A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-08 / 24. szám

A 17. századból származó székes­­egyház, ahol 1794—1899 között Kolumbusz Kristóf földi maradvá­nyait őrizték Cojima halászfalut gyakran látogatta Hemingway és egy itteni halásztörténete ihlette meg Az öreg halász és a tenger című müvének megírására. Hemingway szobra Cojimában A régi havannai erőd, amely a múltban a kikötő bejáratát védte keresztül a karbantartókig kubaiak állnak, akik közül igen sokan valame­lyik szocialista országban szereztek képesítést. A főmérnök Edward E. Madariaga a bratisiavai műszaki egyetem villamosmérnöki karán szerzett diplomát, még 1967-ben. Fe­leségével öt éven át együtt tanultak a szlovák fővárosban. Tanulmányuk egész ideje alatt a „Mladá garda" internátusbán laktak. Itt született első kislányuk Elena, akit már szemé­lyes élmények nem fűznek városunk­hoz, de őriz egy riportot, amelyet saját névadó ünnepségéről közölt a bratisiavai Večerník. Edward tizenhét éve nem látta Bratislavát, így min­denről be kellett számolnom, ami azóta történt, a két új hídról, meg arról, hogy a Duna jobb partján új városrész épült, hogy Petržalka-Liget­­falu, amelyet ő ismert tulajdonkép­pen már nem is létezik. Természete­sen azt is el kellett mondanom, hogy a „Mladá Garda" már régen nem a legmodernebb diákszálló, hogy azóta újak épültek. Nem túlzás, ha azt állí­tom, hogy honvágyat ébresztettem benne, úgymond második hazája iránt. Tolmácsunk Maritza szakközépis­kolában kezdte tanulni a cseh nyel­vet. Érettségi után egy Csehszlová­kiába induló munkás-tanuló csoport­hoz osztották be tolmácsnak. A prá­gai ČKD üzem személyzeti osztályán segédkezett, a kubai munkások ügyes-bajos dolgainak intézésében. A megbízatás két évig tartott s ez alatt az idő alatt tökéletesíthette cseh tu­dását. Ma egy fordítóiroda dolgozója, a cseh műszaki irodalom, amelyből válogat és fordít a mindennapi ka­pocs továbbra is hazánkkal. Maritza mondhatnám olyan beugró tolmács volt, kis kéttagú küldöttsé­günknél. A kijelölt tolmács érkézé sünk előtt néhány órával magas lázt kapott, így az újságírószövetség sür­gősen Maritzát mozgósította, pedig már ki volt tűzve az esküvője, tehát a tolmácsolás és az országjárás nem jött a legjobbkor, de így is becsülete­sen elvégezte. Persze mi is igyekez­tünk a lehető legtöbb szabadidőt biz­tosítani számára, hogy vőlegényével együtt lehessen. Számunkra pedig a tolmács nélküli ismerkedés különö­sen a régi Havannával még izgalma­sabb volt. így aztán szabadidőmben térkép és szótár nélkül elenyészően csekély spanyol tudással sokat bo­lyongtam a havannai óvárosban, amely az új Havannától eltérően nem tagadhatja le spanyol gyarmati ere­detét. Ennek a sikátorokkal teli város­résznek a központja a közel négyszáz esztendős székesegyház. Innen csak néhány lépésre van Ernest Heming­way kedvenc kiskocsmája a Bodequita del Medio. Itt szürcsölget­te egyik kedvenc italát a mojitót, a másikat a daiquirit inkább a Floriditá­­ban szerette. Mindkét ital alapja nem nagy mennyiségű kubai rum, citrom­lé, ásványvíz és jég. A mojitóhoz elengedhetetlen alapanyag a borsos­menta, amely kellemesen üdítővé te­szi ezt az italt. A Bodequita del Medio érdekessé­ge, hogy falai tele vannak aláírások­kal. Nem kisebb egyéniségek hagy­ták itt kézjegyüket, mint Salvador Allende, a chilei köztársaság később fasiszták által meggyilkolt elnöke, vagy Marylin Monroe, Claudia Cardi­­nale, Marcelo Mastroianni és mások. S természetesen az első helyen kina­gyítva Ernest Hemingway sorai, aki írói tevékenységének legterméke­nyebb éveit töltötte Kubában és aki, a forradalomhoz fűződő viszonyát ezekkel a szavakkal fejezte ki: „Cast­ro forradalmának a lehető legjobba­kat kívánom, mert ő a nép támogatá­sát élvezi és én hiszek a nép igaz ügyében". STRASSER GYÖRGY A SZERZŐ FELVÉTELEI 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom