A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-07 / 37. szám
«Irin if€0g»ia€MMt€0iP$tiii 400 évvel ezelőtt hunyt el a régi lengyel költészet és a szláv reneszánsz líra legjelentősebb képviselője, Jan Kochanowski (1530—1584). A lengyel reneszánsz költészet gazdagabb a magyarnál, s néhány évtizeddel előbb keletkezett. A petrarkista jellegű szerelmi lírát már Kochanowski feltűnése előtt ismerték és kedvelték Lengyelországban, de nem terjedt el annyira s nem dicsekedhetett olyan kiváló alkotásokkal, mint pl. Olaszországban vagy Franciaországban. Az első lengyel erotikus reneszánsz versek egy, a XVI. század közepéről névtelen szerzőtől származó kéziratos dalgyűjteményében maradtak fenn; nótajelzéseik olasz mintákra utalnak. Olasz forrásokra, főként Castiglione művére támaszkodva írta meg Górnicki a lengyel Udvari embert (Dworzanin). Bizonyos reneszánsz motívumok megtalálhatók Kbchanowski elődjének, a „lengyel irodalom atyjának", Mikolaj Rejnek (1505—1569) a költészetében is. A reneszánsz stílus jól felismerhető Kochanowski költészetében, de Balassiénál erősebben megnyilvánul benne az antik irodalom hatása, főként Horatius utánzása. Egy régebbi tanulmányunkban már vizsgáltuk Kochanowski lengyel nyelvű, világi tárgyú költészetét, a Dalok (Piesni) két könyvét, az epigrammagyűjteményét (Franszki), a Szentivánnapi dalokat, a Gyászdalokat (Erény), és a Töredékekből ismert néhány verset. Ezeken kívül Kochanowski még latin verseket zsoltárkönyvet (Psalterz) és egy drámát is írt, A görög követek elutasítását. Mivel Kochanowski szóképeit Balassiéval hasonlítottuk össze, elsősorban szerelmes és reneszánsz jellegű költeményeivel foglalkoztunk, de néhány példával rámutattunk az említettektől eltérő tartalmú verseire és képhasználatára is. Egyébként a szóképek tárgya nem mindig hasonló a versek tartalmához: pl. szerelmes költeményeiben különböző dolgokhoz, jelenségekhez hasonlítja (azonosítja) szerelmét, a nő testrészeit stb. Kochanowski életműve kétségkívül hasonlít, de számos vonatkozásban el is tér Balassiétól: terjedelmesebb, szerteágazóbb, sokkal több benne a moralizáló és antikizáló (Horatiust) utánzó elem, míg Balassi tipikusabban reneszánsz egyéniség, s ezt nemcsak szerelmi lírája, hanem egész élete, a világgal való konfliktusai is igazolják. Kochanowski lírájában általában az „arany középutat", az erkölcsös életet magasztalja, de emellett néhány költeményében megtaláljuk az egyéniség-kultuszt, a reneszánsz művészre annyira jellemző dicsőségvágyat is. Kochanowskinak a lengyel irodalmi' nyelv megteremtésében szerzett érdemeiről nyilatkozott barátja, a kiváló filológus, A. P. Nidecki, aki már 1564-ben így értékelte a fiatal Kochanowski müveit: „Külön dicsősége az én Kochanowskimnak, hogy azt, amit más országok tehetséggel és tekintéllyel legelső férfiai készek voltak lefordítani saját nyelvükre, kifejezte a mi nyelvünkön — lengyelül, és a mi költészetünk törvényeibe foglalva példát mutatott az utókornak, s nemcsak latin verseivel múlta felül nemzete jeleseit, hanem lengyel verseivel is fényes példát adott, amelyet egész nemzedékünk követhetne, és amennyire lehet, újraalkothatna.’' A reneszánsz költők szerelem- és szépségideáljuk megéneklésében közvetve vagy közvetlenül Platón esztétika nézeteit vették mintául. Ezek szerint a szépség (külső) a jóság (belső) tükre, s rendkívül igéző erővel (hatalommal) rendelkezik. A szerelem célja a lelkek egyesülése a legnemesebb érzésekben. Az igazi nöideál tündérhez vagy angyalhoz hasonló földöntúli lény. Ez az eszményítés részben már az antik görög és latin költészetben is megvolt, s a későreneszánsz korában, főként a Petrarcát utánzó költők tollán minden stilizált eszményképhez, a nöideál sémájának kialakulásához vezetett. A petrarkista nőideált így jellemzi az olasz reneszánsz egyik esztétája, Mario Equicola d'Alveto „A szerelem költőiről” című értekezésében: (Petrarca) „Hölgye a többi között olyan, mint a Nap. Ahogyan ez eltünteti a kisebb csillagokat, ő elhalványítja nemcsak társnőit, de magát a Napot is, mert nincs köztük szebb nála. Ama kor benne tükröződött.. A szőke hajfürtök, a finom fehér kezek, a lágy karok, a kedvesen tartózkodó modor, a büszkén alázatos haragvások, a nem halandó, hanem angyal formájú járás, az emberi hangtól annyira elütő szavak olyan kegyes adományok, milyeneket az ég nem szokott ily bőven osztogatni. Az édes, bájos mosoly, az erény és a szépségek voltak azok a varázslók, melyek öt megváltoztatták. Azt kívánja, bár bezárulnának szemei, miután őt látta, hogy ne kelljen utána kisebb szépségre tekintenie, mert mindent gyűlöl és megvet, ami nem az ő tulajdona. Örül, hogy ebben a korban született, mert aki nem látta Hölgyét, fájdalommal azt fogja kérdezhetni: miért nem jött ő később vagy én korábban? Ha meghal, a világ elveszti fényességét". A szerelmi vallomások a fentiekhez hasonló reneszánsz stilizálását látjuk Kochanowski Dalainak következő költeményeiben: 1. Az arany nyíl mérgezett volt, amely célba találva szerelemre gerjesztett engem, de szerelmemben nem találok kínt, hanem kimondhatatlan örömet érzek szívemben. Nem szabadságvesztés a szolgálat csak ha olyannak szolgálunk, aki ezért hálátlan, s ez egyenlő a legnagyobb szerencsétlenséggel. Köszönöm néked, szerelmem, hogy megmentettél ily bánattól. Ó mindenkinél szebb szűz, olyan a te arcod, hogy az embert arra kényszeríti, akarva, nem akarva, csak téged szolgáljon. Szent szokásait eredményezik azt is, hogy aki szabad lehetne, az is megadja magát neked. Úgy akarnék boldog lenni s azt kívánnám magamnak, hogy örökké csak teutánnad vágyakozzam, s bájos arcod ne változzon meg még akkor sem, ha éveid száma Szibilliáét is felülmúlná. 2. Már minden más arc kiesett emlékezetemből, kedves arcod oly hajnalfényhez hasonló, amely a hatalmas tenger felett reggel piros/ik, s az éj sötétjét hirtelen világossá változtatja; egymás után tűnnek el előle a kisebb csillagok, s észrevétlenül már a következő éjre várnak. Ilyen vagy az én szememben. Boldog az az út. melyen a te lábad fog járni. 10
