A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
A Csemadok életéből A IX. DUN AMENTI TAVASZ Olyan számunkra egy-egy fesztivál, mint a rendezőnek a bemutató. Hosszantartó előkészületi munkák után, sok-sok fáradozás eredményeként néhány órába sűrűsödik a siker vagy a kudarc. Pedig néha egészen apró dolgokon múlik, hogy keserű szájízzel válunk-e el egymástól és a közönségtől, vagy éppen sugárzó arccal, az emlékezetes élménynyújtás örömével. Egy-egy bemutató hibái, hiányosságai korrigálhatok, egy fesztiválé legfeljebb a következő évben. A rendező és a szervező egymásrautaltsága mégis egészen nyilvánvaló. Milyen lesz a IX. Dunamenti Tavasz, nemzetiségi kulturális életünk egyik legrangosabb, a jövőt illetően tán legfontosabb rendezvénye? Előre léptek-e gyermekszínjátszó együtteseink, hoznak-e valami újat bábcsoportjaink? Tudja-e tartani a színvonalat a vers- és prózamondók I. és II. kategóriájának népes csoportja, sikerül-e javítania a harmadik kategóriában a választáson? Természetesen a szakmai kérdéseken kívül még rengeteg más szempont is közrejátszik egy ilyen központi rendezvény sikerességében. Például az, hogy társadalmunk idei nagy történelmi jubileuma, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója ne csak jelszavakban, plakátokon legyen jelen a Dunamenti Tavaszon, hanem annak tartalmában, eszmeiségében is tükröződjék elhivatottságunk. Azt sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a központi verseny csupán „kirakata" egy mozgalomnak, a résztvevők — rendezők és szereplők — csak egy töredékét jelentik az anyanyelvi kultúrát ily módon ápolók, fejlesztők tömegének. Ha ebből az aspektusból értékeljük a Dunamenti Tavasz idei kiírását, ki is mondhatjuk: sikeres volt. Új együttesek jelentkeztek — közülük néhány a központi versenyre is eljutott —, újabb műfajok vertek gyökeret járásainkban — pl. a bábozás a tőketerebesi (Trebisov) járásban. — eltűnt néhány fehér folt — a losonci (Lucenec) járásban nyolc együttes részvételével rendezhettek járási versenyt —, újabb pedagógus-rendezők fogtak hozzá a gyermek egyéniségét, jellemét is formáló művészeti tevékenységhez. Sikeres volt akkor is, ha nemzetiségünk kultúrájának távlataira összpontosítjuk figyelmünket. Hiszen mint a tananyag elsajátításában, s az arra építhető tudományos ismeretek alapjainak megtanulásában az alapiskolai tanulmányok döntően befolyásolják a gyermek későbbi boldogulásának lehetőségeit, úgy a 6—14 éves korban szerzett élmények és tapasztalatok döntő hatással vannak a gyermek fejlődésére, azaz a majdani felnőtt esztétikai és etikai igényességére, kulturális igényeinek milyenségére. Jó, hogy ezt egyre több pedagógus érzi Így, s egyre nagyobb támogatást kapnak e nemes, valóban a jövőt formáló munkájukban a pedagógustársaktól, az iskolák vezetőitől. Szomorú, hogy frázissá csömörlött a mondás, hogy a kulturális munkában nincsenek vesztesek — hacsak nem alapvetően tévesztettek célt nevelői szándékukban a rendezők, szereplők. Ez utóbbi megállapítás a Dunamenti Tavasz idei versenyébe jelentkezett csoportok egyikére sem érvényes, ezért marad hát a megállapítás: lesznek kétszeres győztesek. Azok. akik nagyszerű pedagógiai -művészeti tevékenységük mellett azt is elérték, hogy csoportjukkal a központi rendezvényen versenyezhessenek, s a legjobbak legjobbjai ként átvehessék a dijakat. De bízunk abban, hogy a gyermekcsoportjainkban és az azok vezetőiben élő versenyszellem egészséges és nem csupán a győzelem reménye ösztökélte őket becsületes, jó munkára, hanem a már említett sokkal nemesebb célok. A CSEMADOK Központi Bizottsága és a társrendező szervek — a Bratislavas Népművelési Intézet, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási és Városi Nemzeti Bizottság, a járási népművelési központ, a városi művelődési ház és a CSEMADOK járási és helyi szervei — körültekintő munkával, nagy figyelemmel készítették elő a május 23—26-án lebonyolításra kerülő IX. Dunamenti Tavaszt, s bár némi feszültséggel, de bizakodással várják majd a záróakkordot. Abban bízunk elsősorban, hogy az ország minden részéről Dunaszerdahelyre sereglö szereplők kellemesen szórakoztatják a járás különböző iskoláiból érkező nézősereget, hogy a duqaszerdahelyiek hagyományosan jó házigazdái lesznek e szép versenynek, s a mátyusföldi, a honti, a gömöri és a bodrogközi gyerekek szeretettel emlékeznek majd a Csallóközre. Reméljük azt is, sikerül a pionirtáborban olyan jó szórakozást biztosítanunk a versenyzőknek és a vendégeknek, hogy gazdag élményekkel térhetnek haza, s e szórakozás közben is marad idő ismerkedésre, barátságok kötésére, amelyek akár egy életre szólnak. Mert a Dunamenti Tavasznak sok egyéb mellett ez is célja. Tehát: jó versenyzést, kellemes szórakozást, sok gazdag élményt és emléket kívánunk! DUNAJSKY GÉZA, a CSEMADOK KB osztályvezetője Prandl S. felvételei A NÉP KÖNYVTÁRA A nagyabonyi (Vet. Blahovo) könyvtár egy volt pékség helyiségében van, ennek ellenére nagyon látogatott. A nyilvántartott könyvkölcsönzők száma eléri a 210-et, s körülbelül 5 ezer könyv közül válogathat az olvasó. Kovács Erzsébet tíz éve vezeti a könyvtárat. Hetente egyszer kölcsönöz ki könyveket, a hét egy másik napján pedig táskájába rakja az olvasnivalót, és nyakába veszi a falut. Meglátogatja az idős embereket, akik már nehezen tudnának eljárni a könyvtárba. Házhoz szállítja nekik a könyveket, és szívélyesen elbeszélget velük. A könyvtár vezetőjének nagyon jó a kapcsolata a tömegszervezetekkel. Minden egyes akciót könyvkiállitással és -árusítással kötnek egybe. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) könyvesboltban vásárolt könyvekből alig akad olyan, amely nem fogy el. Kovács Erzsébet nagy figyelmet fordít a csehszlovákiai magyar írók műveire, hiszen közülük sokat már személyesen ismer, ellátogattak a faluba író-olvasó találkozóra. Örömmel tapasztalja, hogy az olvasók szeretik a csehszlovákiai magyar írók könyveit. — Mit mondana legkisebb olvasóiról, az óvodásokról? — kérdezem Kovács Erzsébetet. — Az iskolaköteles nagyovisokat június hónapban meghívjuk a könyvtárba, és a nagyobbak közreműködésével meseországba varázsoljuk őket. Ajándékokkal is kedveskedünk nekik. Igaz, a helyiség kicsi, de nagyon bízom abban, hogy a már kész új kultúrházban helyet kap a könyvtár is, a nép, a falu könyvtára, mert igaznak tartom a mondást: Olvasott nép — müveit nép! Kovács Erzsébet a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Nemzeti Bizottság Tanácsától 1979-ben elismerő oklevelet kapott a jó munkájáért. S ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy a könyvtáros akkor jó, ha a könyvtár látogatott, ha állandósul és gyarapodik az olvasók száma. Nagyabonyban a helyzet ilyen. Az olvasók felismerték a könyvtárhelyiség jelmondatának értelmét: „Minden, ami bennem jó, a könyvnek köszönhetem." Horváth Márta-ELISMERŐ SZAVAK A CSEMADOK nagydaróci (Veiké Dravce) helyi szervezete ünnepi tagsági gyűlésen emlékezett meg a szövetség megalakulásénak 35. évfordulójáról. Tevékenységéről az állami szervek is elismerően szólnak. Az ünnepi taggyűlés alkalmat adott arra, hogy értékeljük mindazt, ami szervezetünkben történt. A hagyományos körzeti dal- és táncünnepély az idén is megvalósul községünkben. A női éneklöcsoport több helyen is jelentős sikereket ért el, és most a Zselizi (Zeliezovce) Országos Népművészeti Fesztiválra készül. Az amatőr színjátszók szintén aktívan tevékenykednek, jól szerepeltek a losonci (Lucenec) Kármán József Irodalmi és Kulturális Napokon. A jelentős évforduló alkalmából helyi szervezetünket a CSEMADOK-emlékérem arany fokozatával jutalmazták. A pionírszervezet tagjai színvonalas kultúrműsort adtak. Dorók Erzsébet 6
