A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-09 / 11. szám
Hallottuk'Olvastuk'láttuk Innenonnan KÉPZŐMŰVÉSZET Kiállítások Nitrán Az elmúlt napokban három kiállítást is láthattunk Nyitrán. Egyet a Kultúra és Pihenés Parkjának Székházában, kettőt a Studený Galériában. A Kultúra és Pihenés Parkjának Székházában Štefan Ker amatőr festő mutatkozott be. Nem ez az első kiállítása Štefan Kernek, s valószínűleg nem is az utolsó, hiszen nagyméretű munkába kezdett : elhatározta, hogy megfesti Szlovákia községeit. Munkájával nagyon jól halad, s már elkészült a nyitrai járással, amelyhez személyes köze is van, minthogy Nitrany (Csehi) község szülötte; most ezekből a képekből rendezték meg a Nyitra és környéke című kiállítást. Nyitráról mindössze két-három kép készült, a többi, mintegy kilencven kép a járás községeit mutatja be. Rendszerint a falvak központi részei kerültek ecsetvégre, a templomok és környékük, emiatt a kiállítás kissé monotonná is vált. A festő érdeme viszont a színek bátor keverése. A fiatalok galériájában a művészeti népiskola tanulóinak alkotásaiból készült egy, a tanulók gondolkodásmódját, világszemléletét tükröző kiállítás. A tárlat kivívta elismerésünket a pedagógusok munkáját illetően is, akik esztétikai és képzőművészeti tudásukat adták át a kiállító diákoknak. Számos rajz, festmény, gobelin, szobor és kerámia került bemutatásra a 6—18 év közötti alkotók keze alól. A kiállítást Ladislav Ševelia vezette be, az ünnepi beszédet a képzőművészeti szakosztály igazgatója Vandák Szilveszter mondta. A kultúrműsort a művészeti népiskola fiataljai tartották, zeneszámokat és szavalatokat adtak elő. A harmadik kiállítás vonzotta a legtöbb érdeklődőt, ezt a képtár főépületében Michal Scheer architektonikái alkotásaiból rendezték meg. A Nyitrán élő 82 éves építész személyesen is megjelent a kiállítás megnyitásán. Az ő munkáját dicséri Nyitra három városnegyede, de alkotásaival több szlovákiai városban is találkozhatunk. Mártonvölgyi László FOLYÓIRAT A vers magányossága A Magyar Nemzet január 14. számának egyik cikke alighanem felkelti az irodalmárok érdeklődését. A cikk a vitafórumban található, dr. Bellér Béla írta „A magyar vers magányossága" címmel. Tulajdonképpen a versek iskolai oktatásáról szól, amely évről-évre mostohább körülmények között folyik. A cikkíró idézi e témához hozzászólók közül Halda Aliz: A lélek luxusa című írását, amely még tavaly novemberben jelent meg. Halda Aliz a vers szerepének halványulásáról beszél, hogy egyre jobban kiszorul köz- és magánéletünkből: „A ma embere, diákja már alig tudja megérteni, hogy egy-egy verskötet, sőt akár vers megjelenése miként válthatott ki annak idején olyan lírai forradalmat, mint Petőfi összegyűjtött verseinek megjelenése 1844-ben, Ady Új verseié 1906-ban vagy akár Garai Gábornak és fiatal költőtársainak jelentkezése 1958-ban a Tűztánc című kötetben. A költészet ma már valahogy »nem téma«, sem a közéletben, sem a társaságban, sem a családban. Ezt az ízlésváltozást kezdi követni könyvkiadásunk is, amely a verseskötetek zömét 1984-ben már csak 5—600 példányban kívánja megjelentetni. Ki kell mondani a fájó igazságot: a vers kezd magányossá válni társadalmunkban." Dr. Bellér rámutat arra is, manapság a diákok úgy elemzik a verset, hogy egyszerűen elmondják, elpötyögtetik a költeményt s megmaradnak a tartalmi szféránál: „A verses, lírai alkotásokkal ... úgy bánnak (el), hogy megcsupaszitva őket az esztétikumtól, lefordítják a próza nyelvére, elmondják a »tartalmukat«, ahogy Pintér Jenő tette hajdanában irodalomtörténetében." A költészetről, a vers szerepéről a különböző lapokban egyre többet és többen vitáznak. Féltik a költészet jövőjét, veszélyesnek érzik a versek szeretetének elhalványodását, ' hiszen a vers lebecsülése mind a nyelvet, mind az érzelmeket elsilányítja. Ezt a folyamatot, a költészetet sorvasztó ragályt kellenene megszüntetni, mielőtt egészen elharapózna. (dénes) KÖNYV Szénássy Árpád Heténytől Pápáig — Tarczy Lajos életútja Örvendetes jelenség az, ha egy-egy község vagy város Írástudói a múlthoz nyúlnak és új, eddig kevésbé ismert adatokkal gazdagítják szülőföldünk történelmét. Ebbe a témakörbe kell sorolnunk Szénássy Árpád „Heténytől Pápáig — Tarczy Lajos életútja" cimű helytörténeti monográfiáját, amelyet a hetényi hnb a község nagy fia születésének 175. évfordulójára jelentetett meg. A kis mátyusföldi falu már nem ismeretlen az irodalomtörténetben. Ebben a faluban élt az 1840-es években Lilla — Csokonai egykori múzsája — mint a helybeli lelkész, Végh Mihály tiszteletes felesége. Ennyit tudtunk eddig Hetény község múltjáról, illetve történelmi jelentőségéről. Szénássy Árpád jóvoltából azonban megtudhattuk, hogy itt született a reformkor egyik tudósa, Petőfi és Jókai tanára, Tarczy Lajos. Petőfi így emlékezik rá: „Tarczy, a derék Tarczy, az, kinek mindent köszönhetek." A komáromi írófejedelem, Jókai pedig Így tiszteleg egykori tanára előtt: „Tarczy Lajos volt a legkitűnőbb tanár a főiskolán. Ö magyarázta a természettant és a felsőbb mathézist. Hát még az előadásai! Azt élvezet volt hallgatni .. A jól összeállított könyvecske érdekes és eddig nem publikált portrékkal, dokumentumokkal teszi teljesebbé és szemléletessé a szöveg mondanivalóját. A kronológiai sorrendben felépített életpálya emberközelbe hozza Tarczy professzor sokoldalú tudományos munkásságát. Nehéz lenne behatárolni Tarczy Lajos ténykedésének területét. Valóságos polihisztor volt, a szó legszorosabb értelmében. A matematikától kezdve, a filozófián keresztül, egész az irodalomig terjedt munkássága. Sőt ezen túlmenően irodalmi szervezőként is kitűnt, hisz ő volt az önképzőkör alapító tanára is Pápán. E szinte regényes stílusban megírt életrajzot tudományos adattár egészíti ki. A szerző hasznos könyvvel gazdagította a csehszlovákiai magyar történeti irodalmat, és őszintén reméljük, hogy hallat még magáról. Dr. Bohon János „Kőből fából házat. . . igékből várat" Nemrég emlékezhettünk Kós Károly születésének századik évfordulójára, találhattunk alkalmat a teljes kilenc évtizedet (1977-ben halt meg) felölelő gazdag és sokrétű életmű méltatására. Temesvárott született, első szellemi élményeit Kolozsvárott szerezte és Budapesten alakította ki végleges szellemi és morális arculatát, aminek köszönhetően a későbbiekben a romániai magyar nemzetiség „mindenese" lehetett. Hátrahagyott érdemei: építészeti munkássága, néprajzi gyűjtései, szerkesztői, lapkiadói, és szépírói tevékenysége, éppúgy mint pedagógiai eredményei már jórészt megkapták a méltó értékelést az utókortól cikkek, tanulmányok és monográfiák formájában. A születésének centenáriumára kiadott tisztelgő antológia, a „Kőből, fából házat... igékből várat" Kós nagyobbrészt a még eddig kiadatlan, főként publicisztikai és önéletrajzi írásait, sokoldalú emberi-alkotói egyéniségének bizonyítékait tartalmazza, valamint kortársi emlékezéseket, beszélgetéseket és interjúkat foglal csokorba. Kós mindmáig publikálatlan írásai is azt bizonyítják, hogy sokféle minőségben szolgálta népét; akkor is, mikor önerejéből székely népballadákat gyűjt és ad ki, Kalotaszeg építészetét és néprajzát mutatja be, amikor az Erdélyi Szépmíves Céh (1924—1944) igazgatójaként működött (melynek nemcsak szervezője, hanem — mint igazi praeraffaelita művész — nyomtatója, szerzője és könyvgrafikusa is volt), vagy amikor országgyűlési képviselő lett és más művelődéspolitikai és közéleti szerepet vállalt. Művészi ars poeticáját végső következtetésként és meggyőződésként idézhetjük: „Népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja a népművészet." Mindennek áttételes kifejeződései legismertebb szépirodalmi müvei (Varjú nemzetség, Kalotaszeg, Az Országépitő, Budai Nagy Antal...), melyek mint krónika-hitelességű alkotások kultúrtörténeti adalékok is az erdélyi magyarság önismeretéhez. A kortársi emlékezések — köztük Móricz Zsigmond és Kárpáti Aurél írása, Kányádi Sándor verse —, akárcsak a Kossal készített interjúk segítik pontossá tenni az alkotóról kialakított képet, azt a kisebbségi létformából fakadó erkölcsiséget, mely bizakodva tekintett a jövő felé: „Lesznek, akik utánam jönnek majd, az én maradékaim. Mert erősek lesznek ... Az ón munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük. Mert én itthon maradtam". Ennek az örökségnek, következetes hűségnek és folytonosságigénynek a szellemét hagyományozza a szerző linómetszeteivel, rajzaival, plakátjaival, fafaragványaival és eredeti fénykép-felvételekkel illusztrált posztumusz rötet az utókorra, melyet Sas Péter válogatott és dokumentum-értéküen utószavazott. Alabán Ferenc A viselkedéskutatóktól mindannyian tudjuk, hogy az állatoknak van humoruk — amit bizony nem minden emberről állíthatunk. Sok állat túltesz a hivatásos komikusokon és a szórakoztató művészeken, mint azt az itt bemutatott képek is bizonyítják. Úgy tűnik, fehéregereket látok Önök nem úgy találják, hogy az édes plüssállatkák és ezek a valódi kutyák egyre inkább hasonlóak lesznek? Érettségi előtti húzás. Ugyanolyan „okosak", mint azelőtt, de lényegesen tekintélyesebben néznek ki. 8
