődésen ment keresztül. Számtalan területen beszélhetünk világszínvonalról, nem rülésének módozatait, a védekezés sokféle technológiáját. Alkonyatkor, ha a látogató valame­lyik lacikonyha vagy vásári kioszk padján pihenve a látottakat summáz­za magában, egyértelműen arra gon­dol, hogy a szocialista országok közti integráció, a mezőgazdasági szakosí­tás, tehát a KGST együttműködés feltételei nélkül mindez aligha lett volna megteremthető. Nem kell szak­embernek lenni, laikus szemmel is látható, tapasztalható, ami a számok mögött van. A mezőgazdasági össz­termelés növekedése a szocialista országokban 1960 és 1980 között 54 százalékkal emelkedett. Az élelmiszeripari termelés területén két és félszeres növekedést könyvel­hetünk el, ami jelentőségét tekintve nem szorul magyarázatra. Az évtize­dek során bizonyítást nyert, hogy a tagországok közös, komplex szemlé­letű mezőgazdasági és élelmiszeripa­ri együttműködése vezethetett csak különben világelsőségről. Ebben a te­kintetben külön ki kell emelni egy fogalmat: agroekológia. Magyarul: környezetkímélő, távlati perspektí­vákban gondolkodó mezőgazdasági termelés, az érték megőrzése, a ter­mészeti kincsek kímélete. Az idei Agrokomplexre ez nyomta rá a bélyegét. Jóleső érzéssel tapasz­talhatta az ember, hogy a termőföld védelme, az életkömyezet megóvása hirtelen előtérbe lépett, mert az ipari szennyezés, a rövidtávú gondolkodás figyelmeztető jelei cselekvésre szólí­tanak fel — szerte az egész világon. Ezért is érthető, hogy olyan élénk érdeklődést váltott ki a szovjet pavi­lon egyik kiállítása, ahol nagyon szemléltető módon mutatták be a környezetet, a termőföldet, tehát az életteret károsító körülmények elke­oda, hogy ma Nyitrán vagy Taskent­­ben. Szófiában, vagy Budapesten így reprezentálhatja önmagát a szocialis­ta mezőgazdaság. Mindennek hátte­rében persze nemcsak a termelés összehangoltságát kell figyelembe venni, hanem a műszaki-tudományos együttműködés szerepét sem feled­hetjük, hiszen modern mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari termelésről lé­vén szó — ennek jelentősége ma már elmaradhatatlan. A biológiai, műsza­ki, technológiai és gazdasági problé­mák megoldása csakis ezen a közös platformon képzelhető el. Hogy az út mennyire helyes, azt az idei Agro­komplex nagyon látványosan és meggyőzően bizonyította. Valamit reprezentált, amire'büszke lehet az ember. Kép és szöveg: KESZEG FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom