A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-15 / 25. szám
Századunk elején egy Patty Fiánk nevű — korában világszerte ismert — artista járta a világot különböző cirkuszokkal. Patty Frank cirkuszi mestersége mellett érdeklődött az indiánok élete iránt is. Világjáró útja során csinos gyűjteményt szedett össze az indiánok használati tárgyaiból. Harmincöt éves kóborlás után telepedett le Radebeulban, hogy itt élje le öreg napjait. A húszas évek gazdasági válsága elérte Patty Frankot is. Végszükségletben ahhoz folyamodott hogy eladja néprajzi gyűjteményét. Ekkor lépett színre ismét May. illetve özvegye Klara May, aki férje halála után a könyvkiadó vállalatot vezette. 1925-ben megvette Frank gyűjteményét. felépittette a Medvezsír faházat és egy kis múzeumot rendezett be. Természetesen Klara Mayt nem tudományos célok vezették, a kiadóvállalatnak reklámra volt szüksége, ezt szolgálta a múzeum. A gyűjtemény később még gyara- \ podott de sok olyan tárgy is került oda, amelynek nem volt tudományos értéke, csak a reklámot szolgálta. Változás a múzeum küldetésében a felszabadulás után állt be. A szocialista Németország, híven célkitűzéseihez, egy nevelő és tudományos igényeket kielégítő múzeummá alakította át. Ide összpontosították az indiánokra vonatkozó összes tárgyat, az egész NDK-ból és a drezdai Állami Néprajzi Múzeum fennhatósága alá helyezték. Ma a múzeum kilenc osztályra tagolódik. A felosztás az egyes indián nyelvterületek szerint történt. Észak-Amerika szinte minden törzséből találunk itt ruházatot, használati és kultikus tárgyakat, fegyvereket. Külön osztály foglalkozik az indiánok 1675-től 1892-ig tartó szabadságharcával. Megismerhetjük azoknak az indián törzsfőnököknek életét, akik vezették a harcokat. Hatalmas képről néz le ránk a szigorú tekintetű Sitting Bull, a Sioux-indiánok legendás törzsfőnöke. És bár Kari Maynak nem sok köze volt a múzeumhoz, az Apacs, Kiovan, Navaho és hasonló neveket olvasva regényei hangulatát érezzük, a regények olcsó, romantikus máza nélkül. HORVÁTH REZSŐ Fotó: ZOLCZER JÁNOS govia, a hasonló nevű tartomány fővárosa. Ókasztília gyöngyszemének nevezik. Legértékesebb történelmi emléke a 728 méter hosszú és 29 méter széles római akvadukt 118 boltívét és pillérét habarcs nélkül építették. Az akvadukt ma is üzemképes. Épp úgy szállítja a vizet a városnak, mint kétezer évvel ezelőtt. Figyelmünket Toledo is felkeltette. Valamikor főváros és a spanyol történelem múzeuma volt. Toledo a Spanyolországban egymást váltó civilizációk fontos keresztezödési pontja volt. Már a VI. század közepén vízigót királyok építettek itt maguknak székhelyet. Az e korból származó emlékeket a Vízigót Múzeum őrzi. Később a város jelentős mór központtá vált. Ebből a korból, a X. századból maradt fenn a Cristo de la Luz mecset. A város óriási fejlődésen ment keresztül. A Tajo folyó mély medre, amely három oldalról övezi a várost, megakadályozta Toledo terjeszkedését. így napjainkban inkább történelméről mint területéről ismert. Toledóban élt és dolgozott 39 évig 8 Greco. A várost egy oszthatatlan képtárrá változtatta. Egész életműve a székesegyházakban és abban a házban található, ahol alkotott. A város kemény acéljáról is ismert. A híres toledói hagyományok ma már csak az ízléses emléktárgyak készítésében élnek. Az emléktárgyakon az arany, a fekete és a fehér szín dominál. Ezek a színek a drágafém, az ébenfa, és a gyöngy jelképei... Kép és szöveg: ĽUDMILA KELEOVÁ FRANTIŠEK KELE---------------------------------------------------------------I I Indiánok i múzeuma Radebeul semmiben sem különbözik az NDK déli részén fekvő többi kisvárostól. Legfeljebb abban, hogy az egyre terjeszkedő Drezda elérte Radebeul határát és ma már a két város szinte összenőtt. A városka egyik mellékutcáján sétálva hirtelen egy érdekes, díszes feliraton akadt meg a szemem. Á ház homlokfalán ez állt: Villa Old Shaterhand. Első pillanatban azt hittem, a ház tulajdonosa az indián regények szenvedélyes olvasója. ezért adta lakhelyének ezt az elnevezést. Csak amikor a vaskapun levő táblán elolvastam: Indián Múzeum, akkor kezdtem sejteni, hogy a házra nem véletlenül került ez a felirat. A parkszerű kertben egy fagerendákból összeácsolt házat találunk, minek neve szintén a kalandos indiánregényeket idézi: Medvezsír. Itt van ma Európa legnagyobb indián néprajzi múzeuma. De hogyan függ össze ez a múzeum Old Shaterhanddal ? Mint ismeretes Kari May a Winnetou és más kalandos regények írója maga is „kalandos" életet élt, bár tudnunk kell, regényeit akkor írta, amikor még nem járt Amerikában, ide csak élete alkonyán jutott el, de ekkor már nem írt. Nos, Kari May volt tanító, üzletkötő, újságíró és többszörösen börtönt viselt tolvaj. Csak élete delején fedezte fel magában a képességet a kalandos regények írására. Ekkor telepedett le Radebeulban, abban a villában, amelynek később egyik regényhőse nevét adta. Itt írta regényeit, alapított később könyvkiadó vállalatot és itt is halt meg 1912- ben. A múzeum alapítása nem May nevéhez fűződik, s ma már csak három kiállított tárgy emlékeztet rá: a nagy medveölő puska, Winnetou ezüsttel kivert puskája és a Henry gyorstüzelő. Ezekből csak a gyorstüzelő valódi (ma már senki sem tudja hogyan jutott hozzá), a másik kettőt May rajzai alapján egy drezdai fegyverműves készítette. A múzeum keletkezése egy másik névhez kapcsolódik. 21
