A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-14 / 38. szám

Emberi sorsok EGY SZERELEM TÖRTÉNETE (ÉS TANULSÁGAI) (Folytatás a lap 36. számából.) 3. Még mielőtt elköltözött volna hazulról. Varga Tibor új munkahelyre került. Vállalata gép mellé helyezte, hogy ne járjon-keljen szaba­don, és így ne legyen alkalma napközben is inni. Ez a változás azonban nem sokat segí­tett, a férfi továbbra is keményen ivott. Szomorkás és nehéz napok virradtak llon­­• kára. A kis Kati sokat betegeskedett, ezért gyakran kellett otthon maradnia. De ő maga is gyengélkedett. Idegeit, szivét nagyon megviselte éiettársának magatartása, iszá­­kossága; úgyhogy felhőtlen örömet tulajdon­képpen csak felnőtté vált Laci fia ragaszko­dása jelentett számára. Tavaly, szeptember ötödikén otthon tar­tózkodott. Megint rakoncátlankodott a szíve. Estefelé Varga csöngetett. Az asszony been­gedte. Utazótáskányi szennyes fehérneműt hozott a férfi. Piszkosan, elhanyagoltan állí­tott be, és „persze" kapatosán, mint majd­nem mindig. (— Ha csak bort ivott —- vallja a tárgyaláson Ilonka —, csendes, jámbor részeg volt, de ha pálinkával keverte, kötekedő lett, kiabált ve­szekedett könnyen ütlegelni kezdett. Nem­egyszer előfordult, hogy én sem hagytam szó nélkül a sértegetéseket visszavágtam és a látogatás ilyenkor általában hangos szóváltás­sal ért véget vagy azzal, hogy alaposan elvert. Higgyék el, rettenetesen szégyellem magam a szomszédok előtt!) Aznap az asszony egyébként kevéssel Var­ga csöngetése előtt jött haza. Délutánra kicsit jobban lett, elment hát bevásárolni. A kapuban összetalálkozott az egyik szom­széddal, aki figyelmeztette: látta Tibort, aki bizony ma is részeg. Ilonka el volt készülve a legrosszabbra. Tulajdonképpen csak azért engedte be, hogy ne legyen hangoskodás a dologból... A férfi bizonytalanul egyensúlyozva, sárosán lépett a szobába. A hároméves kislány hozzáro­hant: Apu! Apukám! Aztán hirtelen megtor­pant, végignézett a férfin és elfordult tőle. — Őszintén szólva szemrehányást tettem neki — vallja Ilonka —, miért jött el, ha részeg, hiszen a szennyesét a mosodában is kitisztítanák. Haragudtam rá azért is, mert koszosán, bokáig sáros cipőben állított be. (Egyre gyöngébb az asszony hangja, egyre sápadtabb az arca. A tanácselnök meg is kérdi: ne szakítsák-e félbe a tárgyalást de a vádlott nem akarja: elég erősnek érzi magát a folytatáshoz.) Az enyhén tántorgó Vargának nem tetszik, hogy Ilonka szemrehányásokat tesz neki, ezért kijelenti: elmegy még cigarettát venni, utána visszajön és éjszakára is maradni kí­ván. Amikor tíz-tizenöt perccel később tényleg visszajön, az asszony már nem akarja been­gedni. Varga Tibor először az ajtón, aztán az ablakpárkányon dörömböl. Közben kiabál: „Engedj be! Engedj be, mert megkeserü­­löd!" Ilonka a zárt ajtó mögül visszakiált: „Nem engedlek! Menj vissza oda, ahonnan jöttél! Nem bírom tovább a szenvedést!" „Engedj be!" — követelödzik tovább a férfi. A húszéves Laci és a kis Kati a jelenet alatt a hátsó szobában tartózkodik. Varga fölváltva dörömbölt az ajtón és a párkányon, majd az ablakot kezdte verni a lakásban lévő holmiját követelve. Ilonka szó nélkül kiadta a szennyest tartalmazó táskát, de a férfi továbbra sem távozott, hanem folytatta a zajongást. 4. Késő estére járt már, többen leszóltak az emeletről: „Fejezzék már be ezt a cirkuszt!" De a cirkusz nem maradt abba. Varga ingajáratban közlekedett az ajtó és az ablak között, dörömbölt és kiabált. Ilonka nem válaszolt. Megfürdette, lefek­tette Katit. A férfi zörgetett, ordítozott közben. Laci, a nagyfiú mindvégig nem avatkozott be a veszekedésbe. Megvacsorázott közben a konyhában. A kevés szennyes edényt a mosogatóba rakta. A konyhakést a kisasztal­ra, a hűtőszekrény melletti sarokba tette, azután hamarosan lefeküdt. Odakünt Varga elhallgatott. Ilonka is lezu­hanyozott és lefekvéshez készülődött. A csend azonban csupán átmenetinek bizo­nyul : ismét felhangzik a dörömbölés. A férfi veri az ajtót, az asszony türelme pedig fogy­tán van, és nagyon szégyenkezik a többi lakó előtt is a kínos jelenetért. Kimegy az előszobába, résnyire kinyitja az ajtót és kéri Vargát: legyen végre csönd. A férfi ellenben nem hallgat, nem tágít. (— Ekkor arra gondoltam, beszélek vele, talán mégis megváltozik. De ha nem. legalább­is csönd lesz. Beengedtem Varga Tibort — vallja az asszony. — Mire alapította azt a reményét hogy talán megváltozik ? — kérdi a tanácselnök.) Valóban — mire alapította feltevését? Sok alapja ugyanis nem volt, hiszen mindenki megrögzött alkoholistának ismerte a férfit. (Ilonka őszintén, szavahihető természetes­séggel felel: — Feltételeztem, legalább arra rá tudom venni, hogy menjen el, és másnap délután jöjjön vissza.) Ilonka tehát kinyitja az ajtót. A részeg férfi szinte bebukik. Újra veszekedés, mind szen­vedélyesebben, egyre indulatosabban. Ilon­kát hirtelen elfutja a pulykaméreg: (— Nagyon megijedtem, azt hittem, megint meg akar verni. Szemembe villant az asztalon fekvő konyhakés. Hasba szúrtam.) A szúrás a hasüregbe hatol, belső elvér­zést okoz. Varga kifordul a lakásból, alig tesz három-négy lépést: a lépcsőházban összeesik és meghal. 5. Laci a zajra kiszalad szobájából. Látja mi történt, azt mondja édesanyjának: „Magamra vállalom! Mi lesz Katival, ha téged elvisznek? Én még húszéves sem va­gyok, az is számít..." Az asszony elfogadja a fiú ajánlatát, mert abban a pillanatban ő sem tudja elképzelni, mi történjék a kicsivel nélküle?... Megérteni megérti az ember Ilonka cselekedetének ru­góit, ám mégis fölmerül a kérdés: hogyan fogadhat el egy anya ilyen áldozatot gyere­kétől, bármilyen nyomós érv és ok szól is mellette? Laci egyébként önként jelentkezett a rend­őrségen. Szemrebbenés nélkül azt állította: megölte Varga Tibort. Az anyjával történt szembesítésen, a bizo­nyítási kísérletek során mindvégig kitartott állítása mellett. Az asszony is ugyanazt val­lotta. A bizonyítékok azonban a fiú önfelál­dozó próbálkozása ellen szóltak, és huszon­két nappal később, szeptember 27-én be­vallotta, hogy nem ő, hanem anyja ölte meg Varga Tibort. Ekkor ismerte be Ilonka is, hogy ő szúrta le a kellemetlenkedő férfit. 6. Az asszony vallomása vége felé jár. Már csak suttog, minden ereje elhagyta. Erőtlenül, szi­­nehagyottan megtántorodik. A börtönör odaugrik és a hóna alá nyúl, nehogy össze­essen. A tárgyalást elnapolják. 7. Tizenhat nappal később folytatják Ilonka pe­rének tárgyalását. Akárcsak múltkor, most is itt van Laci, aki ellen — bűnpártolás vétségé­ért — szintén vádat emeltek. Édesanyja bűn­­perében is tanúvallomást kell tennie. Amikor befejezi vallomástételét és kiküldik a terem­ből, anyja hosszan néz utána. A tárgyalás utolsó napján, az ítélethirdetés előtt, néhány szót váltok a fiúval. Őt egy korábbi tárgyaláson fölmentették a vád alól, s egyben kinevezték húgának gyámjául. Reg­gel ő viszi óvodába, délután ő hozza haza, ö gondozza, neveli a kis Katit. Családi helyze­tére való tekintettel, tényleges katonai szol­gálatának letöltésére vonatkozóan egyelőre egy éves halasztást kapott. 8. — A Köztársaság nevében! A Bratislavai Fő­városi Bíróság (...) meghozta a következő ítéletet. Horvát Ilonka, 44 éves vádlott bűnös: 1) Varga Tibor ellen elkövetett gyilkosság bűn­tettében; 2) a hatósági közeg szándékos félrevezetésében. Ezért a bíróság halmazati büntetésül — az enyhítő körülmények figye­lembe vételével — Horvát Ilonkát 2 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre ítéli. 9. A történet tanulságai ?... A riporter úgy érzi: akkor jár el helyesen, ha ezúttal nem ö fogalmazza meg őket, hanem a tanulságok leszűrését az olvasóra bízza. Ki mit gyűjt? A prágai Tomás Jelinek érdekes és különleges szenvedélynek hódol: a biztosítás­sal kapcsolatos régi pléhtáblákat, okmányokat, szerződéseket gyűjti. Gyűjtemé­nyének egyes darabjait már a televízióban is bemutatták. Eddig kilencven biztosítótársaság több mint kétszáz tábláját gyűjtötte össze. Ezeket a különböző színű pléhtáblákat valamikor a bebiztosított ház falára szögezték. (Gyermekkorom­ban én is láttam a falunkban hasonlókat.) A legtöbb téglalap, de előfordul háromszög vagy kör alakú tábla is. Csehszlovákiában ő az egyedüli, aki e gyűjtési ágazattal foglalkozik, de híre eljutott már az országhatáron túlra is, ahonnan cserébe számos, érdekes táblát kapott. Közben a hazai biztosítás történetét is felkutatta és rendszerezte. POJ/ÍTÉNO UBAHKY SLAV IE Pojísiőnw IMlWNTAli IWodHiíkiovHY V PR.Y/1, ArtC SPO«. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom