A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-01 / 23. szám
A hírni (Chým) kisdiákok az iskola előtt megteremthette a családi élet feltételeit. Az építkezési tilalom feloldásának hatása már ma is érzékelhető, különösen Buzitán. Valószínűleg — ha nem is nagyméretű — bizonyos mértékű „visszaáramlás" várható a következő években. S ez, ha teljesen nem is, de részben helyrebillentheti a közművelődésben tapasztalható jelenlegi egyensúlytolódásokat. Az iskolaügyön túl a kultúra és a közművelődés emberi és tárgyi feltételei a csereháti isii nnMBW ■ i...i í i . i települések többségében elérik a járás többi településének átlagszintjét. Minden faluban van könyvtár, kultúrház vagy művelődési központ. Perényben hetente három alkalommal vetítenek szélesvásznú filmet. A buzitai művelődési központot, amelyet 8,5 millió koronás ráfordítással építenek, a tervek szerint az idén átadják rendeltetésének. A kulturális élet gyakorlati megvalósítói e falvakban a CSEMADOK helyi szervezetei. Hímben a kitűnő leány-éneklőcsoport. Alsóláncon a hagyományőrző népi együttes, Buzitán a vegyeskórus és a színjátszó csoport. Restén ugyancsak színjátszó csoport tevékenykedik rendszeresen. A hagyományokat, a táj népművészetét, annak értékeit, feldolgozott anyagát az évente Alsóláncon és Buzitán körzeti népművészeti seregszemlén mutatják be az együttesek. Az elmúlt közel negyven esztendő alatt sokféle hatás, változás érte ezt a tájegységet. Baj, gond, reménység, siker váltotta egymást. Lehetőségeimhez mérten a krónikában megpróbáltam — az elérhető adatok és a szóbeli közlések alapján — minderről hiteles összefoglalót készíteni. Azzal, hogy ennek az összefoglalónak az utolsó sorait írom, csak a krónikás dolga ért véget; a csereháti falvak krónikáját tovább élik és alakítják az ott élő és dolgozó emberek. GÁL SÁNDOR A szerző felvétele Hogyan tanít a pedagógus, és hogyan készül jövendő pályájára a diák? Ezt akartam felmérni a negyedik M osztályban, akik írásom megjelenésének napjaiban ülnek az érettségiztető bizottság elé. Kamenský Katalin tanárnő neveléstanból vizsgáztatja a diákokat. Nyolc kisebb csoportra osztja fel az osztályt, mivel ez már az érettségire való felkészülés utolsó heteiben történik, a diákok nem használhatnak a felkészülés során segédeszközöket, csak egymást egészíthetik ki. — Ha ez már az érettségire való felkészülés, akkor miért nem a már kidolgozott érettségi tételek szerint készülnek? — kérdezem a tanárnőt. — A tematikus egységek szerinti ismétlés sokkal eredményesebb lehet. Egy-egy tétel csak egy-egy szűk területet ölel fel, így viszont a diák szélesebb körű tájékozottságra tesz szert s nem fordulhat elő, hogy az érettségin meg sem tud mukkanni. — Milyen eredménnyel érettségiztek az előző osztályok? — A többi pedagógiai iskolához viszonyítva jók az eredményeink. Úgy 1,8 és 1,9 közötti a tanulmányi átlag. Természetesen van kettes osztályzatú is. Magyar nyelvből és irodalomból, szlovák nyelvből és irodalomból, pedagógiából, pszichológiából érettségiznek. Ez a kötelező, a továbbiakban választhatnak a testnevelés, a képzőművészeti, illetve a zenei nevelés között. — Ont alig néhány évnyi korkülönbség választja el a most érettségire készülő lányoktól. Pályája elején járó pedagógus. Mit ad útravalóul a most indulóknak? — Szeretném átadni a lelkesedésemet, a tapasztalataimat. Azt hiszem sikerül is. Sokan kilométereket utaznak azért, mert mintatanítást kell végezniük, mint kész óvónőknek, de felkeresnek, hogy ismételjük át még egyszer a tudnivalókat. Nagyon örülök ezeknek a találkozásoknak. Sok volt diákommal tartom így a kapcsolatot. A kezdeti évek számomra nem voltak valami rózsásak. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészkarán végeztem pedagógia-magyar szakon 1976-ban. Nevelői állást kaptam. Utána családi örömök miatt otthon voltam, majd ide kerültem tanítani. Fantasztikus elképzeléseim voltak a munkáról. Tudtam, mi mindent lennek képes átadni a tanítványaimnak. Azután jöttek az akadályok. Nincs tankönyv. Nem baj, hiszen a tankönyv csak segédeszköz. A gyermekirodalomhoz még tanterv sincs. Mégis meg kell ismertetni az osztállyal. Sikerül. Aktív gyerekekkel dolgozom. Nagyon jó a nyelvvel való élő kapcsolatuk. Rendszeres résztvevői a vers- és prózamondó versenyeknek. Szeptembertől az új tanterv szerint tanítunk. Most zajlott le egy nagy felmérés az iskolánkon, amely megállapította, hogy a jövő pedagógusait jól felkészítjük. Erről magam is meggyőződtem a negyedik M osztályban tett látogatásom alkalmával. A felelők konkrét helyzetek felvázolásából kiindulva oldották meg a feladatot. Úgy beszéltek, mintha legalább tíz éve gyakorló anyukák, méghozzá nagyon jó anyukák lennének. Nyugodtan rájuk lehet bízni a gyermekeket. Egészséges testi-lelki fejlődésük, gyarapodásuk az ő kezük alatt biztosított. Iván Erzsébet meglehetősen messziről, a nyugat-szlovákiai Nemesócsáról (Zemianska Olča) érkezett. — Tudod-e már hol fogsz dolgozni? — kérdezem a szép, barna lányt. — Csak szóbeli ígéretet kaptam a helyi óvoda igazgatónőjétől, hogy otthon maradhatok a faluban. Bízom benne, hogy így is lesz. Nagyon örülnék neki. — Hogy érzed magad Losoncon, milyen emlékeid lesznek a városról? — Jó itt nekem, tetszik ez a város, csak azért már szeretnék haza menni. — Nem fáj a szíved, hogy vége a diákéveknek? — Fáj, hogyne fájna. Hiszen szépek voltak az itt töltött esztendők, sokáig, mindig emlékezni fogok... — Nehéz ez az iskola? — Csak az első év volt nehéz. Többet és alaposabban kellett készülnöm. — Hogyan készülsz az érettségire? — Tanulok, sokat, nagyon sokat. Otthon is, az albérletben is. Szóval mindig és mindenütt. — Legyen meg az eredménye, sok szerencsét! — ezzel búcsúzom el a lányoktól, akik vidám zsivajjal beszélik meg az órán történteket. Aki figyelemmel kíséri a hazai magyar sajtót, nem ismeretlen előtte Somoskői Ágnes neve. Az elmúlt esztendőben megnyerte a Tavaszi szél... népdalversenyt. Az éneklőcsoport pedig, amelynek szintén tagja, a második lett. A Losonci Pedagógiai Szakközépiskola diákjairól van szó. Nemcsak a tanulásban az elsők. Ott vannak minden jelentős kulturális rendezvényen. Három nyelven: magyarul, szlovákul, oroszul nyerik a versenyeket. Énekkaruk — amelyet csakúgy, mint az éneklőcsoportot Gaál Ildikó matematikazene szakos tanárnő vezeti — szerepel minden jelentős városi, járási rendezvényen. — Milyen az igazi pedagógus? — A választ napjaink gyakorlatának, az élet töredékének bemutatásával próbáltam megfogalmazni. / FISTER MAGDA A szerző felvétele j :;^§j
