A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-14 / 38. szám

Szlovákiai magyar néptáncok

MATYUSFOLD TANCAI

A KARIKAZ

Az egész Palócföldön — és ennek kisebb tájegységén a Mátyusföldön is — ismerték és táncolták a leány- illetve női karikázót. Ez a tánc Martoson (Martovce) is igen közkedvelt tánc volt sőt itt több funkcióban is előfordult. A tavaszi idényhez kötődő karikázókat a hármas összetétel jellemezte: a bújócska, a pilike, (kurja) és az ugrós.

A bújócska haladó-sor ózó táncfajta, lépő és futó motívumokból áll. Sorban, kettős sorban, láncszerűen összefogódzkodva haladnak vele. Időközben a bújócskázók egy része kaput tart a többi pedig átbújik a kapu alatt, innen kapta a nevét: bújócska. A lányok állandóan énekelnek. így haladnak a játszóhelyükre, illetve onnan haza. Ez egyben a körtánc heiyváltásának a formai eszköze is. A körben táncoló csapat átmehet vele a játszóhely másik szélére és ott kezdheti újból a táncot. Közkedvelt dallama az Erre gyere rózsám, nincsen sár, /Nincsen az ajtómon semmi zár, /Kinyílik az ajtó magától, magától, /Az én babám gyenge két karjától. Ez jó menettempójú dal. Természetesen több hasonló dalt is ismernek és énekelnek. A kapuzó forma is változatos. Van, amikor csak egy pár tart kaput és a többi átbújik alatta, gyakori, hogy a kapu alatt átbújók is kaputartóvá válnak és így mindenki kaputartóvá válik. Mikor a hátsó pár kezd a kapuk alatt átbújni fokozatosan feloldódik a kapuzó, és újra sortánccá alakul. Változatos formákat alkalmazva, látványosságra törekszenek. A dalokat is váltogatják. A leírt és még további négy-öt kedvelt dallam gyakran vissza-visszatér.

A pilike (kurja), a körtánc lassú része. A kurja nevet az egyik játszóhely nevéről, a kúria dombról kapta. Ez az egyik „banda" megszokott játszóhelye volt, és gyakran fgy hívták egymást táncolni-játszani, hogy „mennyünk kurjázni". A tánc eredeti neve a pilike. a szó eredetének magyarázatát még nem találtunk meg. A bújócskázó csoport a játszóhelyre érkezés után a pilikét kezdi táncolni. Az utolsó kapuzóból való kitüremlés már körtáncformába megy át. A pilike alaplépései egyszerűek, a leggyakoribb az egy- és kétlépéses csárdás, az egyszerű lépő, a rida, a pórumozókocsikázó, az ugró. az egyiábas ugró, és ezek változatai. E vidék körtáncára is érvényes Martin Györgynek A karikázó általános vonásai (Magyar néptánchagyományok) című tanulmányában kifejtett megállapítása: ,A leánykörtáncot eredetileg mindig hangszeres zenekíséret nélkül, egyszólamú énekszóra járták. A karikázó fontosabbik, irányító eleme nem a tánc, hanem a dal. Nem a különböző lépések váltakozása a lényeges ebben a táncban, hanem a hosszúra nyúló tánc folyamán a különböző dalokat — számtalan lírai szövegstrófával — sorakoztatják vég nélkül egymás után. Új nótát akkor kezdenek, amikor kifogynak az egy-egy dallamra énekelhető szövegekből. Az új dal kezdéséhez szükséges — néhány ütemes — gondolkodási idő alatt némán táncolnak tovább. A dalolást, valamint a táncrészek ozását rendszerint a legjobb dalostáncos leány irányítja. Az új dalt vagy szövegstrófát azonban bárki megkezdheti, akinek éppen eszébe jut."

A pilikét legszívesebben a „Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring, lehajtott az ága, /Gyere kisangyalom, gyere kisangyalom. feküdj le alája. /Nem fekszem, nem fekszem, rozmaring árnyékába, galambom, /Összetörik babám, fehér alsószoknyám, megver az édesanyám" szövegű ének dallamára táncolták, de általában minden páros ütemű dalt szívesen énekeltek. Ág Tibor népdalkutató sok szép martosi dalt publikált már eddig is. A bratislavai Népművelési Intézet által kiadott Eredeti magyar népi táncok VI. füzetében is van jópár belőlük.

A hosszabban tartó pilikézést időközönként felváltotta és a táncot élénkítette a gyorsabb tempójú ugrós. Főbb motívumai

a haladó lépő, az oldalzó szoknyaringató, az egy és két lábon ugró, valamint a rida lépések voltak. Nevét a legmarkánsabb motívumról, az ugróról kapta. A kör forgását már az ugróval jól felgyorsították, a rida pedig teljesen sodró lendületet adott a táncnak. Érdekes, sajátos dallama az ugró résznek a 3/4-es és 2/4-es ritmusú Barna kislány bőszoknyája, sárirom, /Megakadt a kapufába, sárga liliom kezdetű dal. A „sárirom" és .sárga liliom" részekre rendszeresen ugró motívumot táncoltak. A ridát általában más dallamra járták. Nagyon szép motívumai a táncnak az oldalazó szoknyaringató lépés. Szinte harangozott a szoknya.

A tánc másik gyakori előfordulása a bálokhoz és a családi ünnepekhez kötődik. Ez alkalmakkor általában csak a körtáncot: a pilikét és az ugróst járták. A lakodalmakon éjféltájban az idősebb aszszonyok is összefog ództak és eljárták az asszonyok ugrós táncát. Ennek hangsúlyozását azért tartjuk szükségesnek, mert általánosságban a „karikázó parasztságunk táncéletében nem az egész falu, hanem csupán a lányok jellegzetes tánca volt. A lánygyermek csak az igazi lánykort elérve kapcsolódhatott be a nagylányok karikázójába. A menyecskék pedig már csak alkalmilag vesznek részt benne." (M. Gy.: A magyar tánctípusok és táncdialektusok)

A martosi lányok és asszonyok gazdag tánchagyományát és táncos kedvét ez az általánostól eltérő tény is bizonyítja.

TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Kontár Gyula