A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-01 / 23. szám

í&p zeti parasztok vagy ahogy itt neve­zik, a szegény parasztok szövetségé­nek járási titkárságát. Az ő segítsé­gükkel kellett volna továbbutazni a már említett szövetkezetbe. Mond­tam is ott, hogy szerintem nem is olyan szegények a szövetkezeti pa­rasztok, mert ahol csak megfordul­tam, a napi tíz-tizenöt pessost (1 peso kb. 8 korona) mindenütt meg­keresték. De itt nem is az anyagiak a döntők, hanem a hagyomány, a poli­tikailag és gazdaságilag kisparasztra, mezőgazdasági proletárra épülő és fokozatosan kialakuló szocialista nagyüzemi gazdálkodás. A meglátogatott szövetkezetben mesélték, hogy a közelmúltban sok­helyütt a cukornádat és dohányt egy­szerre pusztította olyan penészfajta, amely soha a múltban nem fordult elő. Azután a sertésállományt tize­delte meg egy eddig ismeretlen kór. Mindez óriási kárt okozott az ország­nak. Szerencsére az agrártudomány és az állategészségügy dolgozói meg­találták a megfelelő védőszereket. Később az Egyesült Államok néhány lapja megírta, hogy a CIA alaposan gyanúsítható, hogy Kuba felett bizo­nyos bakterológiai fegyvereket pró­bált ki. Tehát ilyen körülmények között él­nek és dolgoznak a kubai emberek. Nem kétséges, hogy Kuba a szocialis­ta országok elsősorban a Szovjetunió segítsége nélkül nemigen tudott vol­na talpraállni és megmaradni a kö­nyörtelen harcban. Már az a tény is érzékelteti a gazdasági kapcsolatok intenzitását, hogy Kuba teljes egé­szében a Szovjetuniótól kapja a nép­gazdaság vérkeringését biztosító nyersolajat is. 1972 óta Kuba a KGST tagja. En­nek köszönhetően más fejlődő orszá­gokkal összehasonlítva könnyebben vészelhette át a nemzetközi gazdasá­gi élet megrázkódtatásait. A gazdasági életben és a külkeres­kedelemben ma is változatlanul a cukorágazat játssza a meghatározó szerepet. A cukortermelés a forradal­mi öt- és félmillió tonnától éves át­lagban hét-nyolc millióra növekedett az utóbbi években, a közeljövő célja a tízmillió elérése. A fejlődést új cu­korfeldolgozó üzemek építése is szol­gálja, a cukornádvágás nehéz fizikai munkáját — mint ahogy arról Guana­­jay járásban meggyőződhettem — gépekkel helyettesítik. A nádvágók „macheterók" száma állandóan csökken. Nincs messze az az idő, amikor a macheta a nádvágás eszkö­ze múzeumba kerül. Ernesto Vera, a kubai újságíró-szö­vetség elnöke mondta nekünk, hogy az ország jövője Moa város környé­kén keresendő. A közép-kubai város körzetében ugyanis óriási nikkellelő­helyeket tártak’ fel. A elkövetkezen­dő években itt feldolgozó üzemek épülnek a KGST országok segítségé­vel. Meg kell mondani, hogy jelentős szerepe van hazánknak is ezen a területen. Az iparosítás magával hoz­ta az útépítések gyorsított ütemét, a halászati és kereskedelmi flotta fej­lesztését. Meglepő volt számomra, milyen kiterjedt és jó minőségű autó­pályák kötik össze az ország nagyobb településeit. A kubai embereket őszinte büszke­ség tölti el az elért eredmények lát­tán. A fejlődés nehéz időszakaiban a lakosság még egységesebben tömö­rült az ország vezetése, az elkötele­zett politika mellett. STRASSER GYÖRGY A szerző felvételei 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom