A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-15 / 25. szám
Tndománytechnika ISMERETLEN DINOSZAURUSZ Eddig ismeretlen dinoszauruszfaj csaknem teljes csontvázát és koponyájának részeit fedezték fel a dél-angliai Surrey grófság agyagbányájában, közvetlenül a földfelszín alatt Az óriás húsevő ősállat a hátsó lábain állva elérhette a 3—4,5 méteres magasságot Kereken 125 millió évvel ezelőtt élhetett Külön figyelmet érdemelnek 30 centiméter hosszúságú elülső karmai — feleakkorák, mint az eddig ismert legnagyobb és legveszélyesebb dinoszauruszok. a Tyrannoszauruszok karmai. Az eddig ismeretlen dinoszauruszfajnak még nincs tudományos elnevezése, de minden valószínűség szerint rokona tehetett a Tyranoszauruszoknak. A londoni Természettudományi Múzeum kutatói az évszázad egyik legfontosabb leletének tartják az ismeretlen dinoszaurusz felfedezését A csontváz első darabjait egy amatőr kövületgyűjtő fedezte fel 1983 januárjában. Végül a teljes leletet három teherautóval szállították a londoni múzeumba, ahol összeállítva tovább vizsgálják, tanulmányozzák a csontvázat. A Tesla-gyár bányászsisakba építhető adóberendezése növeli a bányászok biztonságát és operatív összeköttetést hoz létre a bányász és a diszpécser között Ezen túlmenően olyan A LEGDRÁGÁBB TÁVCSŐ A tervek szerint 1986-ban viszi Föld körüli pályára egy amerikai űrrepülőgép a földkerekség eddigi legdrágább távcsövét amelynek primer tükre ■2,38 méter átmérőjű, teljes átmérője négy méter, a hosszúsága pedig 13 méter lesz 500 kilométer magasságú pályájáról a földi légkör zavaró örvénylései nélkül vizsgálhatja majd az égbolt objektumait és ezért a Föld jelenlegi legnagyobb műszereivel észlelhetőknél 50-szer gyengébb fényű és távolabbi objektumokat is vizsgálhat majd. Küldetésének teljesítéséhez még meg kell oldani a távvezérlés jó néhány problémáját, egyebek között azt hogy a távcsőnek 0,007 ívmásodperces pontossággal kell hosszabb időn át követnie kiválasztott célpontját Minthogy hasonló problémát kell megoldani a kozmikus lézerágyúk, a lézerekkel felszerelt harci műholdak esetében is, az űrtávcső kifejlesztésére összesen 1,1 milliárd dollárt irányoztak elő. Az összeg egy része nyilvánvalóan haditechnikai célokat is szolgál, és az űrtávcső vezérlési megoldásait feltehetően a lézerágyúkban is felhasználják. egysége is van, amellyel bármely időpontban leállítható a bányakombájn vagy a szállítószalag. A képen az elektronikus egység látható. A HETVENHARMADIK GYÖK Kezdetben volt az ember tiz ujja. Aztán jött a számológép, meg a négy alapművelet papírral és ceruzával. Végül jött a komputer. Illetve majd elfelejtettük: volt közben még egy állomás, közvetlenül a komputer előtt: Wim Klein. Amint mondja, önmaga számára nem jelent problémát. Tény viszont, hogy mindenki másnak rejtély Wim Klein. Mert tessék mondani: hogyan lehetséges az, hogy valaki 1 perc 28.8 másodperc alatt tizenharmadik gyököt vonjon egy százjegyü számból — minden segédeszköz nélkül csak fejben? Vagy 43,8 másodperc alatt bontson föl négy második hatványra egy adott négyjegyű számot úgy, hogy e hatványok összege az adott négyjegyű szám legyen? (Például : 7 7 26 - 862 + 172 + 52 -I- 42) Mindkét világcsúcsot jelenleg Wim Klein tartja. A szenzációs gyökvonással egyébként már szerepel a Guinness-féle Rekordok Könyvében is: a másik ragyogó eredményt meg egy profikból álló testület, a hamburgi Német Elektron-Szinkrotron (DESY) fizikusai és matematikusai előtt érte el. Kicsoda tulajdonképpen ez a Wim Klein? Pedro Waloschek professzor, a DESY munkatársa „zseniális képességű korszakos jelenségnek" nevezi. Helmut Kuhn, az Európai Atommagkutató Központ, a genfi CERN mérnöke számolócsodának mondja a róla irt könyvében. Klein éppen a CERN-nél vívta ki hírnevét. Ott ült tizennyolc évig az „aranyketrecben", és mindent kiszámított, amit a fizikusok elébe tettek. Harminc tényezőből álló feladatokat, amelyeken egy matematikus napokig töprengett, tíz perc alatt megoldott. Amikor a számítógépek annyira kifejlődtek, hogy versenyre kelhettek vele, Klein nyugdíjba ment. Kicsoda Wim Klein? Egy hetvenéves bohóc. hatalmas fejjel, örökösen izgő-mozgó végtagokkal. Olyan alacsony, (158 cm), hogy még Napóleon is fentről beszélhetett volna hozzá. Három-négy nyelven beszél, de ami ebből érthetően hangzik, az mókának és csúfolódásnak tűnik. Orvos apja, a pátriárka külsejű családfő, azt akarta, hogy a kis Wim is a gyógyítást válassza hivatásául. Ez a pálya azonban nem indult szerencsésen. Mikor egyszer Wm Klein a lumbálpunkciót gyakorolta egy holttesten, az oktató professzor rászólt: — Klein, hagyja abba! Még jó, hogy már halott! Már gyerekkorában szenvedélyévé vált a számolás. Úgy gyakorolta, mint más gyerekek a grundon a kapuralövést. Szinte mániája lett, hogy minden számot törzstényezőire bontson. Egyszer egyetlen hétvégén bevágta az 1 és 110 közötti számok ötjegyű logaritmusait. Aztán további hasonló teljesítmények következtek. (Mint tudjuk, a logaritmusok segítségével magasabb rendű műveletek egyszerűbbé alakíthatók, a szorzást például összeadás helyettesítheti.) A tüneményes számmemóriával megáldott Klein különféle Wim Klein, amint éppen könnyedén elbánik egy százjegyü számmal. Talán gyököt von belőle — ki tudja? módszerekkel és kombinációkkal végül villámgyorsan működő számítógéppé fejlesztette az agyát. Ezzel aztán hamarosan színre is lépett, éspedig először nem a tudományban, hanem varieték porondján — ha szerencséje volt. Többnyire azonban kóbor számolóművészként járta a nyugat-európai vásárokat, majd Párizs utcáit; bohémként él, aki jókedvűen viselte el azt is, ha éppen nem mosolygott rá a szerencse. Az elképesztő számbűvészkedéssel rekordot rekordra halmozott. Egy odakiáltott háromjegyű számot egykettőre felbontott, s olyan „mágikus négyzetbe" rendezett, amelynek részeit összeadva minden irányban az adott számot kapta. Anyanyelvén, hollandul mormolva betanult egy huszonhat jegyű számot, amelyet aztán egy óra múlva is képes volt hibátlanul felmondani oda és vissza. A pszichológusok szeretik azzal elintézni a memória ilyen Paganiniiéit, hogy ök valójában nem tehetséges emberek, csak komputerfejű csodabogarak. Waloschek profeszszor, a DESY fizikusa, aki tanulmányozta Klein módszerét, elutasítja az ilyen véleményt ; Klein korántsem automatikusan számol, hanem nagyon is eredetien és gazdag fantáziával. Ha élő számítógép lenne, egyetlen épkézláb ötletre sem telne tőle — állítja róla Waloschek. Egy pszichiáter — meséli Klein — évekig megfigyelés alatt tartotta: eközben kiderült, hogy memóriája nem vizuális, hanem az „akusztikus-ritmikus-motorikus" emlékezettípushoz tartozik. A huszonhat jegyű számokat például hármas csoportokban, mormogva és topogva sulykolja be a fejébe. Klein nem hiszi, hogy különleges agya volna — egyszerűen csak a számok jelentik részére.az örömet és az életet. Az irodalom például egyáltalán nem érdekli. A tudomány szolgájának tartja magát, és azt mondja, fölösleges lesz az agyát alkoholba meríteni, ha később meg akarják majd vizsgálni — alkoholban ázik az már most is. Szívesen játssza az udvari bolondot, a szórakozott professzort. Tud halálosan szomorú is lenni; olyankor szitkozódik. A jelszava mégis „carpe diem" — örülj a pillanatnak! Wim Klein, a jókedvű nyugdíjas ma ismét szülővárosában, Amszterdamban él. de gyakran átruccan az NSZK-ba is. Hogy másoknak is kedvet csináljon a számoláshoz,4 hatszáz nyugatnémet iskolának felajánlotta, hogy tanfolyamot indít az érdeklődő diákoknak. Nemrégiben a hamburgi Hansa Színházban lépett föl bűvészmutatványaival, most pedig a DESY előtt kíván újabb világcsúcsot felállítani: hetvenharmadik gyököt akar vonni fejben egy öt számjegyű számból. RÁDIÓ A BÁNYÁSZSISAKBAN 16
