A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-14 / 38. szám
Csak egy percre.. Az antikvárium az egy olyan bolt, ahol az eladó, az antikvárius nemcsak eladja a könyvet, hanem vásárolja is azoktól az emberektől, akiknek eladni való könyvük van. GUBELA ÉVA a bratislavai Mickiewicz utcai antikvárium fiatal dolgozója — bár néhány év óta „benne van" már a szakmában — saját bevallása szerint még csak a tanuló éveit tölti. — Kitől tanultad, jobban mondva tanulod a szakmát? — Mind minden szakmának, ennek is megvannak a maga „fogásai". Sok mindent kell tudni a könyvekről. De nem szakma ez, hanem hivatás. Csak teljes odaadással lehet végezni. Természetesen vannak példaképeim, tanítómestereim. Az egyik idősebb kolléganőm tizennyolc éves kora óta végzi ezt a munkát. Nagyon sokat tanultam tőle, no meg a főnökömtől is, aki szintén fiatal még, de rendkívül tájékozott és imádja a munkáját. Egyébként amennyire lehetett, elosztottuk egymás között a tennivalókat. A főnököm a német nyelvű könyvek jó ismerője, az én gondjaimra pedig leginkább a magyarul írott könyveket bízzák. — Az antikváriumnak állandóan nagy a forgalma. Bármikor nyit be ide az ember, mindig rendkívül sokan vannak. A polcokon szlovák, cseh, magyar, német, latin, angol, francia és más nyelvű kiadványok sorakoznak. A legtöbb látogató turkálni szeret a sok-sok könyv között, de van olyan is, aki segítségre, útmutatásra vár. Milyen a jó antikvárius? — Erre nagyon nehéz válaszolni. A legfontosabb szempont, hogy szakmailag megbízható legyen, meg aztán értsen a vásárlók „nyelvén" is, tehát ajánlani tudjon, el tudja adni a könyvet. — Hogyan történik a könyvek felvásárlása ? — A könyvek árát azonnal meg kell határozni, s ez nem könnyű feladat. Az újabb könyveknél semmilyen nehézség nem merül fel, azonban az öreg könyvek, térképek régi fóliánsok értékének a meghatározásakor bizony szükség van a tudásra, nélkülözhetetlen a régi könyvek ismerete, hol, mikor, milyen könyvet adtak ki. Előfordul az is, hogy tanácstalanok vagyunk. Ilyenkor az Egyetemi Könyvtárhoz vagy a levéltárakhoz fordulunk szakmai segítségért. Természetesen ha értékes könyvre bukkanunk, akkor legelőször ezeknek az intézményeknek ajánljuk fel megvételre a könyvet. — Kik adnak el manapság régi magyar könyvet? — Általában olyan emberek, akik könyvtárat örökölnek, s ha nem tudnak magyarul, nem tudnak mit kezdeni elődeik magyar könyveivel. Gyakran előfordul az is, hogy nagy könyvtárral rendelkező emberek kisebb lakásba költöznek, s egyszerűen nem tudják hová tenni a sok könyvet. — Kik az antikvárium legszorgalmasabb, leggyakoribb látogatói? — A főnöknőmnek és nekem is az a véleményem, hogy a csehszlovákiai magyarok tisztelik a könyvet. Sokat vásárolnak. Hogy kik a leggyakoribb látogatóink? A Bratislavában levő magyar intézmények munkatársai; írók, újságírók, tanárok és sok diák. Van, akit személyesen ismerünk, hiszen szinte minden nap megjelenik boltunkban. — Végezetül kíváncsi lennék arra is, mi az, ami gondot okoz munkátokban ? — A helyhiány. Két helyiségből áll az egész antikvárium, lassan már mozdulni sem tudunk a sok könyvtől. ígéretet ugyan kaptunk a bővítésre, de eddig még sajnos semmi sem történt ez ügyben. D. É. THETISZ, TEREZA. TERKA A Cseh Paradicsom (Cesky ráj), az északkeleti országrész nevezetes helye Pribyslav. Ezen a tájon vívta utolsó csatáját 1424-ben Jan Zizka huszita vezér, s ekkor égették fel a pribyslavi várkastélyt is. Később persze újjáépítették, akárcsak az 1767-ben történt tűzvész után, majd 1847-ben, amikor Kochmeister báró tulajdonába került. Legutóbb pedig tavaly, mert a Tűzoltók Szövetségének federális bizottsága múzeummá alakította át. Az ünnepélyes megnyitásra meghívtak, s ekkor láttam meg a várkastély és a művelődési ház közötti téren a szobrot, mely már az első pillanatban megtetszett, amit azután többször le is fényképeztem. Érdeklődésem nyomán a helybeliektől csak annyit tudtam meg a szoborról, hogy a szomszédos község. Nova Paka szülöttének, Bohumií Kafka szobrásznak az alkotása. Azé, aki Bedrich Smetana mellszobrát, valamint a peckai vármúzeumban látható „Pásztormadonna” alakját is megmintázta. S állították, hogy ennek, az itteni szobornak nincs elnevezése, azért ők is csak így emlegetik: a szobor. Érdeklődésemet tapasztalva cseh barátaim egyike, aki foglalkozása szerint tervező, ennek a tájnak a szülötte, és művészetpártoló, felajánlotta, hogy elmondja nekem a szobor hiteles történetét. A múlt század közepén, az újjáépítés után be is költözött a várkastélyba Kochmeister báró, az új tulajdonos. Az a báró, akinek az unokatestvére, Kochmeister Frigyes, Budapesten élt, és nagykereskedőként még bankot is alakított. Az itteni báró sem élt rosszabbul, pénzéből, vagyonából még arra is jutott, hogy a művészeket pártolja. Fejébe vette ugyanis, hogy itt, a cseh Óriáshegység közelében olyan szobrokat fog készíttetni, mint amilyenek a mitológiai Dikté-hegy nimfái. A tehetséges, fiatal szobrásznál, Kafkánál megrendelte Thetisz tengeri nimfa alakjának megmintázását. Ezzel Tereza nevű leányának kívánt kedveskedni, akit jelleme, külseje alapján a nimfához hasonlónak tartott. A megrendeléskor határozottan azt óhajtotta, hogy róla mintázza meg Kafka a szobrot. Hozzá is kezdett a művész a munkához. Csakhogy a fej megmintázása után azt kívánta, hogy vetkőzzön le a bárókisasszony, meztelenül álljon modellt. Erre persze nem volt hajlandó a kisasszony, helyette a Pestről hozzájuk szegődött szobalány, Terka vetkőzött le, s állt modellt a szobrásznak. Ezért nincs elnevezése az itteni szobornak, mert ugyebár lehetne Thetisz, de éppúgy Tereza, akár Terka is. Furcsának találtam ezt a történetet már akkor, amikor végighallgattam, lejegyeztem, s éppen ezért hozzákezdtem azon nyomban az adatok, a tények ellenőrzéséhez. Nem vitás a két báró, a pesti és a pribyslavi rokonsága. Az sem, hogy Bohumil Kafka, a szomszédos község szülötte, aki 1868 és 1942 között élt, készítette a tengeri nimfa, Thetisz alakját elénk idéző szobrot. És amikor készítette, a század végén, 1899—1900-ban, a báró Tereza nevű leánya még valóban kisasszony volt. Nem bizonyos ám, hogy a nimfa fejét róla mintázta volna. Még kevésbé bizonyítható hitelesen a szobalány, Terka létezése. Persze, nem haragszom a barátomra, mert a történetben hitelesnek minősítette az esetlegest, a valószínűt, a lehetségest. Kedvesen, talán irántam való figyelmességből tette. Más azonban a bizonyítható valóság, és más a feltételezés, még akkor is, ha olyannak tetsző, mint a való. Néha azért eszembe jut: igazán való is lehetett, ami ma nem bizonyítható. És akkor neki van igaza, Thetisz, Tereza, Terka is lehet az alak, melyet legtalálóbban a pfibyslaviak csak így emlegetnek; a szobor. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvétele /
