A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-22 / 26. szám
ui®*: 492 11 Ha felidézem bármelyik modern nagyvárosunk, sőt kisvárosunk arculatát, az elém rajzolódó képben az igazán meghatározó különbséget a városok történelmi magja jelenti. Városaink közös jellegzetességét a civilizáció fejlettségével járó lakótelepek, többsávú utak, kereszteződések, a különböző tömegszállító eszközök hálózatai, az autósztrádák, vasútvonalak, pályaudvarok, szemaforok, sorompók határozzák meg. Mindennapjaink e különös „csendéletei" annyira behálózzák mozgáskörünket, hogy észre sem vesszük őket, pedig életünk nagy része e tárgyi miliőben zajlik. Legfiatalabb festőnemzedékünk egyikének, Mikus Balázsnak a piktúrájában éppen ezek a motívumok jelentik a legfőbb témabázist. Nem véletlenül, hiszen életének nagy részét nagyvárosban éli, s ezért is keresi modern jelenünk e tárgyias világában azokat a momentumokat amelyek emberi munkáról, a hasznos új létesítményekről vallanak. Észreveszi a tárgyhalmazban megbúvó csendet, az általánosabb érvényű mondanivalót a munka folyamata és befejezése között. Érzékeli azt a pillanatot, amikor e technikai vívmányok, építmények éppen állnak, pihennek — s azt a momentumot, amikor ellépett mellőlük az ember. E pillanatok megragadása adja képeinek varázsát, még akkor is, ha a téma nem éppen idillikus, de emberi, bennük lüktet a ma. Festői eszközei sohasem mélyednek el az aprólékos részletekben, ezért is hatnak frissnek. Színvilágát is mondanivalójához köti. Helyenként pusztán a körvonalak határozzák meg a témát és a felületeket nagy ecsetkezeléssel tölti ki. A benyomás, a pillanat vibrációja is jelen van a képein. néhány expresszíven felrakott fehérrel, vörössel vagy éppen sötét mély zölddel, barnával. Olajképei közül a Vasárnap (1980), a Palisády (1979), a Civillisztikus táj (1980), a Benzinkút (1979) vagy Az utcán 0 óra 15 perckor (tempera, 1983) festett kompozíciói tanúsítják. Mikus Balázs érdeklődésétől nem idegen a táji motívum sem, hiszen Nyárasdon (Topoľníky) a Képzőművészeti Táborban is több művén ízlelgette a csallóközi táj karakterét, hangulatát olajképeken, temperákon. Művészi fantáziáját izgatja a színház élete is. Mind a színpadi előadás, mind a díszlet, a jelmez, a kellékek, de figyelme kiterjed a színházat játszó ember viselkedésmódjára a színpadon — a civil életben is. Számtalan rajza rögzíti benyomását a MATESZ Thália Színpadán színre vitt Babaotthon (Nóra) próbáiról, színészeiről. Mikus Balázs az utóbbi időben mint pedagógus is debütált. Újabban a Művészeti Alapiskolában Bratislavában a legfiatalabb nemzedék körében méri le emberi és művészi adottságait. Sikerrel végzi ezt a tevékenységet is, amely sok-sok szeretetet, figyelmet igényel az oktatótól, hogy kibontakozhassék a gyerekek rejtett képzőművészeti adottsága. Mikus Balázs Bratislavában született 1955. július 25-én. Szülővárosában járt gimnáziumba 1971 — 1974 között a Duna utcán. Bratislavában 1974—1980 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Tanárai voltak: E.Antalová festőművész, doc. R. Dúbravec festőművész, doc. J. Želibský festőművész, egyetemi tanár, nemzeti művész, doc. Fr. Stoklas festőművész. FARKAS VERONIKA Mikus Balázs: Kereszteződési csendélet (tempera, 1980). Magántulajdon. Fotó: Gyökeres György
