A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-22 / 26. szám
PAVEL BREIER RÉVHÁZ A KAMM SZKETBN Ahányszor Prágában a Károly-hídon járok, mindig megállók a hidat díszítő szobrok egyike mellett. A híd legrégibb szobra ez, bronzból öntött, nem kőből faragott, mint a többi. Ez az a Nepomuki Szent János szobor, amit Jan Neruda egyik tárcájában nagyon eleven humorral így nevezett el: „a szocialista szent szobra". Josef Rezler, a prágai munkásmozgalom egyik úttörője is megírta emlékiratában a szoborral kapcsolatos történetet. Még a múlt század hetvenes éveiben történt, hogy korán reggel a munkába igyekvők szocialista röpiratot pillantottak meg a szent kezében. Paradox tréfa volt ez a rendőrség ingerlésére, mégsem egészen stílustalan. Persze nem csupán az emlékezés és rokonszenv miatt állok a szocialista szent szobra mellé, hanem azért is, mert onnan széttekintve igen szép látvány tárul elém, a Kampa-sziget. Olyan szép, hogy egyetértek azokkal akik Prága Velencéjének becézik. Innen ugyan nem látszik a fiamand csatornához is hasonlítható egykori malomárok, a Čertovka, csak az összedőlt, középkori Judit-híd maradványa meg a révház. Prágában annyi mindennek van legendája. van a révháznak is. Olvastam közülük néhányat. Jan Neruda Történetek a régi Prágáról című könyvében, de mert a történetek valóságmagva inkább érdekel, elmentem a Műemlékvédő Hivatal igazgatóságára. ANTONÍN KUTAL tudományos dolgozó, a Kampa-sziget helytörténetének kutatója és kiváló ismerője, ezt mondta: — Ennek a legendának a valóságalapja is regényes. Nem kétséges, hogy már évezredünk elején, II. Vratislav korában, aki 1085-től uralkodott, lakott hely volt a sziget, mert Eberhardus pénzverő mesternek adomá-Az idei Jókai-napokon a CSEMADOK Štúrovo-i helyi szervezete színjátszó csoportjának tagja: SÓKYNÉ SÓÓS BEA nyerte a fesztivál legjobb női alakításának díját. — Amolyan íratlan törvény, hogy a színpad „sztárjairól" a publikum szeret minél többet tudni. Kérlek, mondj hát valamit önmagádról! — Harminckét éves vagyok, van egy tízéves kisfiam és a férjemmel együtt a papír- és cellulózgyárban dolgozom. Egyébként Garamkövesdről származom, a harmadik elemiig ott is jártam iskolába, de utána Lévára költöztünk, ahol édesapám a városi nemzeti bizottságon dolgozott. Esztendők múltán azután ismét hazajöttünk Kövesdre, de annak is bizony jópár éve már, hogy nyozta a király. A pecséttel ellátott adománylevélben parancsba foglalta azt is: „... ott találjanak otthonra az idegenek, és ott rendeztessenek meg a vásárok". Mostani nevét a sziget csak később, a XV. században kapta egy bizonyos Kampai Tychon Gansgebről, akinek ott kertje volt. Bizonyos, hogy már a Károly-híd megépítése előtt román stílusú híd vezetett a szigetre, a középkori Judit-híd, mely nem tudni hogyan, de összedőlt. A hajdani híd íve, illetve annak bizonyos része a révház pinceboltozata. A révházat akkor építették, amikor a híd helyett kompon közlekedtek a szigeten lakók, meg akik odajártak a fazekasok A Kisoldal (Malá Strana) legrégibb pecsétje. Szövege: Sigillum civium Pregensis de Nova civitate. Magyarul: az Új Város prágai polgárainak pecsétje. A szerző felvételei beálltam a párkányi amatőr színjátszók közé. Molnár Ferenc és Zerkovitz Béla : Doktor úr című zenés bohózata már a harmadik darab, amiben A kísértet házhoz jön és az Ilyennek hazudtalak után én is játszom. — Utad az amatőrszínpadig ? — Ez nálam részint családi örökség, részint pedig egyéni ambíció. Az édesanyám valamikor énekesnőnek készült, ezt a hajlamot valószínűleg tőle örököltem. A műkedvelő színjátszáshoz viszont az édesapám vonzódott, még ma is tőle szoktam útmutatást kapni színpadi szerepeimhez. Egyéni ambícióimról talán annyit, hogy lánykoromban sokat szavaltam, élénken érdeklődtem az irodalom iránt, úgyhogy sohasem állt tőlem távol a színpadi szereplés gondolata. Sőt! Az sem titok, hogy egy időben, legalábbis gondolatban, színésznőnek készültem. — A zenés darabokat, a vígjátékokat, esetleg a drámát kedveled inkább ? — Minden jó szerepért hálás vagyok, de ha szívem szerint választhatnék, akkor egy komolyabb hangvételű darabban szeretnék játszani. Persze, a többi műfaj sem lenézendő, hiszen rengeteget kell küszködni, amíg egy dal, vagy akár csak egyetlen dialógus valóban jónak mondható. és cserepesek rendszeres, nagyszabású kirakóvásárára. Nem tudni biztosan, hogy melyik esztendőben építették, de 1789- ben a Bécsböl Prágába telepedett JAN JOSEF FÖRSTER tulajdonába került. A város krónikájába bejegyezték, hogy az új tulajdonos ebben az esztendőben az egykori révházban 126 dolgozót foglalkoztató, textilfeldolgozó műhelyt létesített. Az új tulajdonos unokája, Förster Aurél jogi tanulmányai befejezése után Pest megyében kezdte el politikai szereplését. Az agrárszövetkezeti mozgalom konzervatív, mondhatni reakciós vezetője volt. Az ő fia Förster Jenő viszont külföldi tanulmányai után levéltárosként, történészként tevékenykedett, s másokkal együttműködve ő adta ki Hain Gáspár Lőcsei Krónika című művét. Amikor mindezt, csöppet sem titkolva csodálkozásomat, feljegyeztem, meglepett az is, hogy tájékoztatóm a „LibuSe jóslatának" nevezett mondáról kezdett beszélni. Ez arról szól, hogy Libuše újdonsült férjének, Premysl fejedelemnek a Moldva folyó felé tekintve jóslatot mondott a sziget és a majdan épülő város jövőjéről. Még idézte is a versbe költött jóslat néhány sorát. „Az idegent csábítja majd. mint a hársfa, ám idegennek nem hódol, de azt, aki testvére, testvérének tartja." És így értettem meg, hogy Kampa szigetének révháza, a hozzá fűződő sok legenda, a történetek magva, a valóság legalább olyan regényes, mint a látvány, amit a szigetre, a révházra pillantva tekinthetek meg. Prágában, a Károly-hídon járva, ezért állok meg mindig a hidat díszítő szobrok egyike mellett. HAJDÚ ANDRÁS — Talán van erre valami egyéni színpadi „teóriád" is? — A zenés darabokban, szerintem, a hangulati elemek vannak túlsúlyban, emellett jól érthetően, sokféleképpen és sokszínűén kell játszani. A színművek és a drámák hangvétele sokkal komolyabb, ott belső érzelmi azonosulással kell megteremteni a szerep kívánta figurát. — Mit éreztél az eredményhirdetésnél, amikor megkaptad a legjobb női alakítás díját? — Természetesen nagy megtisztelésnek vettem. Tényleg sok munka, kemény igyekezet fekszik abban, hogy így sikerült megformálnom a színpadon Sárkányné alakját. — Talán vártad is ezt a díjat? — Egy pillanatig sem! A szakmai értékelésen hallottak alapján csak annyit tudtam, hogy nem játszottam rosszul. — Jónéhány éves amatőrmozgalmi tevékenységed során milyen általános tapasztalatra tettél szert? — Hogy aki szereti a színházat, az talál számára időt. És hogy jó olyan közösségben, olyan emberek között lenni, akik a napi munka után a színházzal azonosulnak és a színészi játék egészíti ki az életüket. (mik-) Fiatalon a Fel ke- 2. lésben A következő napokban kezdték beszállítani az első sebesülteket — katonákat és partizánokat — a hadikórházba. Mindez arra vallott, hogy kegyetlen harcok folytak a felkelés hadszínterein. A kórház kezdett megtelni. Először szlovák katonák és partizánok érkeztek, de később a sebesültek között voltak oroszok, ukránok, csehek, franciák és más nemzetiségű antifasiszta harcosok is. Legtöbbjük azok közül került ki, akiknek sikerült megszökniük a nácik hadifogolytáboraiból s már hosszabb ideje bujkáltak a szlovákiai hegyekben s beálltak a szlovák partizánok közé. Sokan még napokkal azelőtt is a németektől megszállt szomszédos országokban bujkáltak, s amikor megtudták, hogy Szlovákiában kitört a felkelés, nagy kockázatok árán jöttek át frontokon és határokon, hogy csatlakozzanak a szlovák nép igazságos harcához. Sokan elestek közülük. Gyakran hallottam tőlük: „Ha elesek, legalább szabad emberként haljak meg!" Az én feladatom a sebesültek ápolása volt. S így az orvosi egyetem előadótermeiben elsajátított elméleti ismeretek mellé gyakorlati tapasztalatokat szerezhettem a betegápolás, a kezelés terén, bár sokszor segítségem már csak szamaritánusi cselekedetekre szorítkozhatott. Gyorsan megtanultuk a sebkezelést, a megműtött betegek sebeinek kötözését s nem utolsósorban azt, hogy az ápoláshoz a buzdító, vigasztaló szó is hozzátartozik. Kórházunk tulajdonképpen inkább csak elsősegélyt nyújtott, a súlyosabb sebesülteket átszállítottuk a zvolení kórház sebészetére. A sebesültek először orvosi gyorssegélyben részesültek. Engem is ilyen sebesültekhez osztottak be, az egyik szoba betegeit ápoltam. Volt közöttük egy súlyosan sebesült francia partizán. Embert ilyen szörnyű sebesüléssel még életemben nem láttam. Alighanem akna robbant a közelében, s a szó szoros értelmében elvitte a bal arcát: hiányzott a szeme s a felső és az alsó állkapcsából is darabokat tépett ki a robbanás. Az egész bal arca Csak egy percre. 40 sznrl 12
