A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-06 / 28. szám
Ki mit gyűjt? Szinte egyedülálló, rendkívül érdekes gyűjteménye van Josef Cadek Ostrava-Poruba-Í szakoktatónak, aki régi gyémánt- és üvegvégókat gyűjt. Jelenleg harminchárom gyémánthegyü, hatvanhét görgős vágószerszáma van, ezenkívül tizenhét katalógusa is. A XVI. század végén fedezték fel, hogy a gyémánttal könnyen lehet üveget vágni és azóta az üvegező céhek címerében is szerepel a díszes üvegvágó. A régi mesterek elefántcsontnyelű, aranyozott üvegvágók kicsinyített mását hordták a nyakláncukon. A képen három különböző alakú üvegvágót mutatunk be, amelyek a XX. század elején készültek. POSTÁNKBÓL: Balyó Ildikó (980 21 Vieska nad Blhom 7.) kártyanaptárt gyűjt Akinek van cserepéldánya, szívesen venné, ha küldene neki. Mint már megírtuk: kártyanaptárakat a nagyobb üzemek és vállalatok adnak ki az év elején. Lábsky Zoltánnak, aki jelenleg katona és a régi pénzek, kardok, kitüntetések érdeklik, valamint a róluk szóló könyvek, katalógusok — levélben válaszolunk. Emberi sorsok A TÖRVÉNYESSÉG SZIGORÁVAL Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának és Legfőbb Ügyészségének vezető dolgozói a minap ismertették az újságírókkal annak a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettek okairól, feltételeiről jás megelőzéséről szóló tanulmánynak tartalmát, amely több esztendő ilyen irányú szlovákiai bűnvádi eljárásainak és jogerős ítélettel zárult büntetőpereinek tapasztalatait összegezi. E számos statisztikai adattal alátámasztott és tudományos igénnyel készült oknyomozó felmérés egyik vezérgondolata: a bűnüldözés tekintetében is érvényes az orvostudománynak azon gyakorlata, miszerint a különféle, már meglévő betegségek gyógyítása fontos ugyan, ám ennél sokkal lényegesebbnek tűnik föl a különböző megbetegedések megelőzései A jogtudomány nyelvén ugyanez így hangzik: a bűnüldözés és a megelőzés fontos kiegészítője a bűnözés okainak felderítése. A szocialista törvényesség szigorát érvényesítő ügyészségek és bíróságok mindennapi munkája alapján ezért nyilvánvaló, hogy társadalmunk egyik legaktuálisabbnak tekinthető gondja a közvagyont károsító bűnözés viszszaszorítása és a szocialista társadalmi tulajdon hatékony védelme. A törvényszegő cselekedeteknek ebben a csoportjában különböző természetű és horderejű bűntettek szerepelnek: lopás, betöréses lopás csakúgy, mint kisebb-nagyobb tételekben történt sikkasztás, rongálás, hűtlen vagy gondatlan kezelés és a közvagyon elprédálásának egyéb formái. Természetesen, esetről esetre az elkövetők szándéka is különböző; eltérőek továbbá a tettesek személyiségi sajátosságai, esetenként mások a bűnelkövetéssel kapcsolatos céljaik avagy védekezésképpen felhozott indokaik — s ezekhez a körülményekhez igazodva alakul bűnösségük mértéke is. A személyiségi vonásokat kutatva kiderül, hogy a bűnöző általában csak a saját szükségleteit és érdekeit tartja szem előtt; rendszerint több anyagi eszköz megszerzésére törekszik, mint amennyit végzett munkájának arányában a társadalom biztosít. A szocialista társadalmi tulajdont megcsonkító bűnöző így egyéni érdekeit a társadalmi érdek fölé helyezi, és a közvagyont egyszerűen közprédának tekinti. Érdekes tapasztalatokra lehet szert tenni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetőinek indítékait kutatva. Első helyen a harácsoló, vagyongyüjtési és nyerészkedési törekvések állnak. Figyelemre méltó, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő egyének többsége viszonylag jó anyagi feltételek között él, és személyes szükségleteit minden különösen gond nélkül fedezni tudja legális jövedelméből. A gazdasági bűnözés vádjával gyanúsított egyének vallomásait elemezve kiderül, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő bűnözők mindig egyéni anyagi javaik illetéktelen gyarapítására törekszenek. Gyakran fordul elő a bűncselekményeknek az a fajtája, amikor a közös tulajdon őrizetével. felügyeletével megbízott, vagy anyagi felelősséggel járó beosztásban dolgozó személyek a kínálkozó alkalommal visszaélve a közös tulajdont úgy kezelik, mintha az a privát vagyonkájuk lenne... Ezt a feltevést az a megállapítás is igazolja, miszerint különösen az önálló intézkedésre jogosult személyek körében fordul elő gyakran sikkaszG. BEPT: A KALAPCSERE Történt egyszer, hogy egy elegáns férfi betért a Bécs belvárosában levő „Divatos női kalapok" nevű üzletbe. — Kényes ügyben fordulok önhöz, asszonyom — szólt a tulajdonosnőhöz. — Megbízhatom a diszkréciójában? — Hát persze! Szolgálatára állunk. — Akkor mindjárt a tárgyra térek. Ma délután eljövök egy hölgyismerősömmel, és felajánlom neki, hogy válassza ki a legdrágább kalapot. De nem volna lehetséges ... hogy az eladónők egy száz schillinges kalapért ezret kérjenek?... Én gavallér leszek, megveszem a kalapot, és ezer schiilinget szurkolok le érte. Holnap pedig újra eljövök — és visszakapom a különbözeiét. — Értem, uram, minden rendben lesz — mosolygott a tulajdonosnő. ... Délután minden úgy történt, ahogyan a vevő kitervelte. Az eladónők kifogástalanul játszották a szerepüket., Másnap délelőtt a férfi megjelent, hogy visszakapja a kilencszáz schillingjét. — Attól tartok, elszomorító hírt kell közölnöm önnel — mondta sóhajtva a tulajdonosnő. — Az imént járt itt a hölgyismerőse, és arra kért, cseréljem ki azt a kalapot, amelyért ön tegnap ezer schiilinget fizetett, négy darab kétszázötven schillengesre ... Azok ugyanig jobban tetszettek neki... Én pedig nem tudtam nemet mondani. Hiába, arany szívem van! Fordította: GELLÉRT GYÖRGY UESZTŐ-E A MADÁRUESZTŐ? Hol igen, hol nem. Az Óz című mesében — és filmben — például szánalmasan kedves figura, és az is megesik, hogy az igazi madárijesztö sem tölti be jól a szerepét, mivel annyira szeretetreméltóvá sikeredik, hogy egyik-másik madár nemhogy megijedne tőle. de egyenesen rátelepszik. Persze gyakrabban fordul elő, hogy rémisztő külsejével még a kisebb gyerekeket is megijeszti, nem beszélve a veteményeskertet dézsmáló madárrajokról. Érdekes, hogy a régiek még kifejezetten vonzó madáríjesztőket barkácsoltak. Önmagukhoz hasonlóvá akarták tenni a vázra tűzött bábut, önmagukat akarták helyettesíteni vele, hogy a mágia szabályai szerint állandó jelenlétüket biztosítsák a kertekben, szántókon, így késztetve visszavonulásra például a seregélyeket. Ezért aztán egyes vidékeken még ma sem „ijesztő" a madárijesztö. Később a bábuk mind ijesztőbbé váltak, s a nagyobb hatás kedvéért még ilyesfajta versikéket is véstek a törzsükül szolgáló karóba: Huss madár, szállj el innen, / mert ez itten az én földem. / Meg is védem birodalmam, / ne dézsmálj hát irgalmatlan, / mert büntetlen nem hagylak, / ha elkaplak, megcsaplak. Egy XVII. századi könyv szerint pedig egyáltalán nincs is szükség madárijesztőre. Elég egy varázsigével megigézett patkószöget némi hókuszpókusszal elásni a földbe, és az minden arra tévedő madár csőrét beszögezi, hogy ne tudja megdézsmálni a veteményeket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a varázsigének nem sok foganatja volt: a földeken ma is sok helyen látni a hol barátságosan, hol ijesztően bólogató madáríjesztőket. tás, esetleg a társadalmi tulajdon meglopásának egyéb formája. Napjainkban — a felszabadulás előtti múlthoz viszonyítva — nem a nélkülözés, nem a szükség, hanem elsősorban a nyerészkedési hajlam ejti kísértésbe azokat, akik olykor valóban közprédának tekintik a társadalmi tulajdont. A büntetőperek jegyzőkönyveiből és a bírói ítéletekből az is kiderül, hogy több eset hátterében a tartási és gondozási kötelezettség elmulasztásának azonnali hatállyal esedékes megtérítése húzódik meg. A gazdasági bűncselekményekre vetemedő egyének vallomásaiban vissza-visszatérő indok a „pillanatnyi pénzzavar", az elkövetők jelentős százaléka ezzel indokolja tettét. A nyomozati eljárás során aztán kiderül, hogy az elkövetők jelentős hányada eleinte valóban „csupán kölcsön veszi" az általa kezelt összeg egy részét, mert jelentős tételt jelentő vásárlás, utazás vagy egyéb tetemes kiadás előtt áll. Csakhogy korábbi életmódjához hasonlóan, az önkényes kölcsön után sem tud ésszerűen gazdálkodni havi jövedelmével. és az egyre jobban halogatott visszafizetési idő alatt a dologra fény derül, az illető ellen pedig bűnvádi eljárás indul. Ezzel függ össze az az érdekes lélektani észrevétel, miszerint a „pillanatnyi pénzzavarból" eredő igények kielégítése után a visszafizetési kötelesség érzete fokozatosan gyengül, elhalványul a következményektől való félelem és ily módon fokozatosan kialakul a végleges eltulajdonításba való belenyugvás „békés" tudata. Nem elhanyagolható szempont az úgynevezett kriminogén környezet káros hatása sem. Általában iszákosság, rendezetlen családi élet, bűnözőkből álló baráti kör vagy munkakerülő életmód szerepel „magyarázatképpen" a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek csaknem huszonöt százalékánál. Ezek az indokok rendszerint azonban egyéb okokkal együtt jelennek meg. Például a társadalmi tulajdon ellen irányuló, alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények tetteseinek mintegy fele már büntetett előéletű, jelentős hányada pedig többszörösen visszaeső bűnöző. Mindez csak kiemeli a bevezetőben említett átnevelés és a megelőzés fontosságát. Igazságügyi szerveinknek a közvagyon elleni bűnözésről szóló összegező felmérése a gazdasági bűnözést különösen veszélyes és káros' törvénysértő magatartási formának tartja; s egyben rámutat arra is, hogy a bűnre vetemedök tetteire gyakran különféle területi és foglalkozásbeli sajátosságok vagy káros kispolgári nézetek is kihatással vannak. Nyomatékosan rámutat egyben arra is, hogy a közvagyon semmi esetre sem azonosítható a közprédával! -Aki mégis „összetéveszti" ezt a két fogalmat és a társadalmi tulajdon kárára igyekszik meggazdagodni, annak ügyeskedő mesterkedései előbb-utóbb a bírósági tárgyalóteremben érnek véget ahol viszont minden vádlottnak a társadalom érdekeit és a szocialista törvényességet szolgáló paragrafusok szigorával kell számolnia! (miklósi) 19
