A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
Szlovákiai magyar néptáncok A CSALLÓKÖZ Elnevezései: söprütánc, gyertyás tánc, üveges tánc, juhásztánc. Ezeket a táncokat gyűjtőnevükön eszközos táncoknak nevezzük, mert vidékenként, faluként változik. Táncolhatják kapával, lapáttal, gereblyével, juhászkampóval, kalappal stb. Egyik legősibb régi stílusú táncunk maradványa, szinte egykorú az emberiséggel. Az őskori barlangrajzokon is világosan látható az eszköz, melylyel a kiszemelt állatot megölik. Ismert dolog, hogy a hajtóvadászat előtt az ősember pantomimikus táncával — eszközzel a kezében megpróbálja mintegy lejátszani a másnapi vadászatot, amely hite szerint az eredményesseg egyik elengedhetetlen tartozéka. A középkor ban e tánctípusunk a katonatanc — fegyvertánc volt. Az eszköz, már mint a fegyver, elvesztette funkcióját, de egyes mozzanatok arról tanúskod nak, hogy gyilokszerszámmal táncol hatták. (Nagykeszi seprutánc.). Idezzunk néhány példát eleink fegyvertáncaiból. Egy 17. századi an goi utazó, nevezett Edward Brown Magyarországon jártakor Így Írja le a táncról látottakat: „Mikor Magyaror szágra érkeztem, a régi pyrrikus vagy haditanénak egy fajtáját is meglát hattam, melyet e vidék hajdúi szók tak járni es megeleveníteni Kezük ben meztelen pengevei járták, s a hogy közelítettek egymás felé, úgy csendesítettek, csattogtatták és pat togtattak össze kardjukat, közben állandóan táncolva testüket bámulatos mozdulatokkal es nagy erővel fel es le mozgatták, és forgattak, mikoz ben mértékük es szokásuk szerint a görögök módjára énekeltek." (Pesovár F.: A magyar tánctörténet száza dai) A Csallóközben e fegyvertáncok nak az a vallfaja maradt fenn, ame lyekben a seprüt, a kalapot vagy az üveget mint mutatványos, ügyességi eszközt találjuk meg. E tánc nem élt szervesen a táncrendben. Leginkább kondások, juhászok, marhapásztorok táncolták kocsmai mulatozásaik al kalmaval duda vagy egy cimbalom, esetleg hegedű kíséretére. A legügyesebb férfiak tudták csak táncolni. A zenei tempo állandóan emelkedett, miközben a táncos ennek megfelelően egyre gyorsabban es gyorsabban dugdosta a lába alatt a seprűt vagy üveget. Gyakran találkozhattunk olyan adatközlőkkel is, akiknek tan cában gyakran obszcen mozdulatok is előfordultak. A tánc dallama két negyedes nyolcadolo, úgynevezett kolomejka vagy más névén kanász nota. A Csallóközben szinte minden községben a nyomara bukkan e tánc típusnak a tanckutato, de meg kell hogy említsem, az adatközlők magas korukra való tekintettek sokszor már nem tudják eltáncolm, csak elmese lik. A hatvanas években gyűjtések folytak Vásárut (Trhové Myto), Ke szolcés (Vojka nad Dunajom), Nagy keszi (Veľké Kosihy), Jóka (Jeika) községekben. Az ügyességi táncok e változata egész Európában igen elter jedt. Alsó Ausztriában „spanltanz", az angoloknál „moresca", Spanyolországban „Ľ Hereu Riera", az erdelyiszászok „Spiesstanz” néven ismerik, de ugyanennek a táncnak gazdag svédországi változatát is ismerjük. A németországi Taunus hegység vidé kén tényleg ügyességi formát kellett hogy oltson, mert mezítláb a földbe tűzdelt csalán közt táncolták. A hol landoknál pedig meg virtuózabb — itt földre helyezett tojások kozott kel lett táncolni. KATONA ISTVÁN Foto Gorfol Jenő Eszközös táncok
