A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
• Tűnődések - egy kiállítás virágairól.. • Flóra Hyacinthusz emléke Es ott pompáztak az illatos jácintok is, melyeknek eredetéhez két érdekes monda is fűződik. íme az egyik, amely szerint Amüklasz király és Klió múzsa fiának: Hyacinthusznak emlékét őrzi ez az alacsony növésű, mégis kecsesnek tűnő virág. E monda szerint Hyacinthuszt Apolló és Zephürosz, a szelek istene egyaránt kedvelte. Egy alkalommal azonban a csodálatos szépségű ifjú megsértette Zephüroszt, aki haragjában halálosan megsebezte. Hyacinthusz kifolyó véréből Apolló ekkor virágot fakasztott ... A másik monda szerint Ajax véréből fakadt a jácint, mert virágának erei úgy futnak, mintha a görög A és I betűket formáznák ... Ismerkedés a tulipánnal Egy virág szál Kedvelt virágaink közül talán a tulipánnak van a legkalandosabb múltja, divatos szóval élve: századokra visszanyúló karrier-Az ember bemegy a virágüzletbe, s még mielőtt kérne valamit, a gyakorlott eladónő így szól: — Tessék talán egy szép piros szegfűcsokrot vinni! Előfordul, hogy az elárusítónő rózsát ajánl, tavasszal tulipánt vagy nárciszt, ősszel kócos szirmú krizantémot, és ha nyakkendős vásárló az illető, úgy előfordul, hogy olykor-olykor orchideát is. Gerberát azonban még egyáltalában nem, vagy csak nagyon ritkán ajánlottak nekem; többnyire a véletlen müve volt, ha néha-néha mégis sikerült vennem egy csokorra valót ebből a tájainkon az utóbbi esztendőkben meghonosodott, szinte egycsapásra népszerűvé vált, sajnos meglehetősen ritkán kapható virágból. A bársonyos szirmú, korongszerü gerbera lett a virágok sztárja! Talán mert valóban fönséges, valóban szép virág. Pontosabban: a gerbera tud a legtöbbet „mondani" — mert valljuk be, hogy elsősorban azért veszünk és viszünk virágot, hogy helyettünk beszéljen ... A menyasszony karján mostanában divatos pasztellszínű csokor például a leendő házasélet vidám és békés éveit ígéri. A narancssárga Orange, vagy a hófehér Symphonie — mindkettő holland fajta — sokáig emlegetett figyelmesség lesz, mondjuk, egy hölgyismerős névnapjára. Vagy tessék megnézni egyszer az égöpiros, fekete közepü csodát, amiből csak szerelmes ifjaknak szabadna ajándékcsokrot kötni, hiszen szirmainak harsányan tiszta pirossága szinte magába zárja a sötétebb árnyalatok kifürkészhetetlenségét... Ki hinné, hogy Ázsiában, ahol a tulipáncsalád közel százötven faja honos, régen táplálkoztak vele! Nem termesztették, hiszen a pusztákon vadon virult, hagymáját gyűjtötték és fogyasztották a sztyeppék nomád lakói. A tulipánról elsőként bővebben Ferdinánd császár sztambuli követe írt a bécsi császári udvarhoz intézett levelében, mert feltűnt neki a szultán kertjében pompázó virág, amelyet túliban névvel illettek. A magyar irodalomban Zrínyi Miklós említi először az 1600-as évek derekán irt „Fantasia poetica" című müvében. Valószínűleg az imént említett követ hozott magával tulipánhagymát, e növény így az ö segítségével honosult meg Közép-Európában. Innen jutott el a hire Hollandiába is, ahol a hirtelen kitört „tulipanománia" valóságos virágőrületet okozott. Sokan házukat, féltve őrzött ékszereiket ígérték és adták különleges tulipánhagymákért. E gátlástalan virágspekulációnak egyetlen haszna az volt, hogy megalapozta a tulipánnemesitést: Hollandiában néhány évtized alatt ezernél is több új fajtát hoztak létre. A tulipánok szépsége egyébként Rembrandtot is olyannyira elbűvölte, hogy le is festette őket.. . Igaz, a kertészek sem maradtak a nagy művész adósai: egy különösen szép tulipánfajtát róla neveztek el. Az idei bratislavai nemzetközi virágkiállítás tulipántengerében is ott díszelgett a megragadóan szép színeződésű Rembrandt. nyok iránt. Sőt! Ahogy azt az idei Flóra „virágfesztivál" egyik sajtóértekezletén hallottam: a vérbeli kaktuszgyüjtő rohamléptekkel gyarapítja ismereteit például a földtörténet tárgykörében (mely korból származik a növény?), illetve meglehetős jártasságra tesz szert a művelődéstörténetben és a néprajzban is, hiszen rengeteget kell olvasnia meg kutatgatnia ahhoz, hogy megtudja: milyen kultikus, kozmetikai vagy gyógyászati célokra használták a kaktuszokat mondjuk az aztékok: milyen hiedelmek, babonák, szokások, naiv ábrázolások társulnak bizonyos kaktuszfajtákhoz más-más népeknél, más-más korban ... Miként látható, a kaktuszgyűjtő számára kitágul és kitárul a világ. Az egyszerű halandót viszont a kaktuszok pompája ámulatba ejti — és talán épp egy ilyen kiállításon határozza el, hogy ö is belép a kaktuszgyüjtők népes A mai ember mindennél sokkal tárgyilagosabb: nem is annyira a monda, mint inkább a virág, ez esetben a jácint érdekli, melynek süvegszerüen tornyosuló szabályos szirmai dúsan illatoznak. Csoportokba ültetve pedig gyönyörködtető színfoltjai kiállításnak és kertnek egyaránt. Mi haszna a kaktuszgyüjtésnek ? Haszna — a szó eredeti értelmében — nincs. Viszont semmiféle pénznemben nem kifejezhető haszon, hogy a kaktuszgyűjtőből elöbb-utóbb műkedvelő botanikus válik; érdeklődni kezd a biológia, az élettan, az örökléstan és egyéb tudomá-Szúrós szépségek
