A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-15 / 25. szám

omin János szerencsés ember. Élete egyik vágyát, tervét, amelyet már főiskolás évei óta dédelgetett, ma, negyvenéves korára megvalósította. Igaz, igy túl szépen hangzik. Épp ezért hozzá kell tenni, hogy nemcsak az ötlet a sajátja, hanem — mondjuk Igy! — a megvalósítás oroszlánrésze is. Álmatlan éjszakák tömkelegé, ügyintézések hosszas és fáradalmas bonyodalma van már mögötte és persze még előtte. Hiszen Oomin János gondolkodó, energikus, ötletekkel teli ember. Munkabírása, szervezőkészsége nem mindennapi. Tett már — és tenni akar még — sokat. Tudása, ereje teljében van. Leállnia vagy leállítani őt vétek lenne.

Domin János három éve a nyényei (Nenince) hat falut egyesítő efsz elnöke. Karkellett küzdeniük a hitetlen tamásokkal.

Kétszáz ballonban, tiszta környezetben folytatták kísérletezéseiket — megfeszített tempóban. Szerették, amit csináltak, és hittek a sikerben: az eredmény se maradt el. Borukkal dijakat nyertek. Aztán kis- és nagykapukat döngettek, érveltek, hadakoztak. Sikerrel. Engedélyt és devizát kaptak egy osztrák—nyugatnémet palackozó gépsor megvásárlására. A palackozás 1980-ban elkezdődhetett.

— Azért sikerülhetett a tervünk — mondja az elnök — mert a környezetünk is hitt benne, mert támogattak a hazai emberek. Meggyőződésünk volt: többet, jobb eredményeket kell felmutatniuk, az átlagon túl kell lépnünk, s meglesz az eredmény.

Sikerült. A 4 690 hektáron gazdálkodó szövetkezet 750 tagja a tavalyi évet 7,5 millió korona tiszta nyereséggel zárta.

— Ebből mennyit jövedelmezett a szőlő, a bor?

— Szinte a felét, közel négymillió koronát.

vai (Kravany nad Dunajom) születésű. A főiskola elvégzése után került az Ipoly mentére. Diplomamunkáját a szőlőtermesztésről írta, Igy ezen a dimbes-dombos tájon lehetősége nyílt a szőlőtermesztéssel. borkészítéssel kapcsolatos kísérletezésre, ötleteinek megvalósításé rá.

A szövetkezetnek még csak tíz hektár szőleje volt. Ma a 350 hektár összterületből 276 hektár termő szőlő. A termőterület felén teraszos termesztés folyik. Ötletével. hogy a szőlőt ne csak termesszék, hanem dolgozzák is fel, palackozzák a bort és forgalmazzák azt, 1972-ben rukkolt elő. Tervét sok megalapozatlan ellenérv fogadta. Ezeket a fiatal mérnöknek mind meg kellett cáfolnia. Fontos érve volt: ötven kilométeres körzetben nincs ipari szennyeződés, sehol egy gyárkémény, csak erdő, s a szőlőtermesztés eredményei kitűnőek. A szép szó mégsem ért sokat. Domin Jánosnak és társainak meg

— A 750 emberből hányán dolgoznak a szőlészetben, illetve a palackozóban?

— A szőlészetben 120-an, 17-en (tizenheten!) a palackozóban. De ebben a tizenhétben már benne van a takarítónő meg a bort az országba szétfuvarozó két kamionos is!

Ezt nevezem hatékonyságnak, sikernek! A különféle minőségellenőrző vizsgálatokon a nyényei efsz bora alig hagyott kívánnivalót maga után. Kezdetben csak az interhotelokban lehetett hozzájutni. Sőt, a Karlovy Vary-i, prágai szállodák ma is felvásárolnák az évi 750 ezer palackot — tehát a teljes mennyiséget —, ha a szállítás költségei nem lennének olyan tetemesek. Ezért kellett közelebb is üzlettársakat keresniük.

— Nem estek pánikba, amikor tavaly csökkentek a borárak ?

— Nem, hiszen a mi alapjaink szilárdak. Tiszta fajtájú borok gyártásával foglalkozunk, eredeti technológiával, s az biztos garancia. Idén az első negyedévi tervünk 150 ezer palack volt. A dupláját adtuk el. Értékesítési gondjaink nincsenek.

Itt hadd jegyezzem meg — előrelátóan, a félreértések elkerülése végett! —: írásunk nem e boroknak állít cégért. Nem, hiszen erre semmi szükség nincs. Távol áll tőlem — a már-már antialkoholistától —, hogy alkoholt, bort propagáljak. Sokkal inkább egy embert, gazdaságot, szemléletet szeretnék népszerűsíteni, bemutatni, amelyből inkább mutatkozik hiánycikk, mint az alkoholból. Mert az igazán érdekes dolgok még csak most következnek:

— A járás gazdaságai között a mezőgazdasági alaptermelésben mi értünk el a legjobb eredményeket. Persze, hogy hoszszú távon a felszínen tudjunk maradni, kiegészítő gazdálkodási formákra is szük-Domin János a nyényei efsz elnöke

Az elnök tervezte a borok címkéit, amelyeket a kecskeméti nyomdában állítanak elő

ség van. Több kisüzemre, „fedett" vállalkozásokra, amelyek nincsenek annyira kitéve az időjárás szeszélyeinek, a környezet viszontagságainak, amelyek állandóan nyereséges vállalkozások lehetnek. Ez szükséges ahhoz, hogy ne legyenek pénzügyi akadályok a hagyományos mezőgazdasági gazdálkodás előtt. Ez a szemlélet — nem tagadom — számol a kockázattal is, de a kockázatvállalás ma már korkövetelmény. Akárcsak az előbbrelépés. Az emberek, a tagok igényei egyre nőnek. Ha én, mint vezető nem felelek meg ezeknek az igényeknek, akkor a tagság jogosan követelheti a leváltásomat. Én pedig hosszútávon szeretném élvezni a bizalmukat.

— Ezzel — ha jól értettem — azt is kimondta, hogy ma egy vezetőnek kutya kötelessége a többletvállalás ?

Domin János határozott és komoly tekintettel a szemembe néz:

— Még ma is el lehet evickétni a felszínen olyan munkatempóval, életvitellel is, mint azt elődeink tették. Nem akarok senkit megsérteni. Csak azt mondom, ami korábban megfelelt, ma már nem biztos, hogy elég. Hiszen azért vagyunk új nemzedék, kommunisták, hogy mindig többet és többet mutassunk föl. Morális kötelességünk is, hogy egyre többet és többet tegyünk le a köz asztalára.

Tudom, kezdeményezésemmel nagy gond hárul rám, de szívesen vállalom. Csak akkor akarok elnök lenni, ha élvezem a tagság támogatását és bizalmát. Ennek pedig, ha ára van, megfizetem.

Domin János megáll egy pillanatra. Három kávé van az asztalon. Kettőt már megittunk. A harmadikat szó nélkül meg-4