A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
ADÓSSÁG NÉLKÜL Tavaly az év utolsó napjaiban Rozsnyón (Roznava) jártam. És mint szinte mindegyik rozsnyói utam alkalmából, ellátogattam a bányatelepre. Előzőleg a rozsnyói járási pártbizottság titkárságának néhány vezető dolgozójával váltottam szót. Sok mindenről beszéltünk. Az év végén azonban, mint ilyenkor hasonló helyzetekben mindenütt, a tervek teljesítésére terelődött a szó. — Járásunk üzemei közül — mondották — a hetedik ötéves terv harmadik évére előirányzott feladatokat a Dobsinai Villany-, erőmű, a Gömörhorkai (Gemerská Hőrka) Cellulóz- és Papírgyár, a Rozsnyói Földtani Kutatóintézet, valamint a bányaüzemek teljesítették elsőnek. Az 1983-as évben elért siker azt eredményezte, hogy a hetedik ötéves terv első három évére előirányzott feladatainkat 90 millió koronával túlteljesítettük. A szocialista munkabrigádokra hivatkoztak és sorolták a neveket: Frantisek Puhalla, Jozef Sgorica, Ján Kret, Juraj Levcák, Kiss József, Vasil Kic, Kovács János, Hoffman Ferenc, Gera Albert, Vavrek Károly, Holecsko Tibor, Juhász László ... — Nekik és az említettekhez hasonló szorgalommal dolgozóknak tulajdonítható, hogy a rozsnyói járás ipari üzemei 1983-ban az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményét nyújtották. A bányatelepen, illetve a vasércbánya igazgatóságán is jó híreket hallottam: — A rozsnyói vasércbánya dolgozói — mondták — a hetedik ötéves terv harmadik évének az ércfejtésre, az árutermelésre és a nyereségre vonatkozó feladatait 1983. december 27-re teljesítették. Az év végéig terven felül 4 500 tonna ércet termeltek, s a nyereség tervét 2 millió koronával túlteljesítették. A rozsnyói vasércbányák dolgozói az 1983-ban elért eredményekről számot adtak a decemberben tartott műszaki-gazdasági pártkonferencián is. Az értekezleten az üzem vezetői, legjobb dolgozóiba párt, a szakszerí vezet és a SZISZ küldöttei vettek részt. Jozef Kocis, az üzem igazgatója egyebek között elmondta: — A végső összesítés szerint üzemünk 1983-ban az árutermelés tervét 107, a bruttó termelés tervét 101,2 százalékra teljesítette. Javítottuk a munka szervezését és irányítását; érvényesítettük a legjobb dolgozók tapasztalatait. A munka hatékonyságának a fokozása érdekében nagyon sokat segítettek a szocialista munkabrigádok és a komplex racionalizációs brigádok. Az értekezleten az 1983-ban elért eredmények értékelése után bejelentették, hogy egyenletes a februári győzelem évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítése, majd a CSKP KB 8. és 9. ülésének a határozataiból eredő feladatokkal és az 1984-es évre vonatkozó tervvel foglalkoztak. — Pártunk — jelentették ki — elérte a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött alapvető célt: megmaradt és bizonyos vonatkozásban tovább javult a lakosság magas életszínvonala. Az egész országra jellemző sikerek jellemzik és határozzák meg a rozsnyói bányaüzem munkáját és törekvését. Munkánkkal mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy minden tekintetben érvényesüljön a párt gazdaságpolitikai irányvonala, teljesüljön a CSKP XVI. kongresszusának a határozata. A CSKP KB 8. és 9. ülésének határozataiból az üzemre egyebek között az a feladat hárul, hogy tovább fokozzák a munka hatékonyságát, érvényesítsék széles körben a tudományos műszaki forradalom vívmányait és az eddiginél is nagyobb mértékben takarékoskodjanak a nyersanyaggal. Az üzem dolgozói az 1984-re vonatkozó terv sikeres teljesítése érdekében a munkát a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója jegyében szervezik. Az évforduló tiszteletére már az említett műszaki-gazdasági pártkonferencián értékes munkakötelezettségeket vállaltak. Gabriel Brindza például vállalta: a Sadlovsky részleg vájárjai a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére a bányásznapig 40 méterrel hosszabb vágatot hajtanak ki a tervezettnél. Hasonló vállalásokat tettek a többi bányarészleg szocialista brigádjai és más kollektívái. Munkafelajánlásokkal köszöntik az évfordulót a fiatal bányászok is. A Sadlovsky részleg fiataljai például anyagtakarékosságra, vashulladékgyűjtésre és újítási javaslatok kidolgozására vonatkozó szocialista munkakötelezettséget vállaltak. A rozsnyói bányák dolgozói adósság nélkül zárták 1983-at. Arra törekszenek, hogy az előirányzott terveket 1984-ben is teljesítsék. BALÁZS BÉLA Prandl Sándor felvétele A STRÁZNICEI VÁRKASTÉLY Stráznice a népművészetéről és népviseletéről híres Slovácko központja. Közel négy évtizede minden júniusban az itteni várkastély parkjában megrendezik a cseh—morva néptánc- és énekegyüttesek fesztiválját. Az 1964-ben elfogadott rendezési elv alapján pedig már hagyománnyá vált, hogy a fesztiválra meghívnak egy-egy hazai ukrán, magyar és lengyel gyermekegyüttest is. Azt viszont kevesen tudják, hogy a későgótikus várkastély a cseheknek és a magyaroknak a történelme folyamán kialakult baráti kapcsolatára emlékeztet. Dr. Jaroslav Petru, a várkastély múzeumának igazgatója nem mulasztja el elmondani: itt írták alá hajdan a csehek és a magyarok számára egyaránt fontos okiratot, mely szerint már századokkal ezelőtt a várkastély mellett elvezető utat, mindkét nép cseh útnak nevezte; ez az 1336-ban keltezett oklevél bizonyítja, hogy egy esztendővel előtte Róbert Károly magyar és János cseh király egyezséget kötött Bécs árumegállító joga ellen. Ettől az időtől kezdve a cseh kereskedők Bécs megkerülésével ezen az úton szállították árujukat. Itt, ebben a várkastélyban találkozott a Prágába száműzött Hunyadi Mátyás az övéivel. És ez nem a rabságból való megszabadulás volt, hanem a cseh—magyar együttműködés ténye. Két szövetséges küldöttség találkozott itt akkor. Mátyást túszként hurcolta magával V. László Prágába, de amikor a király meghalt, Vitéz János püspök és a cseh kormányzó Podébrad György az egymásrautaltság jegyében szövetséget kötött. Mátyást Podébrad fia, Viktorin herceg fényes küldöttség élén vezette a morvaországi Stráznice városáig, s Vitéz János, a Hunyadiak számos hívével ment oda elébe. A találkozó 1458 januárjában történt. — Annyi bizonyos — magyarázza az igazgató —, hogy a gótikus bástya akkor már állt, mert az akkori várúr Jirí Kravar parancsára öt évvel korábban fejezték be az építést. A többi, bizonyító adat a krónikában található. A leghitelesebb forrásnak Thuróczi János 1488-ban, Brünnben és Augsburgban kiadott M. Chronica Hungarorum című krónikáját tartja. Sorolja, idézi a mindkét nép szempontjából fontos és jellemző eseményeket, hogy Szilágyi Mihály a csehek példáját említve követelt Budán nemzeti királyt, hogy Mátyás 12 esztendős jegyese, Podébrad Katalin 1461-ben szintén megérkezett Budára, de 15 évesen a király feleségeként szülésben meghalt. És hangsúlyozza: — A legjelentősebb tény, hogy a pápai legátusok helyett a cseh szövetségért a Rómával is dacolni kész magyar püspökök koronázták meg a cseh királyt Vencel koronájával. Sétára indulok a várkastély parkjába. A sétány szélét köböl faragott virágtartók díszítik. Arra gondolok, hogy a januári havat annak idején az ifjú Mátyásért jött küldöttség is taposta itt. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvétele
