A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-10 / 33. szám
NYELV ÉS XÚ (Földrajzi nevek szólásainkban) A nyelv a táj szellemi öltözéke, a népdalok pedig az öltözék legszínpompásabb díszei: csillogó-csengő aranygombok. Az ugyancsak a népköltészet talaján fakadt szólások az öltözék szemet-lelket gyönyörködtető virágmintái: parányi százszorszépek. Szólásainkat vizsgálva elénk tárul régi és mai életünk, műveltségünk, történelmünk, szülőföldünk. Szólásainkat használva pedig öntudatlanul is az ősi hangszert szólaltatjuk meg: anyanyelvűnket. Sütő András írja: .. valahányszor kimondjuk a szavainkat, annyiszor szerezzük vissza." Ugyanezt vallotta népdalaink szerelmese, Kodály Zoltán is: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettöre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." A szólás tehát egyúttal ereklye is. Az anyaföldbe süppedt apák és anyák porladó szive és az ősi hangszert megtartó, hűségesen pengető gyermekek szive közt feszülő láthatatlan aranykapocs. A nyelv és a táj egysége leginkább azokban a szólásokban mutatkozik meg, amelyekben egy-egy falu vagy város neve fordul elő. írásomban ezekből a szólásokból szeretnék néhányat bemutatni. A Mátyusföldön vagy annak közelében termett százszorszépekből egy kis csokorra valót. A századfordulón a tallósiak ha valakire vagy valamire valamely díszes jelzőt akartak használni, a korabeli feljegyzések szerint ezt mondták: „Pompás, mint Kürt"; „Cifra, mint Vezekény"; „Úri, mint Tallós"; „Gazdag, mint Eperjes". Ezek a szóláshasonlatok az egykori Tallósnak és a vele szomszédos községeknek a legtömörebb jellemzését adják. Apáink, anyáink meséiből tudjuk, hogy a nádfedeles házak időszakában mit jelentett a falunak, ha felszállt a vörös kakas. Vidékünkön szinte minden falunak vannak ilyen fájó emlékei. Felsőszeli egykori lakói jól láthatták, amikor a közeli Pozsonyvezekényen a magasba csaptak a lángok. Ha jól ég a tűz, még manapság is mondják: „Ég, mint Vezekény", A Felsőszeli melletti Dögös majort, pontosabban a majori szeszgyárat — a második világháború befejezése előtti napokban — a németek gyújtották fel. Tallósról borzadva nézték az emberek a magasba kígyózó lángnyelveket. A tűzeset emléke szóláshasonlatba szelídült: „Mit tettetek arra a tűzre, hogy úgy ég, mint Dögös?" A már Csallóközhöz tartozó Kisudvamokon is jegyeztem fel ilyen szólást: „Ég, mint Hódos". A szóláshasonlatok hátterében néha tréfás történet, valamilyen mulatságos adoma áll. A legtöbb esetben magát az adomát már rég elfelejtették, a szólás azonban megmaradt. Ilyen szólások például a következők: „Kéztőről van neki. mint szeli embernek a szántás". Akkor mondják, ha valakinek nincs a keze ügyében valami. Ha valakik gyalogosan, gépi járművel, vagy akár kézikocsit tolva nehezen tudnak kitérni egymásnak, Tallóson ezt mondják: „Nem férünk el. mint szeli ember a földjin". Ha valaki nagy dérrel-dúrral érkezik meg valahová, a megjegyzés Így hangzik: „Beveretett, mint a bösi rongyász Szerdahelyre". Vajon mi lehetett ennek a bősi rongyásznak a neve, és mikor élhetett? Ha valakiről gyöngyözik a veríték, tallósi kifejezéssel élve: „csöpög az eresz", Felsöszelíben ezt mondják: „Izzad, mint a bodaki (gyüge) a ladikba". Ha valaki a kártyajátékban akkor is keverni akar, ha nincs rajta a sor, Tallóson így pirítanak rá: „Oszt mint az eperjesi pap". Nem éppen mulatságos a történeti háttere például a következő, Felsöszeliben hallott szólásnak: „8 van förmedve, mint a nyéki búcsú". Jelentése: méregbe gurult. A mondás egy régi feketenyéki búcsú emlékét őrzi, amikor is a szép idő váratlanul csúnyára fordult, s a viharos szól feldöntögette a búcsúsok sátrait. Más magyarázat szerint az egykori búcsúkkor szokásos verekedések emléke él benne. Hogy sértődés ne essék, gyorsan jegyezzem meg, hogy a környéken más községeknek is sikerült hasonló hírnévre szert tenniük. Taksonyon jegyeztem fel a következő szólást: „Olyan vagy, mint a szeli bicskás". Vagyis: verekedés, túlságosan harcias természetű. Ugyanilyen értelemben használják a szólást akkor is, ha a szeli helyén nádszegit mondanak. A paraszti hétköznapokról, a mezőgazdasági munkákról szintén vannak szólásaink. Ha valaki elnagyolja a kapálást vagy az egyelést, Így teszik neki szóvá: „Te csak úgy kapálsz, hogy Pered, Nádszeg, Zsigárd!" Vagyis: balról valamit, jobbról valamit, aztán egy keveset középről is. Úgy, ahogy a községek a térképen elhelyezkednek. Felsőszeli-JARNÓ JÓZSEF (1904—1934) 50 évvel ezelőtt váratlanul üzleti útja során hunyt el Bejrutban az egyik legígéretesebb csehszlovákiai magyar író, Jamó József. Amint Illyés Gyula Beatricéjéböl is tudjuk, még húszéves sem volt, amikor bekapcsolódott a pesti baloldali ifjúsági mozgalomba. Budapesten született 1904-ben. Börtönbüntetés után, a húszas évek elején költözik Csehszlovákiába, s újságíróként dolgozik a Kassai Napló szerkesztőségében, elnöke lesz a Renaissance Kultúregyesületnek, amely könyveket is ad ki. Itt jelennek meg első verseskötetei: Prometheus (1924), Önarckép (1927), melyeken főként Ady hatása érezhető. Később áttér a szépprózára, regényeket, elbeszéléseket, tanulmányokat, riportokat, újságcikkeket ír. Bratislavában előadásokat tart a kommunista irányítású Vörös Barátságban, kapcsolatban áll a sarlósokkal is. Regényei: Szakadó kötelek (1926), Börtön (1927), A gyár (1929); irodalomtörténeti elbeszéléseit 1931 -ben Magyar miniatűrök címmel adta ki. Martinovicsról írt a felvilágosodás eszméit ábrázoló regénye és tanulmánya befejezetlenül maradt, csak folyóiratokban jelentek meg egyes részletei. Költeményeinek nagy része szimbolista és vizuális képekből alkotott szabad vers. Intellektuális, gondolati lírájában a rousseau-i romantika, az ősi természethez való vissza - vágyás fejeződik ki. Lírái költészete nem jelentős, inkább ifjúkori kísérletezésnek tekinthető. Baloldali publicisztikája és epikája a lényegesebb. Börtön című regényével Mikszáth-díjat is nyert. A Szakadó kötelek életrajzi vonatkozású regény, amelyben „háborútól forradalomig", 1914-től 1919-ig mondja el egy gimnazista életét és háborúellenes, mindent kritikával szemlélő eszmei fejlődését. A mű utószavában az író így szól saját alkotásáról: „Nem októbrista regény és nem ellenforradalmár. Politikai tendencia nincs benne, csak hányatás. Nem akartam senkit felglóriázni, senkit besározni. Ha van benne glória: élet. Ha van sár: élet. A fiatalembert akartam megrajzolni benne: a fiatalembert, aki gyermekszobából háborúba nőtt, és a háborúból forradalomba öregedett. A fiatalembert, aki nem militarista, nem pacifista, nem forradalmár és nem ellenforradalmár — de fiatalember. A háború vajúdta elő. Ilyen fiatalemberek százával szaladgálnak, támolyognak, dolgoznak és robotolnak körülöttünk. Egy forgószél végigkergette őket száz esztendők történetén. A száz esztendők hónapok alatt peregtek le, a fiatalemberek tízéves korukban férfivá kényszerültek, és húsz életévvel már rokkant aggastyánná pofozta őket a sors". A mű nem igazi regény, inkább publicisztika és a riport eggyéolvasztása. Jellemábrázolása felületes, a drámára emlékeztető rövid fejezetekből, jelenetekből áll. A drámaiság és szaggatottság Jamó későbbi epikájára is jellemző. A gyár című regényére is, amely egységes cselekmény nélküli, szimultanista. filmszerű képekből álló alkotás. Ebben az író mind a munkások, mind a gyárosok és hivatalnokok életét kritikusan és reálisan akarja ábrázolni, de kritikájának éle szociális jellegű: a felsőbbség, a hivatalos bürokrácia zsarnoki módon uralkodik az egyszerű dolgozók felett. A nagyüzem élete, munkamódszere felett pedig az embertől idegen mechanizmus, a Gép uralkodik, amely rabszolgájává változtatja az őt létrehozó embert. A dinamikus szerkezet, a képek gyors váltakozása a kapitalista termelés idegesítő tempóját, hajszoltságát érzékelteti, de szétesővé, nehezen áttekinthető alkotássá teszi a regényt. Jellemábrázolásai gyöngék, a mű befejezése pedig naivan realisztikus: a főhős. Vér Endre kishivatalnok otthagyja a gyárat, falura megy parasztnak, „vissza a földhöz", bizonyára az iró rousseau-ista és tolsztojiánus eszméinek demonstrálása érdekében. A gyárról Illés Endre találó és szellemes kritikát irt a Nyugatban: „Attitude-je az igazság megmutatása. Mindenhol, mindenfelé s mindenáron. Kitapogatni, rávilágítani, megmutatni: emberek, osztályok, célok, életjelenségek eddig elkendőzött igazi arcát. Milyen hát ez az igazi arc? Meg kell nézni közelebbről. Mert az ilyen hangosat kongó jelszavak — Igazság! — sosem jelentenek többet, mint amennyit a bennük levő gondolat ér, akármekkora legyen is a gondolat burka: a szó. Jamó témaválasztása, a nekikezdő lélegzet, amelyen érezni, mennyi kirobbanó sok mindent akar elmondani — ha nem is a regény acélboltozatú katedrálisában, csak kisigényű mozaikok egymás mellé való felsorakoztatásával —, bizonyos várakozást kelt. Ahogy azonban megvillan meztelenre vetkőztetö, kérlelhetetlen reflektora, és sorra következnek »átértékelő« megállapításai: a napfényről például, amely szürke, s »amelyet csak falusi költők énekelnek aranyosnak«, a gyárkéményekről: »olyanok .. . magasabbak, mint a templomtornyok ...«; a munkavezetőről, akinek »szemében megsuhog a régi fáraók hajcsáréinak szöges korbácsa«. a burzsoáziáról: »Hasas polgárok teregették ki jólétüket a szigeti vendéglő teraszán«, a tavaszról, melynek verőfényére »kokottok szelídültek úriasszonyokká, s úriaszszonyok vadultak kokottá« stb., stb. — már az első oldalon s azután mindvégig — csak csalódást kelt. Mindez a zsurnalisztika s a riport elkedvetlenítöen felületes lapossága csupán. Hegyek vajúdnak — s üres kis szólamok születnek" — írja többek között. (Nyugat. 1930. I. 25.) Jamó regényei közül leginkább sikerült a budapesti Pantheon kiadásában megjelent Börtön. Ebben szintén találunk életrajzi adatokat. Egyik hivatalnok sikkasztás vádjával vizsgálati fogságba kerül. A börtönben kezdetben szinte irtózik a különböző csalóktól, tolvajoktól és más bűnözőktől, de néhány hónap múlva már nem lát erkölcsi különbséget a börténélet lakói és a külvilág emberei között. „Mit veszít a károsult ember, akit megloptak?... Pár koronát. Rendszerint olyan összeget, hogy alig is hiányzik neki. Ezzel szemben milyen súlyosan károsul az a zsebtolvaj, akit rajtakapnak — tőle ilyenkor hónapokra lopják el a szabadságát... A kinti etika megint átszakította a gondo-10
