A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

• Tűnődések - egy kiállítás virágairól.. • Flóra Hyacinthusz emléke Es ott pompáztak az illatos jácintok is, melyeknek eredetéhez két érdekes mon­da is fűződik. íme az egyik, amely szerint Amüklasz király és Klió múzsa fiának: Hyacinthusz­­nak emlékét őrzi ez az alacsony növésű, mégis kecsesnek tűnő virág. E monda szerint Hyacinthuszt Apolló és Zephürosz, a szelek istene egyaránt kedvelte. Egy alkalommal azonban a csodálatos szépsé­gű ifjú megsértette Zephüroszt, aki harag­jában halálosan megsebezte. Hyacinthusz kifolyó véréből Apolló ekkor virágot fa­kasztott ... A másik monda szerint Ajax véréből fakadt a jácint, mert virágának erei úgy futnak, mintha a görög A és I betűket formáznák ... Ismerkedés a tulipánnal Egy virág szál Kedvelt virágaink közül talán a tulipánnak van a legkalandosabb múltja, divatos szó­val élve: századokra visszanyúló karrier-Az ember bemegy a virágüzletbe, s még mielőtt kérne valamit, a gyakorlott eladó­­nő így szól: — Tessék talán egy szép piros szegfű­­csokrot vinni! Előfordul, hogy az elárusítónő rózsát ajánl, tavasszal tulipánt vagy nárciszt, ősszel kócos szirmú krizantémot, és ha nyakkendős vásárló az illető, úgy előfor­dul, hogy olykor-olykor orchideát is. Gerberát azonban még egyáltalában nem, vagy csak nagyon ritkán ajánlottak nekem; többnyire a véletlen müve volt, ha néha-néha mégis sikerült vennem egy csokorra valót ebből a tájainkon az utóbbi esztendőkben meghonosodott, szinte egycsapásra népszerűvé vált, sajnos meg­lehetősen ritkán kapható virágból. A bársonyos szirmú, korongszerü gerbe­­ra lett a virágok sztárja! Talán mert valóban fönséges, valóban szép virág. Pontosabban: a gerbera tud a legtöbbet „mondani" — mert valljuk be, hogy elsősorban azért veszünk és viszünk virágot, hogy helyettünk beszéljen ... A menyasszony karján mostanában divatos pasztellszínű csokor például a leendő há­zasélet vidám és békés éveit ígéri. A narancssárga Orange, vagy a hófehér Symphonie — mindkettő holland fajta — sokáig emlegetett figyelmesség lesz, mondjuk, egy hölgyismerős névnapjára. Vagy tessék megnézni egyszer az égöpi­­ros, fekete közepü csodát, amiből csak szerelmes ifjaknak szabadna ajándék­csokrot kötni, hiszen szirmainak harsá­nyan tiszta pirossága szinte magába zárja a sötétebb árnyalatok kifürkészhetetlen­­ségét... Ki hinné, hogy Ázsiában, ahol a tulipán­család közel százötven faja honos, régen táplálkoztak vele! Nem termesztették, hi­szen a pusztákon vadon virult, hagymáját gyűjtötték és fogyasztották a sztyeppék nomád lakói. A tulipánról elsőként bőveb­ben Ferdinánd császár sztambuli követe írt a bécsi császári udvarhoz intézett leve­lében, mert feltűnt neki a szultán kertjé­ben pompázó virág, amelyet túliban név­vel illettek. A magyar irodalomban Zrínyi Miklós említi először az 1600-as évek derekán irt „Fantasia poetica" című mü­vében. Valószínűleg az imént említett kö­vet hozott magával tulipánhagymát, e nö­vény így az ö segítségével honosult meg Közép-Európában. Innen jutott el a hire Hollandiába is, ahol a hirtelen kitört „tuli­­panománia" valóságos virágőrületet oko­zott. Sokan házukat, féltve őrzött ékszere­iket ígérték és adták különleges tulipán­­hagymákért. E gátlástalan virágspekuláci­ónak egyetlen haszna az volt, hogy meg­alapozta a tulipánnemesitést: Hollandiá­ban néhány évtized alatt ezernél is több új fajtát hoztak létre. A tulipánok szépsége egyébként Remb­randtot is olyannyira elbűvölte, hogy le is festette őket.. . Igaz, a kertészek sem ma­radtak a nagy művész adósai: egy külö­nösen szép tulipánfajtát róla neveztek el. Az idei bratislavai nemzetközi virágkiál­lítás tulipántengerében is ott díszelgett a megragadóan szép színeződésű Remb­randt. nyok iránt. Sőt! Ahogy azt az idei Flóra „virágfesztivál" egyik sajtóértekezletén hallottam: a vérbeli kaktuszgyüjtő roham­léptekkel gyarapítja ismereteit például a földtörténet tárgykörében (mely korból származik a növény?), illetve meglehetős jártasságra tesz szert a művelődéstörté­netben és a néprajzban is, hiszen rengete­get kell olvasnia meg kutatgatnia ahhoz, hogy megtudja: milyen kultikus, kozmeti­kai vagy gyógyászati célokra használták a kaktuszokat mondjuk az aztékok: milyen hiedelmek, babonák, szokások, naiv ábrá­zolások társulnak bizonyos kaktuszfajták­hoz más-más népeknél, más-más kor­ban ... Miként látható, a kaktuszgyűjtő számá­ra kitágul és kitárul a világ. Az egyszerű halandót viszont a kaktu­szok pompája ámulatba ejti — és talán épp egy ilyen kiállításon határozza el, hogy ö is belép a kaktuszgyüjtők népes A mai ember mindennél sokkal tárgyila­­gosabb: nem is annyira a monda, mint inkább a virág, ez esetben a jácint érdekli, melynek süvegszerüen tornyosuló szabá­lyos szirmai dúsan illatoznak. Csoportok­ba ültetve pedig gyönyörködtető színfolt­jai kiállításnak és kertnek egyaránt. Mi haszna a kaktuszgyüjtésnek ? Haszna — a szó eredeti értelmében — nincs. Viszont semmiféle pénznemben nem kifejezhető haszon, hogy a kaktusz­­gyűjtőből elöbb-utóbb műkedvelő botani­kus válik; érdeklődni kezd a biológia, az élettan, az örökléstan és egyéb tudomá-Szúrós szépségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom