A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
Ki mit gyűjt? Emberi sorsok ÁSVÁNYOK Csehszlovákia elég gazdag ásványi lelőhelyekben. Manapság újra divat lett az ásványok gyűjtése. Van, aki foglalkozásánál fogva (bányász, kőfejtő, geológus) jut hozzá egyes szép kvarckristály-példányokhoz és a vitrinbe helyezi, hogy elgyönyörködjék csillogásukban. Legtöbben a múzeumok gazdag ásványkincseit csodálva tervezik el, hogy gyűjtői lesznek. Erre az első egyszerű lehetőség, hogy bemegyünk a bratislavai Uraiba (szovjet kereskedelmi és ajándékbolt) és veszünk ízlésünk és pénztárcánk szerint megfelelő mini-ásványgyűjteményt, vagy egyes csiszolt féldrágaköveket. Az igazi gyűjtő azonban nem elégszik meg a kész anyaggal hanem maga is járja a természetet, ismerősöket, cseretársakat ke-JANUSZ OSEKA AZ ÚJ MÓDSZER A minap azt olvastam az újságban, hogy városunk közlekedési rendőrsége új módszert vezet be az autóvezetők józan állapotának ellenőrzésére. A régi módszer ugyanis csúfos kudarcot vallott — mégpedig egyes tudományos dolgozók leleményessége folytán. Ezek egy olyan összetételű vegyi anyagot eszeltek ki, .amely teljesen semlegesíti az alkohol felismerésére szolgáló, mindenféle masina működését. Akkor aztán a régi helyett új módszert fundáltak ki a rendőrök. — Jó napot — szól a közlekedési rendőr az autóvezetőhöz: kérem, gyorsan és pontosan mondja utánam a következőket. Először: „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz kis szűcs", azután: „Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsengő cseng a csetneki csikós csikaja nyakán", végül pedig: „Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka". Tiszta sor, a kapatos ember egyszerűen képtelen kimondani ezeket a nyelvtörö mondókat. Aki a „Mit sütsz, kis szűcs"-ön nagy nehezen átvergődik, az a „Csetneki csikós"nál már megadóan átnyújtja a jogosítványát ... Egy szombati napon kissé félve indultam útnak a kocsimmal. Ne gondolja senki, hogy én sűrűn emelgetem a poharat. Amikor vezetek, egyetlen csepp szeszes ital sem megy rés. Ásványbörzékre jár, szakkönyveket tanulmányoz, hogy ismereteit minél jobban ' elmélyítse. A gyűjteményt jól szellőztethető, száraz helyiségben tartsuk, semmi esetre sem a pincében, de óvni kell a tűző napfénytől is. Amíg csak néhány darab ásványunk van, dobozokban, jól zárható fiókban tárolhatjuk, hogy por ne érje. A kisebb ásványokat vagy kristályokat szélesszájú gyógyszeres üvegben vattára helyezzük és puha dugóval bezárjuk. Készíthetünk vékony deszkaoldalakkal ellátott üvegfedelü, kipárnázott dobozt is. Minden ásvány alá odahelyezünk egy cédulát, amelyen feltüntetjük a nevét és lelőhelyét. A gyűjteménnyel állandóan foglalkozni kell: meghatározni, rendezni, csoportosítani, a másodpéldányokat selejtezni, cserére előkészíteni. Mindez nemcsak tanulságos, de zórakoztató is. le a torkomon. A dolog úgy áll, hogy nekem születésem óta beszédhibám van. Emiatt még az ügyvédi gyakorlattal is kénytelen voltam felhagyni. Amikor az egyik útkereszteződéshez értem, észrevettem, hogy a közlekedési rendőrök ellenőrzést tartanak. Bár százszázalékosan józan voltam, mégis pánikba estem. Azokat a furfangos nyelvtörő mondatokat ugyanis soha az életben nem tudtam volna kinyögni. Három megoldás maradt számomra : vagy papírra vetem a nyelvtörő mondatokat, vagy megadom magam a rendőrök kényére-kedvére, vagy pedig kereket bldok és mellékutcákon keresztül megpróbálok hazamenni. Én az utolsó megoldást választottam. Sajnos azonban most is üldözött a balszerencse. y Már majdnem a garázsomhoz értem, amikor egy az egyik sarok mögül hirtelen nagy sebességgel kivágódott egy magánautó, és elvágta az utamat. Én már hiába rántottam félre a kormányt. Amikor nagy üggyel-bajjal kimásztam a rapityára tört kocsimból, és ugyanez a kedves partneremnek is sikerült — ő ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a kártérítést ajánl fel azért, mert tönkretette az autómat, angyali nyugalommal és a legcsekélyebb fennakadás nélkül sorjázta: „Mit sütsz, kis szűcs ..„Csetneki csikós...", „Nem minden szarka farka tarka .. Rájöttem, hogy nekem aztán befellegzett. Az összeütközésért én leszek a bűnös. És hogy miért, ezt csakis a rendőrök tudják... Ford.: Gellért György Pénznek tiltott szerelme... A magyar nyelv nemcsak dalokban, mondókákban vagy balladákban bővelkedik, de a különböző közmondásokban szintén gazdag. Népi szólásaink Így gyakran beszélnek a pénzről is. Például: Az becsüli a pénzt, akinek körme kopik utána ... Vagyis: az tudja csak őszintén értékelni keresetét, aki derekasan megdolgozik érte. Egy másik példa: csúnya lánynak is szép a pénze... Azaz: nem baj, ha rút a menyasszony, csupán jómódú legyen. Van azonban olyan közmondásunk is, amely tulajdonképpen az élet rendjét igazolja : Az élet, a pénz meg a szalonna fogytonfogy... De akad olyan szólásmondás is, amely akár valamennyi bírósági tárgyalóteremben végződő sikkasztási vagy egyéni meggazdagodást célzó, törvénysértő fusizással járó per „jelmondata" lehetne. Eszerint: Pénznek tiltott szerelme — gonoszság gyökere ... $ § § Mekkora összeg 300 ezer korona ? Személyi tulajdonban vagy kiskereskedelmi áruforgalomban számítva bizony tekintélyes vagyonka. Mert lehet például egy csinosabb családi ház, esetleg harmincezer csomag tízkoronás cigaretta ára; de lehet egy 2400—2500 koronás havi keresettel rendelkező ember csaknem tíz esztendei munkabére isi Előfordul azonban, hogy valaki — törvényes fizetése mellett — hivatalosan engedélyezett mellékkeresetnek álcázott csalással, okirathamisítással és a szocialista társadalmi tulajdon meglopásával sokkal rövídebb idő alatt „összeügyeskedi" ezt a busás summát. § § § Jozef L — akinek bírósági periratai a múló esztendők során bizony tekintélyes aktacsomóvá gyűltek — még a hetvenes évek derekán azzal a kérelemmel fordult munkaadójához és a lakhelye szerint illetékes nemzeti bizottsághoz, hogy a szabad idejében, de főképpen szombat-vasárnaponként végzendő tapétázási munkálatokhoz szeretne iparengedélyt kérni. Kérvényének eleget tettek, persze, az érvényes rendeletek értelmében egyben arra is figyelmeztették, hogy béréből az érvényes előírások értelmében adót vonnak majd le, hogy nem szabad segédmunkásokat alkalmaznia és közületektöi sem szabad megrendeléseket elfogadnia. Tudatták vele továbbá, hogy az elvégzett munkáért tilos nagykereskedelmi árakat számláznia, hogy a tapétázásért vagy az ehhez kapcsolódó szobafestésért 12—14 koronás, különösen indokolt esetben 16 koronás óradíjat számíthat; valamint azt is, hogy a munkához szükséges valamennyi alapanyagot önmagának kell beszereznie. Esztendőkkel később — Jozef L. iparenge. délye felújítási kérelmének felülvizsgálása során — kiderült, hogy a fürge észjárású tapétázó és mázoló a hivatalos iratnak számító, de csupán magánszemélyektől származó megrendelések elfogadására jogosító iparengedélyt lényegében különböző űzőiméinek takargatására, hamis számláinak s egyéb fekete „üzleteinek" fedezésére használta. A valóságban ugyanis a nemzeti bizottság által szabott feltételek egyikét sem tartotta be. így például a hivatalosan engedélyezett lakástapétázás helyett szinte kizárólagosan a számára jobban jövedelmező közületi megbízatásokat fogadott el. Ezzel kapcsolatban — érdekességként — hadd említsük meg, hogy a nyomozati és bizonyítási eljárás során készített szakértői vizsgálat tanúsága alapján Jozef L úgyszólván zseniális munkabírású férfi volt. Legalábbis az általa kiállított számlák tanúsága szerint, hiszen pusztán másodállásban (ami napi két-három órás munkaidőt jelent) négy kurta esztendő alatt nem kevesebb, mint tizenhárom évre szóló munkát vállalt s végzett el! Talán nem is kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy csupán papíron, mert a meszelő a vakarólapát, a tapétaragasztó használata helyett inkább csak a toll- és árbűvészkedés, azaz a számlázás tudományában bizonyult szorgalmasnak. Gyors meggazdagodásának módja lényegében abban rejlett, hogy a vádlottak padjára jutott, leleményeskedö tapétázó valóban fittyet hányt az iparengedélyén szereplő valamennyi előírásnak. A nagyobb munkatempó és a több bevétel céljából — a hivatalos előírásokat megszegve — egy ideig állandó segítőtársat tartott; később pedig, amikor munkahelyén csoportvezetővé léptették elő, nemcsak az iparengedélyét bővítette ki önkényesen szobafestésre is, hanem a tusiban vállalt munkálatokat hivatalos munkaidőben a beosztottjaival végeztette el. Ám hogy á bevétel még busásabb legyen, hát a számlákat a számára lényegesen kedvezőbb nagykereskedelmi árjegyzék szerint számlázta. „Természetesen", különböző nehézségi bérpótlékok szorgos és precíz alkalmazásával. Gyakorta előfordult, hogy egy bizonyos munkára két számlát is kiállított: egyet hivatalos munkaadója nevében; röviddel később pedig — iparengedélyével visszaélve — egy továbbit a saját nevében, amelyen a hivatalos munkaidőben úgymond „befejezetlenül maradt", hiánypótló munkálatok elvégzését mutatta ki. Pénzsóvár kapzsiságára jellemző, hogy sok esetben az elvégzett feladatok listáján olyan kisebb-nagyobb munkákat is feltüntetett s természetesen ki is számlázott, amihez még sem ő, sem a csoportjába tartozó munkások hozzá sem fogtak... § 1 5 A háromszázezer koronát, pontosabban az ilyen összegű mellékest jövedelmező fusizást lezáró vizsgálati eljárás teljes mértékben igazolta a nyomozó szervek feltételezéseit. Az államügyész ezért Jozef L-t a szocialista társadalmi tulajdon folyamatosan végzett megkárosításával, többrendbeli csalással, sorozatos okirathamisítással és az iparengedélyén szereplő jogok s kötelességek durva megszegésével vádolta. A több napra elnyúló bírósági tárgyalás során a vád valamennyi pontja bebizonyosodott, s Jozef L így súlyos büntetést kapott — figyelmeztető tanulságul mindazoknak, akik különböző machinációk és spekulációk révén akarnak egyéni hasznot húzni a közvagyonból. Figyelmeztető tanulságul, mert a fusizás egyre népszerűbb „időtöltéssé" válik. Van, aki mértékkel, csak kicsiben űzi; de sokan vannak, akiknek tulajdonképpen ez jelenti fő bevételi forrásukat. A mellékes hajszolásának, a fusizásnak ez a formája azonban többnyire már törvényszegő cselekedetekkel párosul. Úgy, ahogy a címben jelzett közmondás tartja, elvégre nemcsak a harag, hanem a túlzott pénzimádat sem a legjobb tanácsadó... 19
