A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-01 / 23. szám
„Hazánkban tavaly ugrásszerűen megnövekedett a súlyos sérüléssel járó és halálos kimenetelű közlekedési gyermekbalesetek száma." (Részlet egy rádió-interjúból) KÖZLEKEDJ OKOSAN! A járási és városi rendőrparancsnokságok közlekedésrendészetén napról napra összegyűjtik a balesetekről szóló, úgynevezett „kis" jelentéseket. Ezeket a helyszínelő rendőrök készítik, és nem is tartalmaznak mást, mint a balesetet okozók és szenvedettek gyorsan kideríthető adatait, vagyis nevét, lakcímét, életkorát, a sérülések mértékét, a járművekben keletkezett károkat. A helyszínelő csoportok rendőrei között, a szolgálati évek gyarapodtával, egyre többen vannak az olyanok, akik a balesetvédelem megszállottjai, s ezen belül is főként a gyermekbalesetek megelőzésére összpontosítják figyelmüket. Talán éppen azért, mert a múló esztendők során nekik is van egy, két, vagy ennél is több gyerekük, és tudják, hogy nem vezethetik őket mindig kézenfogva — mint ahogy más szülők sem ... — A közlekedést tanítani kell, épp úgy, mint az írást, az olvasást, a matematikát vagy bármely közismereti tárgyat, ugyanis a közlekedés is hozzátartozik mindennapi életünkhöz — mondja Stanislav Mackó rendőr-hadnagy, a Bratislava i Fővárosi Rendőrkapitányság forgalomirányítási csoportvezetője, majd kissé indulatosan hozzáfűzi: — Enyhén szólva bosszantó, hogy az országban rengeteg olyan iskola van, ahol felületesen és közönnyel kezelik a tantervben előírt közlekedésrendészeti oktatást! Tudom, valamennyi tantárgy fontos, de aki nem tud számolni, az legföljebb nem lesz mérnök vagy becsapják a vásárlásnál; viszont aki nem tanul meg közlekedni, azt állandó veszély fenyegeti és tudatlansága az életébe kerülhet. Az SZSZK Közlekedésbiztonsági Kormánybizottságának kezdeményezésére a hetvenes évek második felében olyan döntés született, amely a Hadsereggel Együttműködő Szervezet, az oktatásügyi minisztérium, a rendőrség, a kerületi és járási nemzeti bizottságok összefogásával a közlekedési játszóterek hálózatának kiépítését szorgalmazta. Szlovákiában jelenleg 44 ilyen park működik, de mint a baleseti statisztikák tavalyi adatai mutatják: látogatottságukat, de főképpen eredményességüket fokozni kell! Aligha lesz érdektelen felsorolni, hogy a legtöbb ilyen játszótér a galántai, trencséni (Trencín), nagymihályi (Michalovce), tőketerebesi (Trebisov), homonnai (Humenné), eperjesi (Presov) és kassai (Kosice) járásban van; míg a legtöbb hiányosság ebben a tekintetben a Közép-szlovákiai Kerületben, illetve a Nyugat-szlovákiai Kerület Léva— Stúrovo—Komárom háromszögben van, ahol bizony a szükségesnél kevesebb mód a közlekedési ismeretek gyakorlati oktatására. Bratislavában jelenleg két ilyen „KRESZ- park" működik: az egyik a Tomásik utcán, a másik a Záluhy-i lakótelepen. — Nézzétek csak, mi hiányzik erről a kerékpárról? — hangzik el a kérdés és a kisdiákok kíváncsi szemmel veszik szemügyre az első látásra kifogástalannak tűnő „bringát". Kinek ez, kinek az jut eszébe feleletképpen, a pontos válaszra azonban néhány pillanatig várni kell. — A stoplámpa! — ugrik föl hirtelen a második padban egy élénk szemű leányka, aki egyben készséggel azt is elmagyarázza, vajon miért fontos ez a bicikli hátsó sárhányójára szerelhető piros „macskaszem". Lassacskán baráti beszélgetés, a játszva tanulás hangulata alakul ki a diákok és az oktató között, majd egy közlekedési kisfilm is vetítésre kerül; aztán pedig már a játszótér „utcáin", a tényleges forgalom szabályainak megfelelően kerékpárokon és rollereken folytatódik az oktatás. A foglalkozásnak ezt a részét már nem fehér köpenyes szakoktató, hanem árgus szemmel figyelő forgalmista rendőr irányítja. Méghozzá éppoly segítő szigorral, mint azt a tényleges forgalomban szokás. Most is éles sípszó harsan, s egy kerek arcú lurkó (szabálytalan előzésért) bejegyzést kap ideiglenes jogosítványába. Akinek öt rossz pontja, vagy egyéb kihágást jelző bejegyzése van a „jogsijában", annak bizony akarva-akaratlanul le kell adnia járművét, s pusztán gyalogosként szabad részt vennie a forgalmi oktatás hátralévő részében — és majd csak legközelebb nyúlhat ismét volánhoz ... — A gyerek viselkedése az utcán mindig kiszámíthatatlan. Gondol egyet és gyalogosan vagy kerékpárral áthalad a tilos jelzésen, váratlanul kilép a kocsiút szélén parkoló autók mögül, vagy átrohan az úttesten egy fagyiért — összegezi sokévi, forgalmistaként gyűjtött tapasztalatait Somogyi Lénárd rendőr-zászlós. — A szándék és a végrehajtás között többnyire csak másodpercek telnek el, a gyerek ugyanis szinte soha nem habozik, nem mérlegeli a veszélyt. Ösztönösen bízik mozgása rugalmasságában, gyorsaságában. Csakhogy sokszor téved, az autó sajnos gyorsabb, a fék kevésbé rugalmas. Mindezekkel viszont a volán mögött ülőknek is tisztában kell lenniük, s úgy vezetniük, hogy soha ne kerülhessenek „váratlan" helyzetbe! Száz szónak is egy a vége: A „váratlan" helyzetben gázoló autó vezetője jogi értelemben ugyan nem vonható felelősségre, más kérdés azonban, hogy a gázolás után is olyan nyugodt lesz-e az álma, mint előtte? A gyerekek kötelessége viszont okosan, megfontoltan közlekedni! onnan A moszkvai Kremlben, az Uszpenszkij Székesegyházban valamikor az orosz cárokat koronázták, Napóleon viszont — mikor annak idején bevonult Moszkvába — istállóként használta az épületet. A Kreml templomai — köztük az Uszpenszkij Székesegyház is — ma múzeumként várják a látogatókat. (Varga Erzsébet felvétele) A Szovjetunióban a falusi közművelődési munka új formáit képviselik a kulturális komplexumok, amelyek száma jelenleg meghaladja a 2 OOO-et. Hozzájuk tartozik a központi településen működő művelődési ház vagy otthon, a távolabbi falvak klubjai, az általános és középiskolák, a kolhozkönyvtár, a mozgókönyvtárak, a Znanyije ismeretterjesztő társulat alapszervezetei és a nőtanács. Választott társadalmi tanács irányítja és tervezi meg az egyes részlegek tevékenységét. A képen a Progresz kolhoz művelődési háza látható (Belorusszia, Grodno megye). Ön is ideges? — szokjék le a dohányzás(miklósi) Fotó: Gyökeres György ról, a gyufából építsen inkább valami hasonló szépet... 8
