A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-17 / 34. szám

A Cseraadok életéből VERSENY? lenne több müsorblokkot összeállítani". Ez­zel kapcsolatosan Jókai Mária érvei helytál­lóak. magam is ezt vallom. Bárcsak addig élhetnék, ahány műsorblokkot össze tudnék állítani különböző vidékről. Azt a „negatív­nak" minősített véleményt sem fogadhatjuk el, ami szerint a jelenlegi járások határai nem azonosak néprajzi tájegységeinkkel. Ezzel kapcsolatosan is osztozom Jókai Mária véle­ményében. Ez a verseny előnyét és nem hátrányát szolgálja. Tévedés, hogy a kerületi és az országos versenyen bemutatott mű­sorblokk független a járási versenyektől. Nézzük meg közelebbről, milyen is volt az 1980-as verseny szerkezeti felépítése. Ha­gyományápoló népdalénekesek, hagyo­mányőrző népdalénekesek, éneklőcsoportok, népi zenekarok, hagyományőrző táncosok és folklórcsoportok kategóriájába lehetett be­nevezni. A járási rendezvényekről a kategóri­ák győztesei eljutottak a kerületi versenyre, ahol azonban nem szólóban, hanem egy összefüggő műsorblokkban, egy vagy több mondanivaló köré csoportosított műsorban névtelenül versenyzett az éneklő- és folklór­csoport, a szólista, a zenekar stb. S ez egy további erénye volt az 1980-as versenynek, mert az egész járás (120 ember) egy ember­ként izgult az előbbrejutásért. S ha a CSE­­MADOK-nak elsődleges célja a tömegek megnyerése mindenféle megmozduláshoz. közepén harmincadik alkalommal rendezte meg Somodiban a járási dal- és táncünne­pélyt, amely idén az SZNF 40. évfordulója jegyében zajlott A CSEMADOK Kassa-vidéki Járási Bizott­sága sok gonddal készítette elő a jubileumi rendezvényt hogy méltó legyen annak a há­rom évtizednek a hagyományához, amely alatt népművészetünk, népi hagyományaink ma­gas szintű tolmácsolásának rangos fóruma lett a somodi dal- és táncünnepély. E három évtizedre visszapillantva elmondhatjuk, hogy a Kassa-vidéki járásban a CSEMADOK munká­jában a népi nagyományok gyűjtése, feldolgo­zása és interpretálása az első helyet foglalja el. Az országos népművészeti seregszemléken és versenyeken elért eredmények is a munka minőségi színvonaláról tanúskodnak. így ter­mészetes, hogy a Somodi-fürdőbe látogató közönség évek óta nemcsak a szép környezet­ben gyönyörködhet hanem olyan magas szín­vonalú műsort is láthat amely a látványon túl a népi kultúra esztétikai értékeit is felmutatja. A jubileumi, harmincadik rendezvény egy­ben azt is jelezte, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei maradandó értékű politikai, társa­dalmi és kulturális értékekkel gyarapították a közösséget a Kassa-vidéki járás egészének kultúráját Hagyományokat élesztettek fel, ha­gyományokat tápláltak, és — mikét a harmin­cadik járási dal- és táncünnepély is példázza — hagyományokat teremtettek. Az idei jubileumi rendezvény műsora három egységes kompozícióból állt Annak ellenére, hogy két hirtelen jött zápor nehezítette a rendezők és a szereplők munkáját a több mint kétezer fős közönség végignézte az előadáso­akkor ismét a blokkrendszer mellett kell szót emelni. 1978-ban, amikor kategóriákban folyt a verseny, az országos döntőnek 125 szerep­lője volt (az is lehet, hogy csak 120), mig a blokkrendszerben 480 szereplő lépett szín­padra. A teljesítmény pedig csodálatos volt! Hadd ne szóljak most erről, annak idején Mécs József a Hét hasábjain ezt már megfo­galmazta. Inkább azokról a negatívumokról szeretnék szólni, amelyek a verseny folya­mán előbukkantak, s amelyeket egy nagy­szerű tapasztalat birtokában könnyűszerrel ki lehet küszöbölni. Sajnos, ezek közül a vitaindító cikk (talán) egyet sem sorol fel. 1. Sokan hivatkoztak arra, hogy mennyi ember sértődik meg Így, már tudniillik azok, akik az országos versenyre nem jutottak el. Érvemet fentebb már leírtam. Vajon akkor, amikor nem 480, csupán 120 ember jut el az országos rendezvényre, hányán sértőd­hetnek meg? 2. A legtöbb járás nem értette meg világo­san a versenyfelhívást. Amikor lezajlottak a járási versenyek, a továbbjutottakból mű­sorblokkot kellett volna megszerkeszteni, te­hát egy mondanivaló köré kellett volna cso­portosítani az elhangzott dalokat, mint pl. Zoboralján a lakodalom, vagy Kassa (KoSice) környékén az új kenyér munkafolyamatai. Nagyon szépen érvényesült itt a folklórcso­port, amelynek a tagjai arattak, őröltek, ke­nyeret sütöttek, miközben az éneklöcsopor­­tok végigénekelték a negyven percet, miköz­ben a szólista az aratás közben a mezőre kivitt gyermeknek altatódalt énekelt. De em­líthetném a rimaszombatiak (Rimavská So­bota) farsangi szokásait is. A baj azokkal volt, akik a blokkot úgy értelmezték, hogy feláll a színpadra a 120 versenyző, s majd mint egy kórus, eléneklik a betanított dalo­kat. Az csak természetes, hogy ez sok prob­lémát, sok nehézséget okozott, hiszen sok új dalt kellett megtanulni, együtt tisztán eléne­kelni és néha mozdulni is a zsúfolt színpa­don. De hadd mondjam el újra, hogy ez az egyes szervező szakemberek figyelmetlensé­gét, felületességét vagy anyagismeretének hiányát jelenti. 3. Valóban hibája a blokkrendszemek az volt, hogy egy-egy műsorblokkon belül vol­tak jó és kevésbé jó teljesítmények. Például a rimaszombati járáshoz tartozó medveshi­­degkúti (Studená) csoport kiváló anyagot hozott kiváló tolmácsolásban. A többi sze­replő teljesítménye húzta vissza őket. Ha­sonló volt a helyzet a nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban is. Az ipolyvarbói (Vrbovka) menyasszonybúcsúztató egyedülálló, bizo­nyos, hogy sok pozitívumot jelentett az egész járásnak. És itt szeretnék már konkrét javaslatokkal is élni, mindenképpen meghagyni a versenyt olyan formában, hogy a járási fordulóig kate­góriákban versenyezzenek (de itt a szervezők még a verseny előtt tegyenek rendet!). Itt kell kiválasztani a jó előadókat, jó anyagokat. A kerületi és az országos versenyre blokkokkal készüljenek a járások, de adjunk lehetőséget a győzteseknek arra, hogy kisebb tájegysé­gek szokásait, hiedelmeit vagy éppen mun­kafolyamatait színpadra vihessék. Tehát egy-egy járáson belül készülhet két-három blokk is, természetesen a meghatározott kát. A „Dallal, tánccal" című műsor első részében a járás gyermekcsoportjai szerepel­tek; a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér liliomszál, a nagyidai (Vefká Ida) Kis llosvai, a tornai (T. Fddhradie) alapiskola gyermektánc­­csoportja és a szepsi Bódvácska. A második müsorrész a Bódva menti lako­dalmi szokásokat hagyományokat elevenítet­te fel „Lakodalom van a mi utcánkban" cím­mel. Ebben a közös műsorban a CSEMADOK alsólánci. tornaújfalusi, bodollói, jánoki, péde­­ri, makranci, szepsi, himi, zsarnói és szesztai éneklőcsoportjai, illetve népművészeti együtte­sei szerepeltek. A lakodalmi hagyományok után következett a Békemanrfesztáció, ame­lyen üdvözlő- és ünnepi beszédek hangzottak el. A főműsorban az SZNF-re emlékeztek nép­­művészeti együtteseink. A dal- és táncünne­pély ezen részében a CSEMADOK somodi (Drienovce) tánccsoportja, az encsi női kórus, a szepsi Bódva Népi Együttes, a kassai Új Nem­zedék, a szinai Rozmaring, a kassai Zeleziar Népművészeti Együttes, valamint az ózdi Ko­hász Táncegyüttes műsorában gyönyörköd­hettek a nézők. A jubileumi rendezvény Béres Ferenc önálló műsorával ért véget. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sikeres volt a harmincadik járási dal- és táncünnepély Somodiban. Délután élményekben gazdag népművészeti műsornak voltunk a tanúi, amely a fellépő együtteseknek sikert, a közön­ségnek pedig kellemes szórakozást hozott GÁL SÁNDOR AZ ÖRÖM ÉS A SZÉPSÉG NEVÉBEN A CSEMADOK Lévai (Levice) Járási Bizottsá­ga és a járási népművelési központ irányítá­sával példásan teljesíti feladatát a járási művészeti tanács irodalmi és nyelvi szakbi­zottsága. A CSEMADOK 35. és az SZNF 40. évfor­dulója tiszteletére nyelvművelő szeminári­umot szerveztek. Játékos nyelvi vetélkedőt tartottak Ipolyságon (Sahy), író-olvasó talál­kozót Léván, Paláston (Pláátovce) és Csatán. Lekéren (Hronovce) és Zselizen (Zeliezovce) Radnóti Miklós-emlékestet nézhetett végig a közönség. Az újbarsi helyi szervezet Jifi Wol­­ker-emlékestet rendezett, Egegen pedig Móra Ferenc-emlékünnepség volt. Nagytú­ron (Veiké Túrovce) Babits Mihályról emlé­keztek meg. Áprilisban a CSEMADOK zsetizi helyi szervezete nagy sikerű Válek-estet ren­dezett Bodor Tibor színművész közreműkö­désével. Az irodalmi-történelmi vetélkedő járási versenye is sikeres volt. A gyermek­színjátszók versenyére a zselizi és a déméndi (Demandice) alapiskola színjátszó csoportja jelentkezett. A zselizi kisiskolások bábcso­portja is bemutatót tartott. A gyermekének­­karok járási versenyére a járási népművelési központ szervezésében március 20-án Lé­ván, a Barátság Kultúrotthonban került sor. A lévai járás CSEMADOK helyi szervezeteiben a felnőtt énekkarok közül a zselizi helyi szervezet énekkara jutott el az idei Kodály­­napokra. A gyermektánccsoportok járási ver­senyét is Léván bonyolították le. A járási bizottság és a járási népművelési központ, valamint a CSEMADOK ipolyszakállasi kritériumok szerint. Ez esetben kisebb mik­­roregiónok szokásai, dalai érvényesülhetnek. Egyébként az 1980-as verseny után mintegy 20—22 ember, akik az előző verseny sze­replői, szervezői voltak, együtt okoskodták ki ezt az új elképzelést, a dolgokat mérlegelve, vitatkozva, jóról jobbra jutva, amely a blokk­rendszert tökéletesíti, hibáit kiküszöböli. Nem kellene mást tenni, csak elővenni eze­ket a javaslatokat, újra megfontolni és annak értelmében kiírni a versenyt! A többi elhangzott véleménnyel, mint szakzsüri képzése és szerepeltetése a járási versenyektől kezdődően, s hogy rövidebb kifutási idő legyen az egyes versenyek kö­zött, hogy lehetőleg a téli népművelési időszakban bonyolítsák le mind a három fordulót, s a versenyek közötti időszakban folyamatos szakmai felkészítést biztosítani szervezőknek és szereplőknek egyaránt, tel­jes mértékben egyetértek, szükségesnek tar­tom. Nem tudom, sikerült-e elmondanom azt, ami a Tavaszi szél vizet áraszt... versennyel kapcsolatban a lényeg, amit mindenképpen támogatnunk kellene. Folklórhagyományaink hű, megmásítatlan tolmácsolását addig, amíg élnek azok, akiket erre nem kell taníta­ni. Csak így fogunk tudni őseink kristálytiszta alkotásaiból úgy profitálni, hogy még az utánunk következő harmadik nemzedék is valós képet alkothasson kincseinkről. MÉRY MARGIT A bori folklórcsoport nagy sikerrel szerepelt a „Daloló Ipolyvölgye" címmel megrendezett dal- és táncünnepélyen (Ipefsky Sokolec) helyi szervezete közösen 1984. május 20-án Daloló Ipolyvölgye cím­mel járási dal- és táncünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen felléptek járásunk legjobb művészeti együttesei és szólistái. Nagy siker­rel szerepeltek a kelecsényi (Hronské Klaca­­ny), deméndi, zselizi, kétyi, ipolyszakállasi és a palásti alapiskolák tánccsoportjai és a sárói (Sarovce), a nagysallói (Tekovské Luza­­ny), a garamgyörgyi és nagyölvedi (Veiké Ludince) éneklőcsoport, a lévai és a százdi (Sazdice) citerazenekar, a nagyölvedi, lévai és százdi tánccsoportok, valamint a bori folklórcsoport. A járási dal- és táncünnepély az együtte­sek nagyszerű seregszemléje volt. CSÁSZÁR ERNŐ Fotó: Gaál Gáza 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom