A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-31 / 36. szám
Hallottukolvastuklattuk Nelson admirális bátor mosdatói. Frank Jordan és Reg Dosell nem ismeri a szédülést, és akrobatának is elmehetne: ezért bízták rájuk Nelson admirális 52 méter magas londoni szobrának tisztítását a híres Trafalgar Square-en. Mats Olsson, svéd újságíró, aki részt vesz a Los Angeles-i olimpián, mindennapos reggeli kocogása során az ottani levegő szennyezettsége miatt gázálarcot visel. Fel a fejjel! A hegymászó akadálytalanul nézhet fölfelé, ha ezt a hátizsákot használja. Aki egy magas csúcs felé mászik, annak ez természetszerűen igen fontos. Az AB-nak elnevezett hátizsák háttámlájában ugyanis mélyedést alakítottak ki, így a turista könnyen hátrahajthatja a fejét. HANGVERSENY Vasárnap délelőtt a galériában Nálunk és világszerte is egyre gyakoribb a képzőművészet és a zene összekapcsolása oly módon, hogy a már magában véve is atmoszférát sugalló képtári termek alakulnak át, igaz csak apró méretű — koncertteremmé. így válik most már szabályszerű rendszerességgel minden vasárnap délelőtt a Fővárosi Képtár (a hajdani patinás Mirbachpalota) első emeleti nagyterme is intim hangulatú zeneszalonná, hogy Tilgner Viktor híres Goethe-szobrának társaságában hallgassa meg az ember a fellépő művészek muzsikálását. Nyaranta, az időjárás függvényében, gyakran az is előfordul, hogy a színtér megváltozik, s a művészek a hűs-napos udvaron muzsikálnak, Tilgner egy másik szoborremekének, a Triton és a nimfának árnyékában. Július első és utolsó vasárnap délelőttjén érdekesen alakult a két matiné műsora, melynek több érintkezési pontja is volt. Az első nevezetesen az, hogy mindkét alkalommal egy-egy vonósnégyes játékában gyönyörködhettünk, a másik pedig, hogy műsoruk, egy mű kivételévek cseh mesterek müveiből állt. Először a brnói Morva Vonósnégyes lépett pódiumra s műsorát Vitézslav Novák G-dur op. 22 vonósnégyesével kezdte, tehát egy olyan ritkaságszámba menő művel, amely kamarazenei életünkből teljesen hiányzik. Ezután Maurice Ravel F-dur vonósnégyese hangzott el, mely ismert mű ugyan, mégis ritkán kerül megszólaltatásra. Jóllehet, Novák és Ravel kortársak voltak, stílusuk mégis ellentétes előjelű, mert míg Ravel szikár hangzásával és pregnánsan kirajzolt témáival előre mutat, addig Novák Dvorák zenéjében gyökerező hangvételű müvei visszapillantó jellegűek. A zenészek kiegyensúlyozott, tömören hangzó játékához a cseh komponista művének megszólaltatása állott közelebb. A következő alkalommal az 1973 óta együtt játszó Trávniéek vonósnégyes lépett fel. Most „alaprepertoárjuk" két darabját, nevezetesen Dvorák közkedvelt „Amerikai" F-dur op. 96 vonósnégyesét és Smetana megragadó önvallomását, az „Életemből" néven ismert e-moll vonósnégyest idták elő. Trávniőekék nem az újdonság varázsával hatottak, hanem a jól ismert müvek élvezetes újratolmácsolásával. Egynemüen hangzó, szenvedéllyel átélt játékukkal pedig ismét bizonyították, méltók rá, hogy a messze földön híres cseh vonósnégyes hagyományt folytassák. Varga József KÖNYV Borenich Péter: Csak a labdán van bőr (A totóbotrány és igazi háttere) „Beteg a magyar futball!" — kiáltották az utóbbi esztendőkben újságírók, köttök, írók világgá. Az „aranylábú gyerekek" hazai és külhoni szereplése egyre gyakrabban a humoristák céltáblájává vált. Mi pedig, akik a televízió jóvoltából, avagy a lelátókon szorongva végignéztük a találkozók egyikét-másikát, igazat adtunk nekik. Úgy tűnt, mindenki tud a bundákról, csupán a labdarúgó szakvezetők, edzők vakok és süketek. Mígnem egyszer robbant a bomba! Az Országos Takarékpénztár bejelentése alapján a rendőrség vizsgálatot indított a totócsalási ügyben. Az egyik játékos mondja a könyv elején : „A sportnak már szinte nincs is semmi köze a sporthoz. Már lassan gazdasági erők harca ez a különböző városok és a különböző bázisszervek között." Igen, a csapatok adták-vették a mérkőzéseket, s kialakulhattak a maguk pecsenyéjét sütögető totómaffiák. Molnár, a totókirály és társaik az 1982. évi Nyári Totó Kupa sorozatán 29 (!) millió forint nyereségre tettek szert úgy, hogy mintegy félszáz csapat másfélszáz játékosát kenyerezték le, népszerű játékvezetőket, edzőket vásároltak meg. Borenich Péter, a szemfüles újságíró magnetofonjával magánnyomozásba kezdett, majd könyvbe foglalva leírta, kik, hogyan, milyen formában keveredtek a közvéleményt hosszú hónapokig foglalkoztató afférba. Az ítélethirdetést követően fellélegezhettünk. Lakat alatt hát a bundaszervezők, a totócsalók, ismét érdemes lesz eljárni a mérkőzésekre, lehuppanni a karosszékbe, ha focimeccset közvetít a tévé. Majd, derült égből — villámcsapás, az elmúlt hónapokban újfent bundaügyekkel volt kénytelen foglalkozni a Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága. Emlékezzünk csak a Honvéd és a Volán dicstelen bajnoki hajrászereplésére. Kezdődne megint minden elölről? S csupán magyarországi sajátosság lenne a mérkőzések adás-vétele? A karcsú kis kötet a szerző magánkiadásában látott napvilágot és szinte pillanatok alatt el is fogyott. Zolczer László A „kocka" története Nem is olyan régen, Rubik Ernő neve öles betűkkel jelent meg a legolvasottabb világlapok hasábjain. Csodálattal emlegették a magyar feltalálót, a kocka szülőatyját, aki lázba hozta a világot. Hírneves matematika-professzorok írtak róla tanulmányokat, könyveket és zseniálisnak ismerték el Rubik Ernő kreációját. Sok országban az év játéka címet nyerte el, százezrek, majd milliók forgatták a színes kockát, sőt botrányokat is okozott, feleségek váltak el férjeiktől, mert azok a kockával töltötték az éjszakát. Az egyik nyugati üzletember hangsúlyozta, hogy a játékgyártás történetében nem volt még példa ilyen sikerre, a kockáért ezrek álltak sorban. Olyan látszat alakult ki, mintha a kocka minden sikert learatott volna. Később derült ki, hogy a fény mögött árnyék is van, az örömben bosszúság is. Az előzmények kapcsán el kell mondanunk, hogy a kocka 1978-ban már szerepelt a nürnbergi játékvásáron, de nem keltett feltűnést. Akkor még maga, Rubik Ernő sem hitte, hogy világszenzáció lesz belőle, százig való könyv jelenik meg róla, slágerbe foglalják a nevét, nemzeti és világbajnokságot rendeznek a legjobb kockaforgatók részvételével. A kocka tényleg győzött, de nem győztek azok, akik hasznosítani akarták, pénzzé akarták varázsolni a zseniális találmányt. Tulajdonképpen Laczi Tibor magyar származású bécsi üzletembernek köszönhető, hogy a kocka annak idején a nürnbergi vásáron „befutott". Ő mutatta be néhány nyugatnémet játékkereskedőnek, akik megérezték a kocka jövőjét. Rendelésekkel halmozták el Laczi Tibort. Megindulhatott volna a hatalmas szériákban való gyártás. Ám hamarosan kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert sok-sok akadály merült fel egyszeriben. Még azt sem tudták elintézni, hogy Rubik Ernő csodálatos játéka védve legyen külföldön, s így — különösen Hongkongban — már a kezdet kezdetén több kockát gyártottak (hamisítottak), mint Magyarországon. A költő Mezei András a Rubik-kocka gazdasági hátterét vizsgálja Magyar kocka, avagy Még mindig ilyen gazdagok vagyunk c. könyvében és sok-sok emberrel beszél, akik valamilyen oknál fogva kapcsolatban volt a kocka gyártásával, világpiaci forgalmazásával. A költő objektiven vezeti végig az olvasót a kocka-kálvárián, rámutatva, milyen baklövések történtek a gyártásnál és a kereskedelemben,. 'mi volt az oka annak, hogy nem sikerült megragadni a kecsegtető lehetőségeket. Izgalmas olvasmány Mezei András könyve. Izgalmas és tanulságos. (dénes) HANGLEMEZ Sas-taps Találó a lemez — Sas József első nagylemezének — címe, mert „rárímel" a „vastaps"-ra, ami gyakran hangzik fel ezen a remek szórakozást biztosító kabarélemezen. Sas József, a budapesti Mikroszkóp Színpad egyéni humorú, sokoldalúan tehetséges művésze a Magyar Rádió Kabarészínpadának is állandó szereplője, s első nagylemeze is néhány olyan számot tartalmaz, melyek a rádiókabaré különféle műsoraiban hangzottak el. A lemez tehát a Magyar Rádió felvétele, rendezője: Marton Frigyes közreműködői: Komlós János, a Mikroszkóp Zenekar és Túrán László kisegyüttese. Nem túlzás talán, ha (a lemezen hallottak alapján is) azt állítjuk, hogy Sas József jelenleg a magyar kabarészínpad egyik kiemelkedő egyénisége. Mindent tud, amit ebben a műfajban tudni kell, sőt, bátran állíthatjuk, hogy sokkal többet tud. Hiszen voltak és vannak kabarécsillagok, akik híressé váltak, bár soha nem énekeltek. Voltak és vannak a kabarészinpadoknak olyan művészei, akik csak mint sanzonénekesek, vagy csak mint parodisták váltak műfajuk csillagaivá. Nos, Sas József mindezt egymaga műveli, mégpedig — felsőfokon. Énekes és nem énekelt — tehát prózai vagy verses — szerepeit, paródiáit egyaránt utánozhatatlan egyéni stílusban, tehetségesen adja elő, s a színpadon úgy mozog, (ez a lemezen természetesen nem érzékelhető), hogy a manapság oly divatos és igényelt látványtervezés kívánalmainak is maradéktalanul megfelel. A lemez egyik oldala „non stop" előadásban a rádiókabaréban elhangzott négy számát tartalmazza (Rádiókabaré, Nőnevek, Pesti közös piac. Budapesti körséta). Valamennyi számban annyi a jó ötlet, leleményesség, a találó poén, a sziporkázó szellemesség, hogy a számokat hallgatva úgy érezzük: a produkció — csúcsteljesítmény, mindezt jobban már nem is lehetne csinálni. Ezt látszik igazolni a jobbnál-jobb poénok után feldübörgö, szűnni nem akaró vastaps is. Pedig amikor így vélekedünk, még nem hallottuk a lemez másik oldalát. Az itt elhangzó három számban (Zenés történelemkönyv, Falu végén kurta kocsma. Ráadás) ugyanis bemutatkozik Sas József, a parodista is. (Sárdy Jánost, Rátonyi Róbertét, Latabár Kálmánt és Rózsahegyi Kálmánt parodizálja igen élethűen). Sági Tóth Tibor 9
