A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-07 / 37. szám
Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Lacza Tihamér: KÉPEK A NYÁRI MŰVELŐDÉSI TÁBORBÓI Miklósi Péter: GALOPPBAN, VÁGTÁBAN * Gál Sándor: FŐNIX FÜZETEK Kamocsai Imre: TARTALÉKOSOK Zolczer László: HÍDI VÁSÁR A HORTOBÁGYON SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPTÁNCOK Az első oldalon riportkép a Piac: áruböség — áruhiány c. íráshoz. Fotó: Balogh János A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, • Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Alig másfél hét és a naptár szerint is vége a nyárnak. Szlovákia fővárosát elözönlő turistacsoportok hada is megcsappant már, és helyettük jönnek a csokoládébarnára sült, mosolygós szemű, hangoskedvű fiatalok, hogy elfoglalják az iskolák padjait. Az autóbuszok, villamosok a csúcsforgalom idején újra zsúfoltan „kocognak" céljuk felé és ismét eszünkbe jutnak a közlekedéssel kapcsolatos mindennapi apró bosszúságaink, de néha meglepetésszerűen váratlan örömök is adódnak: idejében jön a busz, a fiatalok szolgálatkészen átadják a helyüket, a vezető megvárja a loholó nénikét és nem csukja be az orra előtt az ajtót stb., stb. Örökzöld téma. A helyátadással úgy látszik kevesebb a probléma. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a fiatalok figyelmesebbek lettek az idősebbek iránt Ami meglepő, hogy sok helyen (villamoson, buszban) olyan esetet láttam, amikor az idős ember erre a nemes gesztusra, azt se mondta, hogy „kisfazék" — semmi köszönömfélét nem morgott az orra alatt. Úgy terpeszkedett le a székre, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és a felpattanó, zavartan mosolygó fiatalt egyszerűen levegőnek nézte. Nem azt mondom, hogy könnyes zsolozsmát rebegjen, de egy udvarias köszö-TAKARÉKOSSÁG!? Energiatakarékosság. E bűvös szó kísér bennünket nap mint nap. hallhatunk róla a rádióban, a televízióban, erről olvashatunk a napilapokban, szaklapokban, képeslapokban. Ez a szó sok mindenre utal: például arra, hogy takarékoskodnunk kell a villanynyal, a hajtóművel, a vízzel, egyszóval mindennel, mert ezt követeli meg a világgazdasági helyzet, a magas olajárak stb. Ez a szó azonban szorosan összefügg a levegőszennyezödés fogalmával is ... Akkor kezdtem ezen gondolkodni, amikor észrevettem, hogy fővárosunkban egyre több gyalogoszónát létesítenek, és kizárják az autókat a belvárosból. Ezzel nemcsak csökkenteni akarják a levegő szennyezését, hanem kényszerítik is az autósokat, hogy a külvárosi parkolókban hagyják a járművüket. nőm szót megérdemelne. Mert kitől tanuljon illemet a fiatal, ha nem az idősebbtől? Az autóbuszok tisztasága az utóbbi időben egyre elszomorítóbb. Tapasztalatunk szerint különösen vonatkozik ez a 30-as buszra. Néha bokáig ér benne a különböző hulladék, és ha zökken egyet, akkor olyan porfelhő kerekedik, hogy egymást is alig látni. Azt hittem, hogy csak a délutáni csúcsforgalomban van ez így, de a minap hétfőn reggel hét órakor utaztam, s ugyanolyan por és piszok fogadott a buszban, mint péntek délután. Tudom, hogy az utasok is ludasok a dologban, de valakinek kötelessége lenne takarítani is. Vagy ez nincs benne a munkatöltetben? Kétlem, mert láttam én már az állomásról jövet csúcsidőben frissen felmosott autóbuszt is, amelyben élvezet volt utazni. Még egy régi vesszőparipám van: az autóbuszok számtáblája. Nem tudom, ki volt az ötletadó (Nobel-dijat érdemelne), de a kék pléhtáb/ában sárga alapon virító számokat még sasszemmel sem lehet elolvasni. Talán csak este, ha világítanak! Mert fényes nappal a jószemű ember öt méterről sem veszi észre hogy 30-as busz jön-e vagy 38-as. A kék és a sárga szín szinte semlegesíti egymást. Ezért néha kivételesen már látni — talán egyéni Ezen intézkedések csak örömmel tölthetik el a belvárosi embert, mert végre friss levegőt szívhat! Ám egy nagyvárosnak mégis szüksége van a belvárosban parkolóhelyre, hogy legyen hol a bel- és külföldi turistáknak, bevásárlóknak állniuk, közel az üzletközponthoz. Meg is épült néhány parkolóhely a Fa utcán, a PRIOR áruház előtt, a Május 1. téren ami azonnal lehetetlenné tette, hogy a belvárosban friss levegőt szívhasson a járókelő. Erre akkor döbbentem rám, amikor külföldi rokonaimmal a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja felől közelítve meg a központot egy belvárosi parkolóhelyet kerestünk. Ekkor ugyanis kötelező városnézést is kellett végeznünk, mert egyszerűen a legközelebb eső parkolóhelyre tilos behajtani, úgyhogy körbe kellett mennünk az egész városban, keresve a lehetőséget, hogy megfordulhassunk és visszajöheskezdeményezésre — fehér alapon fekete vagy kék számokat is. De miért nem lehet színekhez értő szakemberekkel egységes táblákat terveztetni? Az utasok sem angyalok. A rongálásokról, vandalizmusról, már lapunkban sokat írtunk. A megállóhelyek falait elcsúfítják a szórófestékkel ráírt közlemények, hogy melyik katonának hány napja van még hátra a hadseregben, vagy a kedvesük becenevét örökítik meg stb. A menetrendet rendszerint még frissen letépik, a padok léceit fel feszegetik. A buszban az ülések huzatát bicskával felvágják, stb. Egyszóval, van még mit tennünk az utasok nevelése terén is. Jön az ősz, jön a csúcsforgalom. A közlekedés apróbb, de néha bosszantó hibáit egy kis figyelmességgel ki lehetne küszöbölni. Nem mindegy az, hogy az ember milyen hangulatban érkezik reggel a munkahelyére, vagy délután hogyan ér haza családja körébe. sünk a Fa utcai parkolóhelyre. Útközben láttuk a Dunaj áruházat, az SZNF teret, a PRIOR áruházat... és szennyeztük a levegőt, a gyalogoszónát, ráadásul nem jártunk jobban a Május 1. téri parkolóban sem, mert onnan sem szabad balra letérni a híd irányába, így ismét kezdődhet a körutazás. Energiatakarékosság — levegőszennyeződés! Ugye, nagyon is összefügg a két szó? Gyalogoszónát létesítünk, hogy ne szennyezzük a belváros levegőjét, de csak nehezen megközelíthető parkolóhelyeket építünk, pedig e létesítmény rendeltetése a felesleges autózás megszüntetése, a hajtóenergia-fogyasztás csökkentése és a levegőszennyeződés korlátozása lenne. PLOCZEKNÉ M. E. 2
