A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
Tudomány-technika ÁLLATGYÁRAK Miért hiányolná a pocsolyát az a koca, amely soha még sarat sem látott? Miért vágyódna a széles mező után a borjú, ha széles mezőn nem hancúrozott? — kérdi dr. Stanley Curtis, az Illinois Egyetem állattenyésztési központjának környezetélettani kutatója. Költői kérdéseire nem egyértelmű a válasz, a lábasjószággal való bánásmód az utóbbi időben ádáz viták tárgya. Michael Fox állatorvos, az amerikai Állatvédő Intézet vezetője az állatok jogaiért harcoló reformkövetelök egyike. Elismeri, hogy a malacnak nem hiányozhat a pocsolya, amíg bele nem heveredett, de ugyanakkor állítja: az állatok fizikai tulajdonságaiból, szokásaiból kiindulva meg kell határozni az állati „szabadságjogok" körét, mégpedig minimálisan a következő öt pontban: könnyen fel tudjon állni, le tudjon feküdni, meg tudjon fordulni maga körül, nyújtózhasson, s végül legyen meg a lehetősége arra, hogy nyalogassa, ápolja magát, illetve tollászkodjék. Fox és munkatársai egyébként ügy vélik hogy a társas közegben élő állatoknak, amelyek a természetben is csapatban, nyájban, csordában élnek, meg kell adni a lehetőséget arra, hogy fajtársaikkal valamiféle kapcsolatban lehessenek. Az állatvédők követeléseivel szemben általában úgy érvelnek, hogy azok az emberi igényeket, vágyakat vetítik ki az állatokra és nem veszik figyelembe azokat a minőségi különbségeket, amelyek az emberi és állati életformát és viselkedést egymástól elválasztják. Amikor dr. Curtistől azt kérdezik: — Szeretné, ha úgy tartanák, mint egy hússertést a rekeszben? — ő így válaszol: — Nem. Ezenkívül nem eszem meg a saját ürülékem sem — amivel a malacok egyik sajátos étkezési szokására utal... A tömeges nagyüzemi állattenyésztés elleni legfőbb kifogás azonban a legkevésbé sem szentimentális érveken alapszik. A szakértőket ugyanis legfőképpen az aggasztja, hogy az iparszerü állattartásban antibiotikumok tonnáit etetik föl évente az állatokkal az Egyesült Államokban. A járványok megelőzésére ugyanis a penicillin, tetracyclin, klórtetracyclin és egyéb csodaszerek egész arzenálját keverik a takarmányba, míg más szerek a súlygyarapodás serkentésére szol'gálnak. E készítmények nyolcvan százalékát emberek gyógyítására alkalmas szerként nem jegyezték be. az állatok húsával együtt azonban a lakosság is jelentős adagot fogyaszt belőlük. Kétségtelen, hogy a képtelenül összezsúfolt állatok között végzetes járványok pusztítanának e gyógyszerek adagolása nélkül. Csakhogy az antibiotikumokkal való ilyen mértékű visszaélés következtében egyre több ellenálló baktériumtörzs fejlődik ki. Ezek néhány évvel ezelőtt még könnyűszerrel legyözhetők lettek volna. Ráadásul nemcsak az állatok váltak érzékennyé az ellenállóvá vált baktériumok fertőzéseire, hanem azok az emberek is, akik eszik, sőt, még azok is, akik feldolgozzák a húst. A szakemberek attól tartanak, hogy néhány évtized leforgása alatt az ilyen helytelenül alkalmazott antibiotikumok elvesztik hatékonyságukat az embergyógyászatban is. A baktériumok ellenállásának kialakulása eddig még nem teljesen feltárt jelenség. Egy baktériumkultúra — ilyen kultúrából egyébként mintegy kétszáz különböző fajta található az emberi bélrendszerben — néhány óra leforgása alatt több ezer generációt is válthat. Furcsa módon egyre több és több rezisztens nemzetség virágzik, mig az antibiotikumokra érzékeny törzsek lassan kipusztulnak. A baktériumok egy plazmid nevű parányi DNS-részecskének köszönhetően válnak ellenállóvá. Ez a DNS-egység magában a baktériumban található. Ha egy állat nagy adagokban fogyaszt antibiotikumokat, szervezetében a plazmidokat tartalmazó baktériumok elszaporodnak. A California Egyetem egyik professzora, Marc Lappé szerint a plazmidok „olyan parányok, melyek nem akarnak elpusztulni", és igen gyorsan elszaporodnak a lábasjószágban. 1969-ben például plazmidok által megváltozott baktériumok okoztak vérhasjárványt Guatemalában. A fertőzésnek mintegy százezer lakos esett áldozatául, a halottak száma tizenkét és fél ezer volt. Az ipari jellegű állattenyésztés számos módszerét, így a borjak és a tojós tyúkok zsúfolt elhelyezését Európában fejlesztették ki. Most, hogy ezeknek az eljárásoknak az árnyoldalai nyilvánvalóvá válnak, már tesznek is ellenük valamit. Az NSZK-ban már betiltották a tojók tömeges elhelyezését. A legnagyobb angol borjúhústermelő üzem a közvélemény nyomásának engedve megszüntette az egyszemélyes borjúzárkákat. Ugyancsak az angolok több mint egy évtizeddel ezelőtt betiltották az embergyógyászatban alkalmazható antibiotikumok takarmányozásban való fölhasználását. Az ampicillin elnevezésű gyógyszer például valaha gyakorlatilag százszázalékos hatékonysággal gyógyította a salmonella-fertőzéseket. Ezek gyomormérgezést, az emésztőszervek gyulladásos megbetegedéseit és nemi betegségeket okoznak. A helyzet megváltoztatása érdekében parlamenti intézkedésre volt szükség, mivel új salmonellatörzsek jelentek meg a szarvasmarha-állományban, amelyek végigfertözték a Brit-szigeteket, súlyos hasmenéses megbetegedések ezreit és legalább hét halálesetet okozva. Hollandia, az NSZK, Norvégia, Dánia és Japán követte az angol példát. Az Egyesült Államokbann azonban a farmerek és gyógyszergyárosok által befolyásolt képviselőknek mindeddig sikerült megakadályozniok a kongresszust abban, hogy embergyógyászatban alkalmazott antibiotikumok állattenyésztésben való alkalmazását megtiltsa. Meglehet, hogy az Államokban is az angliaihoz hasonló botrányos járvány hozza majd meg azt a krízist, ami a reformot rákényszeríti a honatyákra. A tömeges járvány kitörése egyelőre még várat magára. Ki tudja, meddig? (IPM) EMELETES TEHERHAJÓ A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió mérnökei fejlesztették ki közös munkával a LO-RO típusú újfajta teherhajót, amelynek első példányával nemrégiben kezdték meg a kísérleteket. A hajó a korszerű rakodóeljárások minden követelményének megfelel: a konténereket saját darujával helyezheti el, a járművek pedig saját kerekeiken gördülhetnek kijelölt helyükre. A hajó fedélzetén például 453 konténert, 232 autót és 89 kamiont helyezhetnek el. A KICSIRAZAS „VILÁGBAJNOKAI" A virágos növények magvai rendszerint egykét év elteltével elveszítik csíraképességüket. Bizonyos fajok tovább is csíraképesek maradhatnak, egyes magvak pedig még évtizedek múltán is kikelnek. Olykor az évezredeken át megőrzött csíraképességet is sikerül bizonyítani. Egy vaskori lelőhelyről előkerült fehér libatop- és csibehur-magvak kereken 1 700 év elteltével is meghökkentően csíraképeseknek bizonyultak. Az eddigi „világcsúcsot" egy észak-amerikai csillagfürt-faj nqagvai tartják. A jégkorból Származó magvakat a Yukon folyó mentén Alaszkában találták; 15 ezer évet eltöltve a hideg talaj nyugalmában, a csillagfürt-magvak csiraképeseknek bizonyultak. AZ UR-FAK GYORSABBAN NŐNEK A szovjet-amerikai Szojuz-Apollo kísérlet során a világűrben járt magvakból kikelt fák az átlagosnál gyorsabban nőnek a moszkvai botanikus kertben. A magvakat — ellenőrző példányaikkal együtt — a közös ürkísérlet után, 1976-ban ültették el. Eleinte nem lehetett különbséget tenni a kétféle magból kikelt facsemeték között, de az utóbbi három évben az űrben járt magvakból kikelt fák évente legalább tíz centiméterrel gyorsabban nőttek, mint ellenőrző társaik. A tudományos kutatók árgus szemekkel figyelik: hoznak-e termést a világűrben járt fák. Magvaik elültetésével megtudhatják majd, hogy átörökítik-e utódaikra különös tulajdonságaikat. ZSEB-TÉVÉ Mindössze 135X75X23 milliméter méretű, 250 gramm súlyú, fekete-fehér folyadékkristály-képernyős tévékészüléket hozott forgalomba a japán Citizien gyár. A beépített AM-rádióval is felszerelt készülék képminősége lényegesen jobb az eddigieknél, fogyasztása is kevesebb. A tervek szerint az év végére forgalomba hozzák a zseb-tévé színes változatát is. 16
