A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-24 / 35. szám

vállalati elszámolásra és bevezettük a tel­jesítménybért. Ez minőségjavítást és gyorsabb munkát eredményezett. Bevált az új termelési rendszer és fokozatosan ehhez igazítjuk a bérrendszert is. Termé­keink eladásával és minőségével nincs problémánk. Amiben pótolnivalónk van, az a munkafegyelem. Megítélésünk sze­rint a munkaidő nem egész 85 %-át hasz­náljuk ki. Moldávia. Mit tudok Moldáviáról? Na­gyon keveset. Talán csak annyit, amit indulásom előtt sikerült gyorsan elol­vasnom. 60 évvel ezelőtt jelentkezett a szovjet köztársaságok nagy családjába. Hányatott sorsú ország volt. Az uralkodó Besszarab család neve után valamikor Besszarábiának nevez­ték el. Északi részébe benyúlik a Kárpá­tok egyik ága. Déli része síkság. Főváro­sa Kisinyev. Románok, oroszok, ukránok, bolgárok, görögök, törökök, örmények, magyarok, németek és cigányok élnek Moldáviá­ban. A legrégibb időkben szittya nomá­dok lakták. I. e. 106-ban a római Dácia tartomány részévé vált. A 3. században a gótok szállták meg. Az 5. században a hunok, ezeket követték az avarok, bol­gárok, magyarok és kunok, majd a szlá­vok. A 13. században a tatárok pusztí­tották el. A 18. században az oroszok több ízben küzdöttek az országért, az 1812-es bukaresti békével sikerült meg­szerezniük, de az 1856-os párizsi béke ismét elvette Oroszországtól. 1878-ban az orosz—török háborút követő berlini kongresszus úgy döntött, hogy ismét Oroszországhoz tartozzék ez a terület. 1924-ben Moldavia jelentkezett Szov­­jet-Oroszország köztársaságai közé. A román királyi hadsereg a második világ­háború idején elfoglalta és a Román Királysághoz csatolta. A háború alatt a fasiszták elpusztították, majd a Vörös Hadsereg hozta meg nekik a szabadsá­got. A gyár legújabb termékei megfelelnek a legigényesebb esztétikai és funkcionális követelményeknek. Meggyőződtünk arról, hogy Wroclawban modern típusú hütő-, fagyasztó- és automata-mosógépeket gyártanak, hogy a Polar-védjegy valóban a minőség garanciája. Dr. ERDÖFY RICHARD A szerző felvételei Moszkvai idő szerint fél négykor in­dult a gépünk a vnukovói repülőtérről s mi időben érkeztünk. Az ellenőrzés csak néhány percig tar­tott. Nágya előre jelezte érkezésünket. A személyzet udvarias és figyelmes volt. A nálunk is ismert Tupolev TU—135/a géppel repültünk, az utastérbe légikis­asszony vezetett fel bennünket, aki még a felszállás előtt minden utast üd­vözölt, majd bejelentette, hogy a gép hétezer méter magasságban fog repülni, a repülési idő 2 óra 10 perc, s a végén közölte, hogy Kisinyevben a hőmérsék­let 32 Celzius fok. Itt Moszkvában alig haladta meg a hőmérő higanyszála a 20 fokot. A Moldavai Szovjet Szocialista Köz­társaság 33,7 ezer négyzetkilométer te­rületen fekszik. A lakosság száma meg­haladja a 4 milliót. A Szovjetunió dél­nyugati határát képezi. A 15 szovjet testvéri köztársaság egyike, amely a Szovjetunióhoz való csatlakozás után kimagasló eredményeket ért el az élet minden területén. Ezek az eredmények akkor mondanak valamit, ha tudatosít­juk, hogy negyven évvel ezelőtt Moldá­via lakosságának kétharmad része írás­­tudatlan volt. Ma a köztársaság terüle­tén nem él egyetlen olyan ember sem, aki ne tudna irni-olvasni. KLIMITS LAJOS Archívumi felvétel Constantában a Muzeelor utca tenger­part felőli végén látható MIHAI EMINESCU szobra, azé a költőé, akit Ady Endre egyik írásában a románok Petőfijének nevezett. Sorsa, irodalomtörténeti szerepe több vo­natkozásban is hasonlatos lánglelkü köl­tőnkéhez. Az elszegényedett bojár, Mihai Eminovi­­ci hetedik gyermeke maga választja és dönti el, hogy milyen nevet is viseljen. Különféle iskolákban tanul Bécsben, Ber­linben. Vándorszínészek társulatához szerződve súgóként, segédszínészként jár­ja az országot, majd német nyelvtanár, könyvtárigazgató, tanfelügyelő, újságíró lesz. Fiatalon, harminckilenc éves korában halt meg. j Ady hasonlata — bár Eminescu 27 évvel később született Petőfinél — mással is indokolt. Eminescu költészetének első marxista értékelője, Dobrogeanu Gherea is hozzá hasonlóan vélekedet^, amikor tanulmányában ezt írta: „Elképzeljük, mi történt volna, ha harminc évvel korábban születik ..." Most itt állok az ifjúság, a szerelem e költőjének a románok Petőfijének szobra előtt. Csöppet sem csodálkozom, hogy Oscar Han, a szobor alkotója a klasszikus román líra, a kései romantika eredetit, újat mondó képviselőjének ilyen monu­mentális emléket állított. Fel kell emel­nünk a tekintetünket, olyan magasságba helyezte a költő mellszobrát, ugyanakkor teljes alakban ábrázolta Veronica Midét, a költő szerelmét, akinek innen, Constan­tából küldött levelében így panaszkodik Eminescu: „Úgy érzem, nem bírom to­vább .. Első versei 1866-ban, a Budapesten nyomtatott Família című erdélyi lapban jelentek meg. Első verseskötetét pedig — éppen száz évvél ezelőtt, 1884-ben — itt, Constantában vehette a kezébe, de akkor­ra már úgy eluralkodott szervezetén ször­nyű betegsége, hogy első könyve láttán se tudott örülni. Beteljesedett amiről a Száz árbócból című versében (Kacsó Sándor fordítása) írt: „árván maradt lelke annyi dalnak / száll örökre — ringva szárnyán / tengerárnak, szélviharnak..." A költő szobrát úgy helyezték ide, hogy jelképez­zék vele: a tiszta emberi eszményeket védelmezve útjában maradt tengerárnak, szélviharnak. Kortársa, Caragiale ilyennek látta meg­ismerkedésükkor Eminescut: „dús, feke­te fürtökkel körített, klasszikus szépségű arc, magas, nyílt homlok, nagy szemek, szelíd és mélységesen mélabús mosoly". Bizonyára ilyen volt. Nekem a szoborarc mégis mást sugall; az elveit, az életesz­ményét büszkén vállaló költő magabiztos mosolyát, azt az embert, aki a „Császár és proletár" című versében (Franyó Zoltán fordítása) így vall: „Ha már, ki egyszer meghalt, jogos bért úgyse kaphat: / Ve­gyétek el e földön a megszolgált jutalmat, / Itt mind, de mind egyenlő, testvéries legyen! /" Műveit az utóbbi másfél évtizedben a kiadók közel 1,5 millió példányban jelen­tették meg. Versei a nép ajkán élnek, nem egy népdallá vált, a folklór színes világá­ban újjászületett. Mielőtt továbbsétálnék, még egyszer felemelem a tekintetem, hogy szoborar­cának magabiztos mosolyát láthassam, hogy a román Petőfi szellemének elisme­réssel, tisztelettel adózzam. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvétele A románok Petőfije 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom